Fegyvergyűjteményünk egyik érdekes darabja egy buzogány, melyet formai jegyei alapján tudunk meghatározni. Egykori tulajdonosáról sajnos nem tudunk semmit, mégis érdekes. A korabeli források is gyakran említik ezt a fegyvertípust.
A Nádasdy Ferenc Múzeum 58.42.2 leltári számon egy vasbuzogányt őriz, amelynek feje körte alakú és 11 gerezd alkotja. Tetején kis gomb ül. A hengeres nyele is vasból készült, alsó vége kissé ellaposodik és át van fúrva. A fejet a nyéllel négy gyűrű kapcsolja össze. A fegyver 570 mm hosszúságú, amelyből a nyél 490 mm. A gerezd átmérője 46 mm.
A buzogány a múzeum első műtárgyai közé tartozik, 1951-ben ajándékként került a gyűjteménybe.
A buzogányok hazai használatára az első adat a XIII. századból származik, de feltehetően már a X. században beköltöző besenyők is ismerték és forgatták a fanyél végére erősített vasfejű sújtófegyvert. A sokáig, a XVII. századig jobbára csak botnak nevezett fegyver buzogány szava török, kun eredetű lehet.
A XIV. században már a magyarok körében is kedvelt fegyverré vált, a páncélozott lovagok ellen a vasfejhez szárnyakat, ún. tollakat illesztettek, amelyek a lemezvértek roncsolására hatékonyabbnak bizonyultak. Innen a fegyver többször is használt neve: tollas bot, tollas buzogány.
A XVI. századtól kezdve a szögletes tollakat egyre inkább ívelt formák váltják fel, kialakul a gerezdes buzogány, amely a keleti gömbfejű és a tollas buzogány keresztezésének tekinthető. A gerezdek száma változó, voltak 5-6, de akár 14-16 gerezdes típusok, az utóbbiak szinte egybefüggő gömbformát alkottak.
A keleti, gyakran ékkövekkel, véséssel, poncolással díszített, ezüstbuzogányok is kedveltek voltak a korban. Némay Máté szombathelyi várnagy 1555 tavaszán Csányi Ákos kanizsai prefektusnak, Nádasdy Tamás főemberének ezt írta: „küldtem egy bozogant, kegyelmed vegye jó néven”.
Nádasdy II. Ferenc, a Fekete bég ismert ábrázolásán is egy fanyelű, feltehetően ezüstből készült ékköves gömbbuzogányt láthatunk a híres vitéz melletti asztalon. Unokájának, az országbíró Nádasdy III. Ferencnek a felesége halálakor (1669) tett inventáriuma szerint 6 tollas bot, azaz buzogány feküdt az egyik almáriumban (tárolószekrényben), egy másikban pedig a II. Ferdinando Medicitől, Firenze urától kapott lószerszámok között is található volt egy ütőfegyver.
Az egy évvel később, az országbíró vagyonának elkobzásakor felvett kincstári jegyzék is megemlékezett buzogányról: egy szép tollbokrétás ezüst buzogányt jegyeztek fel.
Ekkorra a fegyver veszített közvetlen harci szerepéből és méltóságjelvényként (ld. az erdélyi fejedelmek beiktatásánál is használt buzogányt), illetve hadvezéri pálcaként folytatta tovább karrierjét.
A XVII. század második felében, amikor a Nádasdy Ferenc Múzeumban őrzött példány is készülhetett, már egészen kisfejű, sokgerezdes (12-14) buzogányok voltak használatban. A vezérek, hadnagyok a csatában a buzogánnyal adtak jeleket. Ha nem használták, vagy a zsinórövükbe szúrva viselték, vagy a nyeregkápára akasztották bőrszíjuknál fogva. Műtárgyunk is azért van átfúrva a nyelén, mert ebbe fűzték a szíjat.
Használójáról, használatáról sajnos, semmit nem tudunk, de eljátszhatunk a gondolattal, hogy egykor valamelyik Nádasdy vagy egy kuruc főtiszt ezzel a buzogánnyal vezette győztes lovasrohamra csapatát a törökök vagy a labancok ellen. A tárgy azonban egyelőre még őrzi a titkát.
Irodalom
Kovács S. Tibor: Huszárfegyverek a 15-17. Században. Bp., 2010.
Kovács S. Tibor: Hárman sem birnátok súlyos buzogányát. Bp., 2019.
Temesváry Ferenc: A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum fegyvergyűjteménye. Bp., 1980.
Szalay Ágoston: Négyszáz magyar levél a XVI. századból. Pest, 1861.
Schoen Arnold: Nádasdy sárvári kincsei. In.: Műbarát 1921. 15-16. sz.
Fegyvergyűjteményünk első nagyobb egysége mintegy hat évtizeddel ezelőtt került az intézmény kezelésébe. Az egyes darabok a csaták világa mellett a mindennapokra is rávilágítanak. Most egy ilyen tárggyal ismerkedhetünk meg.
Főúri vadászat…Minden új év lehetőséget ad arra, hogy újrakezdjük a tavaly abbahagyott fogyókúrát. Hirdetések árasztanak el minket, rengetek módszert ajánlanak nekünk. Megnéztük, mi volt a helyzet ezzel kapcsolatban egy évszázaddal ezelőtt.
Mínuszok…Mi volt előbb: a nyuszi vagy a tojás? A válasz egyszerű: a tojás. Ez az ellipszis alakú, egyik végén kerekebb, a másik végén csúcsosabb forma világokat teremtett. A húsvéti ünnepkör nem létezhetne nélküle.
Jelképek erdeje…Miközben a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben öntötték a szovjet címert, addig a kisboltok, bazárok néhány forintért Kossuth-címereket árultak. A sárvári múzeum gyűjteményében több mint száz ilyen kitűző található, műanyag, réz, porcelán, sőt csontból készült is. Az 1956 októberi forradalom egyik jelképe lett a Kossuth-címer.
Kossuth-címerek a forradalomban„Jelképek erdején át visz az ember útja" – állította Baudelaire, amihez hozzátehetjük, ami a megismerés és értelmezés felé vezet. Esztétikus és elfogadható magyarázatot keresünk a természetben, a hitben, a fizikai és lelki síkokban.
Húsvéti jelképeink...Iparművészeti gyűjteményünk két remek darabja egybe tartozik. Egy tekerőlanton játszó nő és egy gitározó férfi rendkívül mozgalmas figurái. A porcelánokat Meissenben készítette Friedrich Elias Meyer a 18. század közepén.
Porcelánremekek…
Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15836 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.