Fónyad Ernő, dr.
Sárvár, 1913. július 29. - Monor, 2009. Közgazdász, könyvtáros, író, költő

Nemesi családból származott, Fónyad Gyula és Dubovay Géza sárvári kékfestő lánya, Emma hat gyermeke közül ötödikként született. Bátyja, Imre Dezső (1906-1965) neves református lelkész és egyházi író, cikkíró volt.
Ernő az alsóbb iskoláit, így az elemit és a polgárit szülővárosában járta ki. Ezt követően Szombathelyen, a felsőkereskedelmi iskolát végezte el. Diplomáját a József Nádor Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán szerezte meg, a doktorátust közgazdaságtanból tette le 1949-ben. Már egyetemistaként cikkeket írt ifjúsági lapokba. 1933-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem Gazdasági Igazgatóságán dolgozott, 1940-től pedig könyvtárosként a Műegyetem Központi Könyvtárában. 1944-ben az egyetemen besorozott hallgatókat bújtatott, amiért a nyilasok kis híján kivégezték. 1945 januárjában innen hurcolták szovjet hadifogságba és csak hónapok múlva térhetett haza.

Versei már fiatalon megjelentek, még kereskedelmi iskolás korában, 1932-ben Szombathelyen adták ki a Jöttem, hogy átkoktól legyek megáldott… című kötetét, majd 1935-ben publikálta Lelkemből, véremből című verseket, elbeszéléseket tartalmazó kötetét már Budapesten. 1934-ben tagja lett az Írók Gazdasági Egyesületének, majd az Országos Magyar Sajtókamara vette fel szakírói osztályába 1940-ben. A második világháborút követően, 1945 őszén nevezték ki a Műegyetemi Sajtószolgálat vezetőjének. A rádióban kampányolt az egyetem újjáépítése érdekében, majd az 50-es években egyetemi lapot indított.
1956. október 23-án az egyetem oktatói és munkástanácsa előtt felolvasta a forradalom ihlette versét, az 1956. október 23. címűt. Ezért felelősségre vonták és börtönbüntetésre ítélték. (A verset márványba vésve a monori református Nagytemplomban 2006-ben elhelyezték.)
Ezt követően visszakerült az egyetemi könyvtárba, ahol 1973-as nyugdíjazásáig dolgozott. Ekkor BME Emlékgyűrűt adományozott számára az egyetem rektora.

Számos cikke, tanulmánya jelent meg a könyvtártörténet, irodalomtörténet, nyomdászattörténet tárgyköréből. Már szülővárosa lapjaiban is publikált cikkeket az 1930-as években a sárvári strandról, vagy a Várpark közvilágításáról. De szülővárosát sem felejtette el, 1968-ban a Magyar Hírlap hasábjain Sárvár bontogatja szárnyait címmel írt összefoglalót a várossá váló Sárvárról. 1987-ben pedig Emlékezzünk Nádasdyra, Sylvesterre, Tinódira című cikkét közölte a Magyar Nemzet. 1941-ben a Pesti Hírlapba írt tudósítást Új Testamentum címmel a bibliafordítás 400. évfordulója alkalmából. Az „Ídes az hazának szerelme” Sárvár várossá avatásának 10 éves évfordulóján, 1978-ban jelent meg az Új Tükörben. Foglalkozott az 1848-49-es eseményekkel, Batthyány Lajos szerepével, Jedlik Ányosról, Szenczi Molnár Albertről, Kodály Zoltánról vagy a Feszty-körképről is jelent meg emlékezése. A Budapest folyóiratban építészeti, mérnöki munkáit közölték: Egyetemi város a Duna partján (1967), Jubilál a Gellért (1968), vagy A 125 éves Műegyetemi Könyvtár (1973). Evangélikusokra emlékezve. Dukai Takách Judit című cikke az Evangélikus Élet című lapban jelent meg 2001-ben. A rádióban is rendszeresen szerepelt, előadást tartott a sárvár-újszigeti nyomdáról (1936. október 21.), szülővárosa történetéről (1943. július 8.) Látogatás az ősi Sárváron címmel, Szombathelyről, Kőszegről, a burgenlandi várakról, Kölcsey Ferencről és Batthyány Lajosról is. A Batthyány-Strattmann Lászlóról, Tinódiról, Batthyány Lajosról, Dukai Takách Juditról, Sárvárról, Szombathelyről, az Újtestamentumról írott publikációi időről-időre visszarepítették őt Vas megyébe. !Köszöntelek, vas föld! (Reformátusok Lapja 2001. július 5.), Sárvári emlékek (Napi Magyarország, 1998. december 31.), Templomavatás Nádasdy Tamás emlékezetére (Reformátusok Lapja, 1999. április 18.), Sylvester János évfordulójára (Reformátusok Lapja, 2004. február 15.) című írásai csak tallózások a hihetetlen gazdag munkásságból, különösen a szülőföld iránti szeretetéről. Pusztuló házban pusztul a haza című verses- és elbeszéléskötete 1999-ben látott napvilágot.
Értékes könyvgyűjteményét, amelyben még Széchenyi Hitel című munkájának, eredeti 1830-ban kiadott példánya, valamint több író-költő múlt századfordulós eredeti kiadása is szerepel, 1986-ban szülővárosa könyvtárának adományozta.
Négy gyermeke született. 56-os tevékenységéért emléklapot vehetett át a köztársasági elnöktől. Monoron temették el családja több tagjával együtt. (szg)
Irodalom
Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk.): Életutak. Sárvár, 1993.
Fónyad Ernő önéletrajza. Kézirat. (V. Molnár Zoltán tulajdona)
Fónyad Ernő hagyatéka. (A Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár tulajdona)