Minden új év lehetőséget ad arra, hogy újrakezdjük a tavaly abbahagyott fogyókúrát. Hirdetések árasztanak el minket, rengetek módszert ajánlanak nekünk. Megnéztük, mi volt a helyzet ezzel kapcsolatban egy évszázaddal ezelőtt.
Kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy! Boldog újévet kívánunk. Nagyjából minden családban, baráti körben, szilveszteri társaságban így ér véget minden esztendő.
Miközben egymást átöleljük, koccintunk, himnuszt hallgatunk, magunkban visszagondolunk az elhagyott esztendőre, majd elgondoljuk az előttünk állót. Legtöbbünk ilyenkor fogadalmat is tesz, nem mindenki, de sokan.
Még akkor is megfogadunk valamit, ha nem feltétlenül hiszünk abban, hogy abból bármit is megvalósítunk.
Természetesen a témában évről évre világszerte felméréseket végeznek. Ki mit fogad meg az újévre, egyáltalán tervez-e komoly változást az életében? Év vége felé pedig arra kíváncsiak a kérdezők, vajon mennyit sikerült megvalósítani a pezsgőspohár társaságában tett újévi fogadalomból.
Az elmúlt tíz évben végzett kutatások során azonban kiderült, hogy a társadalom nagy része már nem nagyon tesz magának ígéretet, hogy kisebb-nagyobb mértékben változtat az életén.
Az Amerikai Egyesült Államokban a megkérdezettek 40 százaléka, az Egyesült Királyságban pedig csupán alig egy tizede tesz fogadalmat. Németországban sem jobb a helyzet, ha fogalmazhatunk így. Itt ugyanis a lakosság egyharmada fogalmaz meg magának egy célt a következő hónapokra.
A magyar szokásokról nem találtunk felmérést, de a kolozsvári Új Magyar Szó internetes oldalán tíz évvel ezelőtt feltette a kérdést, vajon olvasóik tesznek-e újévi fogadalmat. A válaszadóknak csak a 30 százaléka válaszolt igennel.
Bár határozottan úgy tűnik, nem sokan fáradoznak ma már újévi fogadalomtétellel, de talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, életünk során mindannyiunk próbált az év első pillanatában valami apróságot megígérni.
Körbenézve a világban, jól kitapintható, melyek azok az életterületek, melyeken szeretnénk legalább egy kicsit változtatni. A már hivatkozott német kutatás szerint azok, akik egyáltalán megfogalmaznak maguknak új célokat, legtöbbjük, a megkérdezettek több mint a fele arra tett ígéretet, hogy többet fog sportolni a következő évben.
Az ígéretek második helyén egy új jelenség áll, a közösségi médiahasználat. Sokan, mintegy a kutatásban résztvevők fele megfogalmazta, hogy kevesebbet használja közösségi médiafelületeket.
A következő csoportot a táplálkozással kapcsolatos ígéretek tették ki. Közel negyven százalék az egészségesebb ételek felé szeretett volna elmozdulni, és alig kevesebben vegetáriánusokká vagy vegánokká szerettek volna válni. Érdekes, hogy csupán 15 százalék határozta el, hogy fogyókúrázni fog.
Az Amerikai Egyesült Államokban végzett, kétezer fő megkérdezésén alapuló kutatás szerint az ottani válaszadók 71 százaléka az egészségesebb táplálkozás mellett tette le a voksot.
Fogyókúrázni pedig 54 százalékuk szeretett volna. A két ország közti jelentős különbségek okainak a feltárása, megfogalmazása nem tartozik ezen írás céljai közé, de mindenképp feltűnő az eltérés.
Az említett felmérésekhez hasonló magyar adatsorokkal nem találkoztunk, de a fő témák nálunk sem lehetnek mások. Mint másutt, Magyarországon is a képzeletbeli lista élén áll az egészségesebb életmód, benne több sporttal, egészségesebb étkezéssel, fogyókúrával.
A mai fogyókúrák története nagyjából egy évszázaddal ezelőtt kezdődött. Természetesen korábban is sok szó esett a karcsúságról, vele szemben a kövérségről, sőt már a 19. század második felében ismertek fogyókúra módszereket, de az egyéni, tudatos testcsökkentés az 1920-as évektől vált a mindennapok részévé.
Már nemcsak orvosok vezetésével fogyasztottak, felügyeletük alatt nem a szanatóriumokban töltött hosszú hetek kúrái szabadítottak meg a felesleges kilóktól, hanem lehetőség nyílt otthon, a hétköznapi tevékenységek részeként megszabadulni a felszaladt plusz súlytól.
Ismerjük meg, tudományos kifejezéssel élve, a diétaipar születésének első képviselőit, módszereit.
Halló, a Te súlyodról beszélünk!
