Kamarakiállítás Lajos bajor királyi hercegről

2013.06.29
Egy hónapig tekinthető meg a Lajos bajor királyi hercegről és a sárvári ménesről szóló kiállítás, melynek megnyitójára került sor szombaton. A megnyitón nemcsak a hercegről, sportdíjairól, a ménes lovairól esett szó, hanem a bajor kincsről is.
A vendégeket Kondora István, Sárvár polgármestere köszöntötte, aki kiemelte, hogy a bajor-magyar kapcsolatok egyik színtere Sárvár. A kultúra segíti a megértést, az együttműködést. A Sárvári Néptánckör előadása fantasztikus sikert hozott. A kiállítást, Novák Pál nyitotta meg, aki szoros barátságban állt Lajos bajor királyi herceggel, kezdeményezésére a kiállítás létrejött. Megnyitójában kiemelte, hogy Lajos bajor királyi herceg gyermekkorát Sárváron töltötte a várban, ahol hamar megtanult magyarul. A városhoz kötödését jelzi, hogy a II. világháború után többen is elkísérték Sárvárról Leutstettenbe, ahová a ménest kimenekítették. Több kiváló magyar lovasnak és lótenyésztőnek adott megnyugtató biztonságot a II. világháború utáni kitaszítottságukban Lajos bajor Királyi Herceg barátsága és oltalmazó nagylelkűsége. Miután kiderült, hogy nincs lehetőségük a visszatérésre, Lajos herceg és hűséges magyar munkatársai a ménessel állandó tartózkodásra rendezkedtek be Leutstetten lankás legelőin. Sikerüket a számos versenyen, többek között Aachenben és Münchenben nyert díjak mutatják. Lajos herceg és családja áldozatos munkával több évtizeden át őrizte meg azt a genetikai értéket, amit az eredeti sárvári ménesnek nevezünk. Főképp nekik köszönhetően ez a lóállomány napjainkra már kétszáz éves múltra tekint vissza, ami a sárvári ménes jelentőségét az eredeti mezőhegyesi és a bábolnai kancacsaládok rangjára emeli.

A kiállítás megnyitó szavai után Luitpold bajor Herceg, Lajos fia felidézte családja Sárvárhoz kötődő hagyományait. Kiemelte, hogy a sárvári menedék jelentette a család számára a biztonságot a II. világháború éveiben. Míg más országokba menekült családtagok közül többen kerültek koncentrációs táborba, addig a Sárváron tartózkodók elkerülték ezt a sorsot. Mindez a család és a sárváriak közti kapcsolatnak is köszönhető volt, akik nem engedték volna, hogy a Wittelsbach dinasztia tagjait Sárváron bántódás érje. A herceg szólt az 1952-ben megtalált bajor kincsről is. Kifejezte szándékát, hogy a tárgyalásokkal véglegesen sikerül rendezni a vitás kérdéseket.
Búcsúszavában a múzeum igazgatója, Takács Zoltán Bálint annak a reményének adott hangot, hogy Bajorországot és Magyarországot, Münchent és Sárvárt a tárgyak együttese, a bajor kincs valóban összeköti, és megalapozza a következő évek kulturális, szellemi kapcsolatát.
A kiállítás megnyitó után bajor és magyar lovasegyesületek képviselői megkoszorúzták III. Lajos bajor király emléktábláját a vár belső udvarán.