Kanizsai Dorottya
Elhunyt 1531 júliusában. Geréb Péterné, majd Perényi Imréné, Kanizsai Orsolya nagynénje, Magyarország egyik nagyasszonya.
Kanizsai Miklós soproni ispán lánya. Első férje vingárti Geréb Péter nádor volt, akivel boldog kapcsolatban éltek. Geréb azonban 1503-ban elhunyt, felesége sírja fölé kápolnát építtetett, misealapítványokat tett, hogy férje lelki üdvéért imádkozzanak.
Hamarosan Perényi Imrének nyújtotta a kezét, aki ezzel a hatalmas Geréb-vagyont is megszerezte. Ez a házasság azonban nem sikerült olyan jól, Perényi büszke, hatalomvágyó ember volt, míg Dorottya szerény, visszahúzódó. Ugyanakkor a férj gyakran vitte magával az asszonyt utazásaira, akinek ezáltal alkalma nyílt az országos szerepvállalásra is. Perényi 1519. február 5-én halt meg, ezt követően özvegye nem kötött újabb házasságot.
Kanizsai Dorottya kérésére II. Lajos egyesített címert adományozott az özvegynek, amelyen a Kanizsai- és a Geréb-címerek láthatók egy pajzson tanúsítva a két ember harmonikus kapcsolatát. Az adománylevélben a király szokatlanul magasztos, dicsérő hangnemben beszél a nádornéról.
Dorottya asszony siklósi udvarában fiatal lányokat nevelt és házasított ki, a nemesifjaknak birtokokat adományozott, templomokat, kápolnákat alapított, egyházi alapítványokat tett, segítette a rászorulókat ruhával, élelemmel. Ugyanakkor feljegyezték róla, hogy bejáratos volt a királyi udvarba, részt vett a tanácskozásokon is, Lajos még a mohácsi ütközet előtti tolnai gyűlésre is meghívta.
Kanizsai Dorottya vitathatatlanul legemlékezetesebb tette az volt, amikor a vesztes mohácsi csata után, mostohafia, Perényi Ferenc váradi püspök holttestét keresve jobbágyaival eltemettette a hősi halottakat. Mivel a siklósi vár túl közel feküdt a veszélyeztetett déli területekhez, ezért testvérének, az elhunyt Kanizsai Lászlónak sárvári udvarába költözött, hogy nevelje annak két árváját, Ferencet és Orsolyát. Batthyány Ferenccel együtt gondolták ki Orsolya és Nádasdy Tamás házasságát, amely később – a nagy korkülönbség és az érdekházasság ellenére is – a kor híres nagy szerelmi kapcsolatává nőtte ki magát.
Dorottya haláláról 1531. július 20-án a Helytartótanács tudósította I. Ferdinándot. Végrendeletében az egyház, a rászorulók, valamint udvari személyzete számára adományozott a vagyonából pénzösszegeket.
Emlékét ma már számos intézmény őrzi Mohácstól Szombathelyig, Sárváron pedig a vár belső udvarának falán egy márványtáblát avattak Magyarország egyik - Takáts Sándor találó szavaival - nagyasszonya tiszteletére. (szg)
Irodalom
Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok. Budapest, 1982.