A hazai közönség számára először a Pester Lloyd, a német nyelvű magyarországi napilap adott hírt karácsony előtt néhány nappal, 1925. december 22-én megjelent számában egy izgalmas fogyókúrás könyvről.
A Dr. B. A. által jegyzett rövid tudósítás arról számolt be, hogy Berlinben megjelent Lulu Hunt Peters könyvének német fordítása. A könyv gerincén Hallo!! Dein Gewicht! feliratot olvashatjuk, jelentése Helló! A súlyod! A keménytáblás, piros könyv tábláján fekete alapon pedig az alcím csupa nagybetűvel: Diät. Gesundheit Und Normalgewicht durch die Calorienlehre, azaz Diéta. Egészség és normál testsúly a kalória elméletének segítségével.
A napilap szerint a humorral megírt és vicces kis ábrákkal illusztrált könyv azoknak a hölgyeknek és uraknak szól, akik meg szeretnének szabadulni felesleges kilóiktól. A szellemes, tréfás ötletekkel teli könyv elolvasása után, teszi hozzá az újság, sokan követik majd az okos amerikai orvosnő tanácsait, aki korábban szintén súlyproblémákkal küzdött.
Néhány hónappal később, a Nemzeti Újság 1926 márciusában megjelent számában egy Madeleine álnév mögé bújt szerző hosszú cikkben szólt az új szépségideálról, ahogy maga fogalmaz, a soványság-kultuszról.
Madeleine elsősorban a divatról írt az újságban, melyben első írásai 1925 tavaszán jelentek meg. A párizsi módit hirdette, az egyszerűséget, mellyel a hölgyek csak a részletekkel tűnhetnek ki, de amúgy simuljanak bele a tömegbe. Csak a közeli megfigyelő vegye észre azokat az apró jeleket, mellyel az egyéni ízlés megmutatkozik.
„A túlszínes sportruha, a mintás kelme, ha pliszirozzuk [hajtásokkal díszítsük – TZB], a túldíszes kalap s az agyondíszített köpeny megannyi súlyos vétség Divatbirodalom dekrétumai ellen.”
Az olasz divat iránt szintén lelkesedett, de beszámolt az Olaszországban nyaraló turisták öltözködéséről is. Míg az amerikaiak elegáns toalettben járnak, a német nőknek a nadrág viselése a szenvedélyük.
Egyáltalán nem rajongott a túlzott fogyókúra ellen, a soványság-kultuszt keményen kritizálta. Míg korábban fennkölt dolgokért folytattak éhségsztrájkot, például a választójogért, korunkban másért halnak meg inkább a nők: „a szépségért kérem, a Szépségideáiért, amelynek neve ma Soványság”.
Ráadásul ezt a szépségideált nők alkották meg, nem a férfiak. „… a férfiak szépségideálja, az igazi ugyanis mindig kövér, a nőké (önmagukról!) mindig sovány.” Madeleine egy rövid történeti éttekintés után, melyben a lovagkor karcsú hölgyei és Rubens szépasszonyai egyaránt szerepelnek, levonta a következtetést, miszerint a soványság hirdetésével a nők arcuk csúnyaságát akarják eltakarni, arról szeretnék a férfiak figyelmét elterelni.
Korának soványság-kultuszát Hollywoodból eredeztette, ahol a sztárokkal olyan szerződést kötnek, miszerint súlyuk nem léphet túl egy határt. Lulu Hunt Peters könyvének sikere pedig jelzi, hogy milyen méreteket öltött az új kultusz, „milyen őrületté vált már Amerikában a fogyás”.
A felháborodott szerző cikke befejező részében röviden összefoglalta az amerikai szerző módszerének a lényegét. Elolvasva egyértelművé válik számunkra, hogy még ma is egyik népszerű fogyókúra elveit dolgozta ki a doktornő. A kalóriaszámláló diétáét. Érdemes az egész bekezdést idéznünk 1926-ból.
„Ő a kalória-elv szerint fogyaszt. Szerinte a legtöbb kalóriája a zsírféléknek van és felsorolja egymásután az összes táplálékok kalóriaértékét. A szervezetnek 2100 kalóriát kell naponta táplálékban felvennie, mondja. Ha kevesebbet adnak neki, saját meglévő zsírjából fogyasztja a kalóriákat – szóval kezdődik a fogyás. Kiszámítja, ha naponta 600 kalóriával kevesebbet veszünk fel ételben a kellő mennyiségnél – mennyit fogyunk egy hónapban.”
A kalóriaszámítás a módszer lényege. Ha betartjuk a fő elvet, kevesebb tápértéket viszünk be a szervezetünkbe, mint arra szüksége van, akár édességet is ehetünk, sört is ihatunk. A fogyás ekkor is bekövetkezik.
