Horváth Ernő
Sárvár, 1922. május 20. – Balatonlelle, 1944. november 1. Vadászpilóta
Horváth István selyemgyári lakatos és Ács Rozália második gyermekeként született. Egy nővére és egy öccse volt.
1929-ben kezdte meg tanulmányait a helyi elemi iskolában, majd a negyedik osztály elvégzését követően a polgári iskolába iratkozott be. Itt felvételét kérte az 58. sz. Hollós Mátyás cserkészcsapatba, a fogadalmat 1934 áprilisában tette le. Emellett az egyik legbuzgóbb tagja volt a Gárdonyi Géza Önképzőkörnek is.
1937 októberétől apja nyomdokain haladva elszegődött vasesztergályos tanoncnak. A gyakorlati foglalkozásokat a Cukorgyárban tartották. 1939 júniusában jó eredménnyel vizsgázott, és segédlevelet kapott. A tanoncszerződés lejártát követően, 1940. október 1-jétől vasesztergályos segédként felvételt nyert a Cukorgyárba, de két hónapot sem töltött itt. 1941 tavaszán újabb néhány hétre visszatért, de valójában ekkor már a figyelmét az új szerelem, a repülés kötötte le.
A Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap keretében kezdődött meg 1939-ben a repülősök képzése hazánkban. 1941 májusától Horváth Ernő a győri keretben kezdte meg az alapkiképzését. Ennek augusztusi lezártát követően októberben a növendékek jelképes vizsgát tettek, ezt követően Horváth Ernő a Magyar Királyi Honvéd Légierő Repülőgépvezető Iskola (REGVI) szombathelyi bázisán katonaipilóta-kiképzést kapott. 1942-ben sikerrel vizsgázott, őrvezetővé léptették elő és átvezényelték a szolnoki vadász harckiképző iskolába. Miután a rendszeresített olasz kiképzőgépeken teljesítették az előírt feladatokat, mehettek Messerschmittek-re. Ez utóbbi kezelését valamikor 1943 ősze és 1944 tavasza, nyara között sajátíthatta el Horváth Ernő.
Ezt követően a 101/2. számú vadászrepülő századba került, az ún. „pumákhoz”. 1944. július 10-én érkezett meg új szolgálati helyére, a veszprém-jutasi reptérre. 25-én került sor az első bevetésére, a linzi Hermann Göring-gyárat támadó amerikai bombázók ellen. Másnap keveredett először légi harcba Ausztria felett, de sérült gépével Csehországban kényszerleszállást kellett végrehajtania.
Októberben a debreceni páncéloscsatához kötődően alacsonyfelderítést végeztek az előrenyomuló orosz csapatok felett. November 1-jén azonban a Veszprém környékén kellett a repülősöknek a légteret biztosítani. Feltehetően a saját légvédelem által okozott gépsérülést követően Horváth Ernő kivált a kötelékből. A magányos gépet több amerikai vadász támadta, és Balatonlelle fölött lelőtte. A pilóta a gépében halt meg.
Maradványait hazahozták Sárvárra és a helyi temetőben helyezték örök nyugalomra. (szg)
Irodalom
Czirók Zoltán: Horváth Ernő, egy sárvári vadászpilóta a 2. világháborúban. Sárvár, 2014.
