IV. Ferenc, Habsburg-Este
Milano, 1779. október 6. – Modena, 1846. január 21. Osztrák főherceg, Este-modenai herceg, sárvári birtokos.

Szülei: Ferdinánd Károly Antal (Mária Terézia királynő fia) és Estei Mária Beatrix modenai hercegnő. Családjával 17 éves korában el kellett menekülnie Milánóból Napóleon hadai elől, és Bécsújhelyen telepedtek le. 1806-ban, apja halála után megörökölte a modenai hercegséget, ahova azonban csak a francia császár bukása után, 1815-ben térhetett vissza. Országához csatolta Massa és Carrara Hercegségét, eltörölte Napóleon polgári törvényeit, helyette abszolút uralkodóként kormányzott. Ezzel kirobbantotta a carbonárifelkelést (1831), amely miatt újra menekülnie kellett országából. Bevonuló osztrák hadsereg leverte a mozgalmat és Ferencet visszaültette Modena trónjára. A tanulságokat levonva, számos reformot vezetett be.
Felesége Savoyai Mária Beatrix, I. Viktor Emánuel szárd-piemonti király lánya, akitől négy gyermeke született, köztük a későbbi V. Ferenc modenai herceg és Ferdinánd, Mária Terézia Dorottya főhercegnő apja.
Az 1803-ban vásárolt sárvári birtokon számos feladat várt rá, hogy az évszázadok alatt erősen leromlott uradalmat újra jövedelmezővé tehesse. A fejlesztések során azonban többször is összetűzésre került sor a mezővárossal, amelynek során Sárvár megvédte kiváltságait.
Ugyanakkor a modenai uralkodó restauráltatta a rossz állapotban lévő sárvári várat, amelyet egy 1813-ban állított emléktábla örökített meg a vár belső udvarának falában. Lecsapoltatta a várárok vizét, és megkezdték a parkosítását. Az egykori Nádasdy-gyümölcsöskert helyén kialakíttatta a mai Arborétum elődjét. Többek között platánt, japánakácot, tiszafát telepítettek a parkba. Korszerűsíttette az uradalmat, a gabonafélék mellett már takarmánynövényeket is termeltek, amely jó lehetőséget biztosított az istállózó szarvasmarhatartásnak. Új, svájci tejelő fajtákat hoztak, ahogy a herceg Európa-hírű ménest is alapított, amely ma is létezik a Vadkert szélén. Kiépíttette modern gazdasággá Újmajort, illetve ma is álló klasszicista uradalmi épületeket emeltetett vár körül.
1830-ben pedig tekintélyes adományt biztosított a Szent László-templom átépítésére és kibővítésére. Ekkor épült a torony, benne négy haranggal és órával, a három oltár Szent László, a Szent Szűz és a Szent Kereszt tiszteletére (ezeket Bécsben Beatrix hercegnő vásárolta), a sekrestye, a lorettói kápolna, valamint a kegyúri oratórium. A templom ekkor 2500 fő befogadására vált alkalmassá. (szg)
Irodalom
Söptei István: A századfordulótól az 1848 márciusi forradalomig. In.: Uő. (szerk.): Sárvár története, Sárvár, 2000.
Sára János: A Habsburgok és Magyarország. Athanaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001.
Varga Mária: A sárvári Szent László-templom. Sárvár, 1997.