Járásbíróság
A Malom utca és a Várkerület sarkán áll a kissé román kori stílusjegyeket mutató épülettömb. Homlokzatán aranyló betűk hirdetik, hogy ez a Bíróság épülete.
Az 1848-as polgári forradalmat követően megvalósuló új társadalmi berendezkedés szakított a korábbi feudális szokásokkal. Eltörölték a földesurak igazságszolgáltatási fórumát, az úriszéket, és fokozatosan kiépül a polgári jogszolgáltatás többlépcsős rendszere. Ezek elsőfokú fórumává a kiegyezést követően a járási központok váltak, amely települések az ide telepített állami és jogi intézményekkel komoly lökést kaptak térségük központi szerepkörének megerősödéséhez.
Az 1871. évi XXXII. törvénycikk rendelkezett a járásbíróságok felállításáról, az országban szám szerint 360-ról. Sárvár, amely pont ekkor veszítette el városi rangját, mint járási székhely, megkapta a lehetőséget a bíróság létrehozására. Évtizedekig azonban saját épület nélkül kellett végeznie a munkát, és csak a XX. század elején tudott saját, méltó épületbe költözni.
A bíróság épületének tervére Aigner Sándor budapesti építész kapott megbízást, aki elsősorban a neoromán stílust részesítette előnyben. Részt vett a Mátyás-templom átépítésében, a veszprémi és győri székesegyházak restaurálásában, de a későbbiekben főként bírósági épületeket tervezett az ország különböző pontjain.
A sárvári járásbíróság épületét az alig pár évvel korábban csatlakozott Vármellék és Tizenháromváros találkozásánál, a Malom utca sarkán emelték. Aigner egyemeletes, kétszárnyú, középen neoromán hármas oromzatú épületet rajzolt meg. A szárnyak és az oromzat ablakai, ívzáródásai is a romanika jegyeit viselik magukon.
Az épület középső homlokzatán sokáig díszelgett a JÁRÁSBÍRÓSÁG felirat. Ez még azután is fenn maradt, amikor a járások 1984-ben megszűntek. Végül a 2000-res évek elején végzett felújítási munkálatok során távolították el a feliratból a „járás” szócskát. (szg)
Irodalom
Dabóczi Dénes: Sárvár műemlékei és műemlék jellegű épületei. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