A könyv mellékelt táblázatai pedig segítenek abban, hogy ne tévedjünk, a megfelelő mértékű kalóriát biztosítsuk táplálkozásunk során.
Madeleine hozzáállását és egyben véleményét jól érzékeljük abban a kiszólásában, hogy a diéta működhet a tengerentúlon, de nálunk nem. Egy jó paprikásban annyi kalóra van, melyet Mrs. Peters három napra engedélyez.
„Könyvét azonban a fogyni akaróknak mégis ajánlom, mert a számolástól magától fél kilót fogy az ember naponta.”
Peters könyve az Egyesült Államokban siker lett, amit egyértelműen mutat az a tény, hogy 1939-ig kétmillió példányt nyomtattak belőle. A szerző az elsők között hirdette meg a kalóriaszámláló diétát.
A kalóriát mint tápanyagértéket a 19. század végén kezdték el használni, amivel számszerűsíteni tudták a megfelelő élelmiszerszükségletet. Peters könyve egy másik problémára is válaszolt, mely szintén a század végén merült fel.
Egy a kérdéssel részletesen foglalkozó tanulmány szerint ugyanis az Egyesült Államokban a 19. század végén a fehér középosztálybelieket egyre inkább izgatta az elhízás kérdése, melyet diétával akartak megoldani.
A szerzőnő sikerét azonban nemcsak az hozta el, hogy egy társadalmi igényt elégített ki, mondjuk azt, egy társadalmi problémára válaszolt, még ha az csak egy jól körülhatárolható csoportot érintett.
A siker zálogát jelentette ugyanis a könnyed, humorral kísért hangvétel mellett a szerző saját élete is, mely a hitelesség pecsétjét ütötte rá az új módszerre. A könyv olvasása során ugyanis megtudjuk, hogy Peters maga is küzdött a kilókkal, sok módszerrel megismerkedett, melyek inkább szenvedést hoztak, mint sikert.
Végül a könyv hitelét biztosította, hogy szerzője orvos volt. 1909-ben végzett a Kaliforniai Egyetem orvosi karán és ezzel korának kevés női orvosai közé tartozott.
A könyv nemcsak a kalóriaszámlálást teszi a diéta fő vezérelvéve, de hangsúlyozza a napi mozgás jelentőségét. Az edzőtermek helyett azonban az otthoni mozgást ajánlja néhány egyszerű, közelben lévő eszköz, bútor, mind szék vagy ajtó használatával.
A tornagyakorlatok egyáltalán nem bonyolultak, ha mégis, egyszerű rajzok segítik megérteni az ismétlődő mozgások lényegét.
A sikerkönyv magyarul ugyan nem jelent meg, de a Pesti Napló olvasói 1926 őszén három számban részletes ismertetést kaptak a kalóriaszámláló módszerről.
Nemcsak az elveket ismerhették meg, hanem kalóriatáblázatok alapján tájékozódhattak egyes ételek tápanyagértékéről. A fogyókúrára elszánt férfiak és nők pedig kiszámolhatták, naponta mennyi a kalóriaszükségletük.
Peters módszere nem bonyolult, kilónként 35 kalóriabevitellel számol függetlenül attól, ki milyen munkát, tevékenységet végez. Az eredményes fogyáshoz „szükség van tehát arra, hogy ennél az átlagos mennyiségnél 5-600, sőt 1000 kalóriával is kevesebbet” fogyasszunk.
A kalóriaszámlálás sikerét jelzi, hogy hamarosan könyv formájában is megjelentek a fogyást segítő adatsorok. A fogyókúrázók 1928 tavaszán már kézbe vehették az Athenaeum Füzetek első két számát, melyeket a napilapokban reklámoztak.
A kúra fő üzenetét lényegre törően fogalmazták meg a kiadvány címében. „Ne koplalj, de légy karcsú!” A füzet „A nők szívügyét. A karcsúság kérdését” tárgyalja, és „a helyes táplálkozás szabályait teljes kalóriatáblázattal tartalmazza”.
Nádas Sándor újságíró megkapta a kis füzetet. Épp ebéd közben, ahogy írja, és nemcsak meglepődött a tartalmán, de (kis képzavarral élve) éhes tintába mártotta tollát, amikor megfogalmazta végkövetkeztetését.
„Ember vagyok. Ember! Enni akarok. Jóízű falatokat keresek. Mártogatni szeretnék. Nekem nyelvem van. Érzem az ízeket. Énbelém ne rakjanak kalóriát, mert rögtön kiköpöm.”
Csoda tizennyolc nap alatt
Miközben úgy látszott, hogy teret hódít a soványság kultusza, Párizsban egy másik mozgalom is elkezdett kibontakozni. Egy előkelő vendéglő még előkelőtt szalonjában szabók és vendéglősök gyűltek össze, de még egy író is helyet foglalt a társaságban.
