Guáry Leó
Söpte, 1879. március 15. – 1937. december 31. Sárvári főszolgabíró
Római katolikus vallású családban látta meg a napvilágot Guáry Emil földbirtokos és Ritter Mária gyermekeként. Szombathelyen a premontrei és Kalocsán a jezsuita gimnáziumban végezte tanulmányait, majd Sopronban tett érettségi vizsgát 1896-ban. Budapesten és a kolozsvári egyetemen tanult jogot, 1904-ben szerzett jogi diplomát, 1905-ben pedig jogdoktori oklevelet. Beszélt németül, valamint kicsit franciául is.
Feleségétől elvált, egy gyermekük született.
1901-ben kezdte meg közigazgatási gyakorlatát a celldömölki szolgabírói hivatalban. Ezt követően megyei aljegyző, majd 1902. május 5-től a sárvári főszolgabíró, Nagy József mellé került első szolgabíróként. 1904 és 1906 között előbb Celldömölkön, majd Felsőőrön teljesített szolgálatot, ezt követően újra Sárvárra került. 1910-től vármegyei jegyző, majd a szombathelyi kiadású Gyermekvédelem című folyóirat főszerkesztője lett. 1916-ben a kőszegi járás élére került, majd a rekviráló bizottság vezetőjévé nevezték ki Bács és Trencsén vármegyében. Egy alkalommal, a rekviráló körútján Bácsban bal szemét kődobás érte, emiatt később elvesztette fél szemére a látását.
1918 novemberének végén, Tuboly Lajos főszolgabíró nyugdíjba vonulásával újfent Sárvárra került, mint helyettes főszolgabíró. A forradalmak idején azonban többször követelték eltávolítását, de egyszer sem sikerült. Inkább hosszabb-rövidebb időre szabadságoltatta magát, ezzel is akadályozva a Nemzeti Tanács rendeleteinek gördülékeny végrehajtását. A földművesek és munkások mozgalmait, bérkövetelő sztrájkjait igyekezett elnyomni, a bajor uradalom államosítását meggátolni.
A Tanácsköztársaság idején a legfőbb hatalom a direktórium, illetve annak vezetője, Urbán Lajos kezébe került, aki a főszolgabírói hivatalban rendezkedett be. Guáryt elmozdították hivatalából, és kénytelen volt kertészeti munkásként keresni a kenyerét. Házából is kitették, amelyet az új hatalom elrekvirált. Az életét is veszély fenyegette. Az 1919. június 2-3-i vasutassztrájkot és a környező falvak megmozdulását a fennálló rendszer ellen azonban ő szervezte meg. A sárvári direktórium időben értesülve az eseményekről, felkészülve várta a Sárvár ellen vonuló felkelőket. A megmozdulás sikertelenül végződött, a benne résztvevők szétszéledtek.
Augusztus 6-án, a Tanácsköztársaság bukását követően Urbán Lajos visszaadta Guáry Leónak a hatalmat, egyben leszámolt a hivatal berendezésével és pénzkészletével is. Guaryt szeptember 15-én választották meg főszolgabíróvá, de Huszár Károly országgyűlési képviselővel való nem felhőtlen viszonya miatt B-listára került, és 1920 januárjában állásból is felfüggesztették fegyelmi vétség miatt. Az 1886. évi XXIII. tc. 1. § a) pontja szerint ugyanis „A törvényhatósági tisztviselő, a segéd- és kezelő-személyzet tagja ellen fegyelmi eljárásnak van helye: ha megsérti vagy hanyagul teljesiti a törvényben, kormány- és szabályrendeletekben megszabott kötelességét, vagy ennek teljesitésére, a betegség esetét kivéve, képtelennek bizonyul”. A főszolgabíró emiatt dorgálást kapott, de később rehabilitálták. 1922-ben nyugdíjazását kérte, körzetében Polczer Dezsőt választották meg. 1925-ben a Foncière Biztosító Társaság szombathelyi fiókjának vezetője lett. Nyugdíjazását követően a közélettől teljesen visszavonult.
Nem volt teljesen feddhetetlen személyiség. 1909 februárjában, akkor még vármegyei aljegyzőként egy párbaj miatt egy havi fogházra ítélték, és csak királyi kegyelemmel kerülhette el a súlyos büntetést. Amúgy a kardviadalban jobb oldalán könnyen sérült. (szg)
Irodalom
Halász Imre (szerk.): Vasmegyei Fejek. Szombathely, 1930.
Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
Királyi kegyelem = Sárvári Járási Hírlap. I. évf. 14. szám. 3. o.
http://www.vaml.hu/Nevtar/G/Guary_Leo.html
