Izgalmas kihívás! Vállalattörténeti kiállítás
2019.05.23
Általános alapelv, hogy már a címmel hívjuk fel a figyelmet új híreinkre. Úgy gondoltuk, négy évtizede egy ilyen felvezetésen átsiklottunk volna. Ma azonban érdekesnek találjuk, amikor egy cég kiállítás készítésére kér fel egy múzeumot. Minket.
Velünk ez történt. Kaptunk egy felkérést. Készítsünk egy kiállítást a SáGa Foods Zrt. részére saját üzemterületén, az irodaház egyik oktatótermében. Egy 2017-ben készült felmérés szerint a 18 és az 55 éves kor közötti magyar lakosság 43 százaléka a SáGa termékeit választotta a szárnyashúskészítmények közül. A szám önmagában nem sokat mond, de ha hozzátesszük, hogy a következő márka ismertsége 7 százalékot ért el, már nagyjából elhelyeztük a sárvári vállalatot a magyar piacon. Igencsak ismert termékcsaládról van szó.
A múlt év végén a vállalat vezetősége azzal a kérdéssel fordult hozzánk, vajon segítenénk-e nekik egy vállalattörténet alapjainak a lerakásában, illetve egyből egy kis kiállítás megvalósításában. A beszélgetés során kiderült, mi is a cél.
A SáGa sárvári cégnek tekinti magát, nem véletlen, hogy nevében a város első két betűje szerepel. Mindemellett fontosnak tartják, hogy egy országosan, sőt tegyük hozzá, nemzetközileg is ismert vállalat ne csak a nevében utaljon a településre, hanem egyben tudjon építeni a városban és a környéken élők munkájára, szakértelmére.
A célok megvalósításában több eszköz is rendelkezésre áll. Az egyik a múzeum, mely az elmúlt években programjaival, kiállításaival közel került a sárváriakhoz. Hiteles helyként tekintenek rá, mely képes megszólítani nemcsak a felnőtt korosztályokat, hanem a gyerekeket is. A gondolkodás elindult és odajutottunk, hogy egy többlépcsős, több szálon futó közös kalandba vágunk bele, ha igent mondunk. Igent mondtunk.
Célul tűztük ki, hogy a régi és jelenlegi munkatársakat rávesszük arra, mondják el, ők miként élték meg az elmúlt évtizedeket. Mit tartanak fontosnak a vállalat évtizedeiből? Milyen emlékek jutnak eszükbe? Első körben kétszer két órát beszélgettünk olyan munkatársakkal, akik jelenleg is a Ságában dolgoznak. Az itt elhangzottak adják az alapját egy későbbi üzemtörténetnek, de már a mostani kiállításban is meghatározta a tematikát.
Számomra nagyon érdekes volt hallgatni, mit jelentett egy-egy tulajdonváltás. Egy valami közös volt, hogy az elmúlt két, két és fél évtizedet egy munkahelyen ledolgozók számára a cég fontos. Az életük része, nemcsak egy vállalat. Mindig vannak konfliktusok, mint mindenhol, de ezek kezelése egy feladat, amit meg kell oldani. A legnagyobb feszültség nagyobb létszámú elbocsátásoknál keletkezik.
Könnyes szemmel meséltek ezekről a pillanatokról. Elhatároztuk, hogy nem hallgatjuk el ezeket az eseményeket sem. Megható volt hallani arról, hogy amikor az utolsó kolléga is elhagyta a területet, megszólalt egy kürt. Ez talán triviálisnak tűnik, de évek múltán is látszott, hogy meghatározó volt mindenki számára.
Egy kiállítás azonban nincs meg tárgyak nélkül. Ebben elsősorban egy sárvári magángyűjtő sietett a segítségünkre, aki módszeresen gyűjtötte össze és őrizte meg az elmúlt évtizedek emlékeit.
Most szembesültem először azzal, milyen súlya van a tudatos, tervezett gyűjtésnek. Mélyen megértettem, mit jelent, amikor azt mondjuk, ma csak egy papír, egy apróság, de évek, évtizedek múlva már érték. Eszmei érték. Szórólapok, fotóalbumok, sőt innovációs és sport díjak, harminc-, negyvenéves reklámanyagok, ládavégek, terítők a kilencvenes évekből, edényfogókesztyűk a kétezres évekből.
Egyszerű tárgyak? Igen, mégis egy vállalat történetének apró jelei. A létezés bizonyítékai.
A beszélgetések, tárgyak összegyűjtése mellett harmadik forrásként a korabeli sajtótudósításokat használtuk fel a kiállítás összeállításához, illetve Horváth László helytörténeti kutatásait, melyek 1968-ig követik a történetet. A sajtó esetében nemcsak a helyi újságok átolvasásáról volt szó, hanem az országos lapokról is.
A SáGa, illetve elődje a Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalat a baromfifeldolgozás egyik meghatározó telephelye. Sőt nemcsak feldolgozásról beszélhetünk, hanem az ágazat szinte teljes vertikumáról. A tojástól a nyúlon át a különféle szárnyasokig. Még a tollat is feldolgozták ágyneműhöz. Így rövidebb-hosszabb tudósításokra bukkanhatunk a régi napilapokban, melyek alapján pontosíthattuk, kiegészíthettük az interjúk során hallott adatokat.
