Iparostanonc-iskola
A mai szakképző iskola elődje volt a 19. század második felétől évtizedeken keresztül a tanonciskola. Bár állandó székhelye nem volt, leendő mesterek százait bocsátotta ki működése során.
A céhes időkben nem volt nagy súlya az iskolába járásnak, ezért a 19. század második felében sok iparostanonc alig vagy egyáltalán nem tudott írni-olvasni. Sárváron Barabás György, a katolikus fiúiskola igazgatója sürgette az alsófokú ipariskola létesítését, és miután a katolikus egyház 2, az evangélikus egyház 1 osztályt engedett erre a célra, 1886-ban megindulhatott a tanoncoktatás a városban. Az oktatások egy héten három délután zajlottak, amelyben írást, olvasást, számtan, rajzot tanítottak.
1890. augusztus 15-én a bajor hercegi uradalomhoz tartozó Pusztaláncon (Káld mellett) tejgazdasági szakiskola létesült, amelyhez sajtgyár, vajkészítő műhely, tanulói lakások, oktatótermek is tartoztak. 1905-től a tanulók ösztöndíjban részesültek, ekkor 5 fő üzletvezetői, 20 fő pedig sajt- és vajkezelői képzésben részesült. Évente szerveztek sajtmesteri vizsgát is. 1922-től a Sárvári Tejgazdasági Szakiskola Magyar Királyi Tejipari Szakiskola néven működött tovább, de 1929-ben átköltözött a Kapuvár melletti Csermajorba.
A sárvári ipariskola 1910-től a polgári iskolában folytatta munkáját, ekkor már 3 osztályban.
A legtöbben kőművesnek, cipésznek, géplakatosnak és lakatosnak tanultak. A kereskedelmi tanoncok egy osztályba jártak, számuk erősen csökkent (a többségük inkább a polgáriba, gimnáziumba vagy felsőkereskedelmibe ment), ezért 1913-ban összevonták az iparosokkal.
A két háború közötti időszakban az oktatás már minden hétköznap folyt, délután 4 órától 7 óráig. Nem a szakmai ismeretek elsajátíttatására törekedtek, hiszen azokat a tanonc a mesterétől tanulta meg. Bár lett volna igény arra, hogy indítsanak negyedik évfolyamot is, erre a polgári iskola kapacitása elégtelen volt, ezért nem került rá sor.
Míg az 1924/25. évi tanévben 246 iparos és 24 kereskedelmi tanonc járt az ipariskolába, egy évtizeddel később (1935/36-ban) már csak 119, illetve 8 tanuló.
A második világháborút követő években jelentősen átszervezték az ipariskolákat.
A szakmunkás tanulók élete némileg könnyebbé vált, de az erőltetett iparosítás következtében számuk egyre növekedett. 1952-ben a sárvári iskolát megyei hálózatba kényszerítették, önálló intézményként nem működött. Az oktatást tanteremhiány miatt csak délután tudták folytatni továbbra is a gimnázium (a korábbi polgári iskola) épületében. Emellett a különféle üzemekben, gyárakban, a várban, más iskolákban is tanítottak, a tanulók létszáma a 60-as évekre már meghaladta a 700 főt!
Egyre inkább szükségessé vált egy új iskola építése, amelyet különösen Csontos Miklós igazgató szorgalmazott.
A munkálatok 1969 tavaszán indultak, és október 15-ére el is készült az épület a Kisfaludy és a Dózsa utca sarkán. Az ünnepélyes átadó november 4-én történt, amelyre meghívták Nádor Györgyöt, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjének helyettesét. Az iskola ekkorra már saját tanári karral rendelkezett, és 1970. január 1-jétől önállóvá is vált az intézmény. Március 28-án ünnepélyes külsőségek között felvette Rudas László sárvári születésű marxista filozófus nevét, akinek mellszobrát 1975-ben avatták fel az iskola udvarán.
A kisgépszerelő, műszerész, szabó és fodrász szakmák mellett lakatos, hegesztő szakmákban is képezték a tanulókat, az utóbbiak képzési helyszínéül elsősorban a Vagongyár, valamint a Cukorgyár műhelyei szolgáltak. A Bőrdíszmű, a Rába Ruhaipari, valamint a Cipőipari Szövetkezet, illetve a répcelaki MgTSz is részt vett a szakmai oktatásban.
1985-ig 6 tanterem, 1 fizikai előadó és 3 szertár állt rendelkezésre, de ez kevésnek bizonyult.
Ekkor 2 új tanterem, 2 szertár és egy tornaterem átadásával bővült az iskola. Emellett a régi kazánházak kiürítésével is nyertek 2 új tantermet. 1990-ben az emeleten történtek bővítések.
1985-től fokozatosan alakították ki a szakközépiskolai oktatási rendszert is.
A rendszerváltást követően az iskola nem viselte tovább Rudas László nevét, évekig 409. számú szakközép- és szakiskolaként szerepelt, majd 1997-ben felvette a tanonciskola alapítójának, Sárvár kiváló pedagógusának és igazgatójának, Barabás Györgynek a nevét.
2005-ben egy új oktatóbázist adtak át az iskola Gárdonyi utca felőli oldalán, majd 2011-ben újabb emeletet húztak fel, és a homlokzati részt bővítették. (szg)
