Gárdonyi (Ziegler) Géza
Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30. Író, költő, tanító.
Az édesapa, a gépészmérnök Ziegler Sándor Mihály foglalkozása révén számos helyen dolgozott az országban, a szabadságharc alatt a pesti, majd nagyváradi fegyvergyárat vezette. A család emiatt gyakran változtatta lakhelyét, 1863-ban épp a Nádasdy-uradalom egyik majorságában, Agárdpusztán laktak. Augusztus 3-án itt született meg Ziegler Sándor Mihály és Nagy Terézia második gyermeke és legidősebb fia, Géza. Gárdonyban anyja után római katolikus vallásra keresztelték, miközben apja evangélikus volt.
A későbbiek során is sokat vándorolt a család, ezért Géza több helyen is járt iskolában. Különösen az 1870 és 1873 közötti sályi népiskolai évek bizonyultak emlékezetesnek számára, mivel itt ismerte meg a falusi, népi környezetet. Később a sárospataki, majd a pesti Kálvin téri református kollégiumban tanult. Az érettségi után az egri tanítóképzőben folytatta tanulmányait, és bár nem fűtötték komolyabb tanári ambíciók és nem is bizonyult különösen szorgalmasnak, 1882-ben megkapta diplomáját. Líceumi évei alatt már megjelentek kisebb munkái a helyi diáklapban. Előbb Devecserben lett segédtanító, majd 1883-ban átjelentkezett a sárvári katolikus fiúiskolába. Az 1883. december 26-án kelt iskolaszéki jegyzőkönyv szerint a segédtanítói állásra öten pályáztak, akik közül „1 szavazat ellen 9 szavazattal a legjobb oklevéllel bíró Ziegler Géza devecseri tanító az üresedésben lévő tanítói állásra megválasztatván, részére a választásról szóló okmány kiállíttatni határoztatik”. Barabás György, az iskola igazgatója visszaemlékezései szerint Tima Lajos devecseri iskolaigazgató személyesen ajánlotta sárvári kollégája figyelmébe a fiatal Zieglert. Az új segédtanító a 2. és 3. osztályt tanította, de fizetése csak szerény körülmények közötti életet tett lehetővé. A tanítási szünnapokon, csütörtökön és vasárnap Barabás és Ziegler kisétáltak az igazgató hegyközségi szőlőjébe, ahol borozgattak, beszélgettek. Barabás és felesége is nagyon megkedvelte a csendes, illedelmes fiatalembert, az igazgató biztatta is az írói pályája kezdetén álló tanítót az alkotásra. Barátságuk később is megmaradt, pedig Ziegler 1884 szeptemberében leköszönt sárvári tanítóságáról és Dabronyban vállalt kántortanítói állást. Tanítói éveinek élményei később novelláiban köszöntek vissza.
Sokáig itt sem maradt, újdonsült feleségével Győrben telepedtek le és újságírással kezdett foglalkozni. Több lapnak is dolgozott, élt Budapesten, Szegeden, Aradon, majd 1897-ben Egerbe költözött családjával. A várral szemben vásárolt meg egy parasztházat, amelyet kibővített, körülötte pedig botanikus kertet alakított ki. Itt visszavonultan az írásnak szentelhette magát. Továbbra is publikált cikkeket újságoknak, de leginkább regényei, színművei alkotásának áldozta idejét. Közben utazásokat tett Európában és Magyarországon, gyakran épp aktuális műveinek színhelyeit látogatta meg. Az Egri csillagok miatt Konstantinápolyba is elment. Hegedűn játszott, festett, rajzolt, fényképezett, hangszeres játékát még Dankó Pista is élvezettel hallgatta. A virtuóz hegedűs számára megzenésíthető verseket is írt.
Műveiben egyrészt a hazaszeretet, a múlt csodálata jelenik meg (Egri csillagok, Láthatatlan ember, Isten rabjai), mások a társadalmi kérdésekről, a napi problémákról szólnak: Az öreg tekintetes, az Ida regénye, a falu világába visz el minket az Ábel és Eszter, vagy korai kisregénysorozata, az előbb folytatásokban megjelenő Göre Gábor-történetek, amely a falusi kisember szemüvegén keresztül mutatja a nagyvilág történéseit eléggé gúnyos, csúfolódó hangnemben. Nyelvezete minden ízében magyar, kerüli a nemzetközi kifejezéseket, gyakran népies hatású, és bonyolult kifejezéseket fogalmaz meg egyszerűen. Verseket is írt, a szentimentális, elégikus hangvételűek megmutatják Gárdonyi lelkének gyötrődéseit, mások a népies témák iránti fogékonyságának bizonyítékai. Szintén vidéki témát dolgoz fel legismertebb színműve A bor, amelyet a korabeli szakma is elismeréssel fogadott.
Több szervezet is tagjai közé fogadta, így a Petőfi Társaság, a Magyar Természettudományi Társulat (botanikai és rovartani írásai is elismerést váltotta ki), a Kisfaludy Társaság, a Vörösmarty Akadémia, valamint előbb levelező, majd tiszteleti tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1919-ben a Magyar Írók Nemzeti Szövetsége elnökévé választották meg. Elismerést külföldről is kapott, főként Dante-fordításaiért.
A német eredetű (apja szászországi származású volt) Ziegler nevet 1881 után magyarosította keresztelési helye után Gárdonyira, de ennek pontos időpontja ismeretlen. Az „egri remete” vagy a „láthatatlan ember”, ahogy kortársai a közönségtől elvonult írót nevezték 1922. október 30-án hunyt el Egerben. Az egész város, valamint az ország is meggyászolta, és díszsírhelyet kapott annak a várnak a Bebek-bástyáján, amelynek ő szerzett nemcsak hazai, de nemzetközi hírnevet. Keresztfájára a maga által választott idézetet vésték fel: „Csak a teste”. (szg)
Irodalom
Lipp Tamás: Így élt Gárdonyi Géza. Budapest. 1989.
Naszádos István: Oktatás, kultúraa, egészségügy a dualizmus idején. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története, Sárvár, 2000.
