Geschrey Lajos
Tarcsa (Tatzmannsdorf), 1829. – Sárvár, 1909. május 27. Építész.
Geschrey Sámuel és második felesége fia volt. Négy testvére született, de csak egy leány, Mária maradt életben, illetve apja első házasságából született Antal és Karolina.
Tagja volt az 1873. május 31-én alakult Szépészeti Bizottságnak, és fontos szerepet játszott a 19. század második felében a városkép kialakításában.
Jelentős munkái közé tartoznak: az 1878-1882 között a várral szemben felépített eklektikus stílusú Városháza, illetve az egykori barokk uradalmi kocsma- és kávéház klasszicizáló átépítése az új plébánia céljára. Nevéhez köthető az evangélikus lelkészlakásnak, az egykori evangélikus iskolának, a Végmalomnak, a Zárdaiskola udvari szárnyának, illetve a Hegyközségben álló késő klasszicista ún. Tápi-háznak a megépítése. A répcelaki evangélikus templomot 1869-ben szintén Geschrey tervezte. Egykori lakóházán, a Batthyány út 39. számú épület homlokzatán 1984-ben emléktáblát helyezett el a Városszépítő Egyesület.
A város által megbecsült és tisztelt építész 81 esztendős korában, rövid rosszullét után hunyt el. A sárvári temetőben helyezték örök nyugalomra. (szg)
Irodalom
Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk.): Életutak. Sárvár, 1993.
Halálozás. In.: Sárvári Járás. 1909. május 30.
Dabóczi Dénes: Sárvár műemlékei és műemlék jellegű épületei. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története, Sárvár, 2000.
Szalay Mária-Dévai Klára: Geschrey Sámuel élete és munkássága. Kézirat. NFM-AK. 76.6
