Huszárok és forradalmi bajszok a múzeumban
2017.03.16
A sárvári múzeum hagyományos ünnepi programján kardokat néztek és készítettek, bajszokat faragtak, színeztek, sőt volt, aki kitüntette magát. Az 1848-as forradalom és szabadságharc emléknapján kicsik és nagyok egyaránt jól szórakoztak a múzeum falai között.
A forradalom emléknapján ünnepségeket rendezünk, beszédeket mondunk és hallgatunk, tiszta szívből verseket szavalunk. Az emlékezés napján azonban a családok legtöbbször a múzeumokba is ellátogatnak, ahol a gyerkőcökkel együtt merülnek el a történelemben. A felnőttek sokszor komoly ünnepei így válnak derűssé, valóban ünnepi hangulatúvá. Március 15-én reggel 9 órától délután 5-ig vártuk vendégeinket, különféle izgalmas programokkal. Minden korosztály megtalálta a számára legérdekesebb helyszínt.
A történelmi emlékezet fontos érték, identitásformáló erővel bír, ezért a múlt megismerését nem lehet elég korán kezdeni. Ünnepi programunk fő célközönsége az esemény jellegéből is következett, azaz a fiatalabb korosztályt vártuk, természetesen a szülőkkel, nagyapákkal és nagymamákkal együtt. A játékos foglalkozásokkal a gyerekek sokkal közelebb kerültek a történelemhez, főleg a várkastély legszebb termeiben és a huszárkiállításban.
Idén sem hiányoztak a huszáros bajszok. Rengeteg forradalmi arcszőrzet készült el a nap folyamán papír és pálcikák segítségével. A kis forradalmárok nemzeti színű kitüntetéseket is készíthettek maguknak, vagy színes kifestőkkel és színezéssel tölthették el az időt. A kitüntetések tervezése, összeállítása során megbeszéltük, vajon miért is járt akkoriban elismerés. Mindenki egyetértett abban, hogy a bátorságért, az ügyességért, egy jó ötletért, netán egy titkos küldetés teljesítéséért.
A márciusi ifjaknak lehetőségük volt még fakardokat is összekalapálni, így ők is huszárokká válhattak egy nap erejéig. A program nagy népszerűségnek örvendett, ugyanis kora délutánra szinte az összes alkatrész elfogyott, de ez senkinek nem szegte kedvét, hiszen még számtalan lehetőséget fedezhetett fel a múzeumban.
A nap másik népszerű programja a fegyverbemutató volt. A múzeum dísztermében kiállított eredeti tárgyakat és replikákat védőkesztyűben meg is foghatták a vendégek. A múzeum munkatársának és egy sárvári gyűjtőnek köszönhetően sok minden előkerült, a kovácsoltvas angol pallosoktól kezdve a vasbuzogányokon és láncingeken át a régi pisztolyokig. Nemcsak a tárgyak küllemét, súlyát tanulmányozhatták az érdeklődök, hanem megismerhették a fegyverek használati módját, készítési technikáját. Olyan információkkal is gazdagodtak vendégeink, melyek segítségével könnyen megkülönböztethetik a történelmi fegyvereket a modern másolatoktól.
A múzeum várakozásainak megfelelően a dísztermi foglalkozások mellett nagyon sokan látogatták meg a huszárkiállítást is. A március 15-i témába könnyen beilleszthető tárlattal vált teljessé a nemzeti ünnep hangulata. Az egyenruhák a különböző korok eltérő előírásait, stílusbeli különbségeit illusztrálják, a legkülönbözőbb fegyverek a háborús vonalat mutatják be, a portrék és fényképek pedig emberi közelségbe hozzák a hazájukért akár életüket is feláldozni kész katonákat.
A nemzeti ünnepen több mint háromszázan néztek be hozzánk, a legtöbben a délelőtti, illetve késő délutáni órákban érkeztek. A nap végén az óvodások és kisiskolások vidáman hagyták el a dísztermet, a vendégek még késő délután is tanulmányozták a huszárkiállítást. Jelképként is értelmezhetjük, hogy a nemzeti ünnep utolsó vendége szíve fölött egy kokárdával, kezében pedig egy nemzeti színű zászlóval lépett ki a huszárok évszázadait bemutató termekből. Mellette kisfia kezében egy kardot szorongatott, édesapjának lelkesen mesélve, hogyan is kell harcolni.