Talán érzékelhető volt, hogy a vállalat eddig nem fordított nagy gondot múltjának dokumentálására. Ezért volt szükség számtalan más lehetőség feltárására. A tárgyak itt valóban forrássá váltak.
Egy csomagolás adatsora nemcsak arra használható, hogy megnézzük, miből is készült egykor a csirkemájas. Arra is rávilágít, milyen adatokat tartottak fontosnak közölni. Egyáltalán nem volt fontos például az allergének felsorolásra. Ma ez kiemelt adatnak számít.
Egy brigádnapló képei a kapcsolatrendszerről árulkodik. A szocialista brigádokat politikai célból hozták anno létre, az egyetlen ideológia közvetítésére, megerősítésére. Gyakran panaszkodtak azonban a vállalati párttitkárok, így a sárvári Barneválnál is (Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalat), hogy a brigádtagok nem vesznek részt a gyűléseken, azokat formálisnak tekintik. Valószínűleg ez így is volt, de a brigádnaplók bejegyzései, fényképei arról tanúskodnak, hogy a brigád közösségként működött. A tagok együtt kirándultak, mondjuk úgy, együtt mentek ide-oda. Csak pártgyűlésre nem. A közösség azonban létrejött és fennállt.
Nagyon fontos ezért, hogy a helyi múzeumok nagy hangsúlyt fektessenek egyrészt az elmúlt fél évszázad emlékanyagának dokumentált összegyűjtésére, de egyben a jelenkorról se feledkezzenek meg. Nehéz feladatról van szó, de egy kiállítás elkészítése, mint most egyből rávilágít ennek kiemelt jelentőségére.
A rendelkezésre álló beszélgetések, dokumentumok, tárgyak, illetve források alapján három elem köré építettük fel a kiállítást, mégpedig a hagyomány, a minőség és a folyamatos megújulás.
Hagyomány. A Sága Foods Zrt. történetét vállaltan száz évre vezeti vissza. 1917-ben Flesch Salamon tojáskereskedést nyitott a városban, melynek profilját hamarosan bővítette. Bekerült a képbe a nyúl- és vadkereskedés is. A gazdasági válság után mások vették át a szerepét. Most nem szeretném ezt végig követni.
Számomra az volt a fontos, hogy megmutassam, mit jelent a történetiség hagyománya. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Képekkel kísért kronológiát választottam. Egyrészt egy vitrin hátfalaként, másrészt különálló fényképfelvételekre írt információk megjelenítésével. Sok minden belefért, az új termékek bevezetésétől az átalakításokon át a különféle díjak elnyeréséig.
A fényképfelvételek emlékek felidézésére is rendkívül alkalmasak. Olyan mint egy családi album. A fényképeket egyrészt saját gyűjteményünkből (Sárvár Anno, illetve annak honlapjára feltöltött felvételek), másrészt Pajor András, a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (AFIAP) művészének elmúlt évek során készített fotói.
Minőség. Egy olyan hívószóról van szó, mely mögött szigorú feltételeknek történő megfelelés áll. A kiállításon ezt egyrészt különféle díjak bemutatásával mutattuk be, illetve egy újabb hátfal tabló felhasználásával. A minőséget egyrészt különféle előírások és a folyamatos ellenőrzések, belső szabályzatok, jogszabályok garantálják. Ez az egyik oldal.
A másik a vásárlók véleménye, mely abban mutatkozik meg, hogy vásárolják-e a terméket vagy nem. A már említett felmérés és egyéb piaci adatok is azt mutatják, hogy a sárvári vállalat elkötelezett a minőség oldalán.
Van még egy harmadik oldal is. Már a hetvenes években a cég komoly exporttevékenységet folytatott. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nemcsak a szocialista tábor baráti országaiba, hanem többek közt Svájcba, Olaszországba, Nagy-Britanniába is. A kiállításon ezekről is szót ejtünk.
Folyamatos megújulás. A vállalt száz éves hagyomány elképzelhetetlen egy állandó fejlesztés, technikai haladás nélkül. BNV díjak, nemzetközi elismerések, innovációs kitüntetések jelzik a sikereket. Érdekes volt számomra, hogy már a hetvenes évek végén az igazgató meghatározott problémák megoldására hívta fel a dolgozóit meghatározott díjazás fejében.
A három vezérfonalat természetesen tágan értelmeztük. Nem száraz történetet akartunk elmondani, hanem az elmúlt évtizedekben, évszázadban itt életüket töltő munkavállalókra is koncentráltunk. Vezető gondolatunk itt az interjúk során elhangzott kijelentés volt, miszerint a cég
Ez a kiállítás egy folyamat első lépése. Várjuk és gyűjtjük minden kedves érdeklődőtől azokat a kedves történeteket, elfelejtett pillanatokat, emlékeket, tárgyakat, amelyeket nevük feltüntetésével, ideiglenesen rendelkezésünkre bocsátanának és időszakosan – frissítve a kiállítás jelenlegi anyagát – szívesen kiállíttatnának. Természetesen a tárgyakat a kiállítás után visszaadjuk.
A SáGa Foods. Zrt. várja az érdeklődő látogatókat minden kedd és pénteki napon, délelőtt 10:00 és 12:00 óra között. Kérjük, hogy a temetővel szembeni portán jelentkezzenek (előzetes bejelentkezés nem szükséges) és Tóth Ernőné, Erikát keressék.
