Kanizsai IV. László
1496 körül – 1525. szeptember 1-9. között. Kincstartó, sárvári birtokos.
Kanizsai György horvát-dalmát és szlavón bán, pohárnokmester és Rozgonyi Klára egyetlen fia. Felesége bélteki Drágffy Anna, Drágffy János országbíró lánya volt, akitől 2 fia (Farkas és Ferenc) és 3 lánya (Katalin, Magdolna és Orsolya) született.
Vasi ispán, majd 1521-22-ben Essegvári Ferenccel, Ráskai Gáspárral és Werbőczy Istvánnal együtt kincstartó. 1525 legelején Rómába zarándokolt (előtte tett végrendeletet), ahonnan áprilisban tért haza. Ez év nyarán a hatvani országgyűlésen tartózkodott, ahol tárnokmesterré is választotta a köznemesség, de a király nem nevezte ki. Feltehetően egyre elhatalmasodó betegsége is közrejátszott ebben. Augusztus 31-én a Csepel-szigeten Magdolna leányát még eljegyezte Batthyány Kristóffal, de szeptember 9-én Drágffy Anna már özvegyként írt levelet Sárvárról.
Gyermekei közül Farkas és Katalin már kiskorukban elhunytak. Ferenc szintén gyermekkorában, 1532-ben halt meg, így fiúörökös híján a Kanizsai család teljes vagyonát a később fiúsított Orsolya örökölte, illetve kezével együtt Nádasdy Tamás.
Kanizsai László 1515-ben kapta meg zálogba a hatalmaskodásért elítélt rokonának, Kanizsai V. Jánosnak az összes birtokait, így Sárvárt is. László 1520 és 1522 között készíttetett napi jelentései, számadáskönyve még töredékeiben is páratlan forrás a sárvári, kapuvári és lékai uradalom kiadásaira, tevékenységi körére, lakosságára. A sárvári várban Kanizsai László átépítési munkálatokat végeztetett, északi kaputorony bejárata, a vár fahídja, a palotaépület ablakainak üvegezése és tetőzet cserepezése évekig munkát adott a mestereknek. Az 1512 és 1522 közötti levelezésben gyakran találjuk nyomát kőfaragók, cserepesek, ácsok és kőművesek itteni tevékenységének.
Kanizsai IV. Lászlót a hatvani országgyűlésről hazafelé (?) tartva, Csepelen érte a halál. Özvegye később másodszor is férjhez ment, ezúttal Frangepán Kristóf horvát-dalmát-szlavón bánhoz. (szg)
Irodalom
Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Budapest, 2006.
Érszegi Géza: Sárvár a X-XV. században. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
Nógrády Árpád: Kanizsai László számadáskönyve. Budapest, 2011.
Reiszig Ede: A Kanizsaiak a XV. században. In.: Turul. 1941.
Kanász Viktor: A Rómába induló főúr végrendelkezik. Kanizsai László itáliai zarándoklatáról, testamentumáról és haláláról. In.: Szerk.: Kovács Enikő et al.: Micae Mediaevales IX. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Bp., 2020.