Stratégiai kérdést vitattak meg. A párizsi hölgyek súlyos panasszal fordultak a divat irányítóihoz. Csaknem egy évtizede már belekényszerítik őket a szűk, ahogy szakmai nyelven mondják egyenes vonalú ruhákba.
A vendéglősök nem véletlenül voltak jelen a tanácskozáson. Súlyos panaszukat adták elő, miszerint a soványság kultusznak komoly következményei vannak az üzletmenetet tekintve.
A hölgyek alig esznek, minden vajas ételtől és tésztától tartózkodnak, a citromhoz és az uborkához ragaszkodnak. Az urak, hogy ne tűnjenek falánknak, szintén alig fogyasztanak.
Az Est 1925 őszi beszámolója szerint a következő ígéret hangzott el. „A hölgyek ismét hölgyek lesznek. Hiszen már ott tartottunk, hogy egy-egy nőt alig lehetett a férfitől megkülönböztetni. Deszka elől, deszka hátul, nyilvánvaló volt, hogy az ilyesmi nem tarthat sokáig.
Nemcsak az ízlés emelte fel ez ellen a szavát, de az ember természetes érzése is visszakövetelte jogát, amely abban állott, hogy a nő bontsa ki mindazokat a testi tulajdonságait, amelyekkel Isten öt megajándékozta.”
Ugyanakkor kifejezték annak a reményét is, hogy a másik véglet sem következik be, hiszen az ízlés korlátokat szab. Ahogy a jelenlévő író megfogalmazta: „az elől dézsa, hátul dézsa szintén nem kellemes látvány”.
Hamarosan a francia festők is elhatározták, hogy nem festenek sovány, fiús modelleket. Felszólították a modellt álló hölgyeket, hogy az oly divatos fogyókúra helyett inkább hízókúrát tartsanak, különben elveszítik állásukat.
A művészek szerint a divatos sport, dzsessz és hasonló dolgok helyett újra itt az ideje a bőséges reggelinek, ebédnek és vacsorának. Az ellenvetések ellenére újabb és újabb módszerek jelentek meg könyvekben, újságokban.
Míg a kalóriaszámláló diéta megszabott határokon belül a változatos étkezést javasolta, melynek során nem kell lemondani a kedvenc ételek fogyasztásától, hamarosan megjelentek az ételek egy bizonyos körét kijelölő diétás étrendek.
Utóbbiak előnyük azonban jól megragadható volt abban, hogy nem kellett türelmesnek lenni, hanem garantálták a néhány nap alatt tapasztalható fogyást. 1929-ben egy ilyen fogyókúrát ajánlott a Pesti Hírlap Karácsonyi Albuma.
A diéta Hollywoodból érkezett, ami már szinte a siker záloga volt és tizennyolc nap, két és fél hét alatt tíz-húsz fontot, azaz 5-10 kiló súly elvesztését ígérte.
A diétát ismertető cikk szerzője ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy orvosi felügyelet nélkül könnyelműség lenne belefogni a kúrába. Ráadásul vannak olyan vélemények, hogy ugyan a diéta nem nagyon veszélyes, de nem is különösen hatékony.
Nagy előnye viszont, hogy tizennyolc napig tart, ami után „visszatérhetnek a mindennapi életbőségesen terített asztala mellé”. Az újságíró kétkedve fogadta a biztosnak hirdetett fogyókúrát, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen ez is egy volt a sok közül.
Újdonsága valóban abban rejlett, hogy meghatározott ideig szólt és pontos étrendet írt elő.
A reggeli minden nap ugyanaz volt. Az akkor Magyarországon még kevésbé ismert grapefruit, illetve mellé kávé tejjel vagy cukorral. Tegyük ehhez hozzá, szinte garantált volt e párosítás tisztító hatása.
A grapefruit, melyből mindig egy felet kellett fogyasztani, a két és fél hét majd minden napján megtalálható, mint a másik fontos összetevő a főtt keménytojás. A diéta szigorú utasítása ugyanakkor, hogy rántott tojás vagy tükörtojás fogyasztása szigorúan tilos.
A zöldségek (uborka, retek, saláta, olajbogyó, spárga) és a gyümölcsök, kizárólag grapefruit és narancs, minden étkezés alapját adták, de pontosan előírt mennyiségben. Hat szelet uborka, de a harmadik napon nyolc szelet, fél fej saláta, egy paradicsom, három retek, két olajbogyó.
A rendkívül aszketikus, tápanyagtartalom szempontjából elég alacsony értéket képviselő étlapon majd minden nap szerepelt hús ebédre vagy vacsorára. Rostonsült hússzelet, báránykotlett vagy majonézes hússaláta, illetve rostonsült hal és homár.
A kenyeret is engedélyezte a diéta, de kizárólag a pirítóst. Süteményről azonban szó sem lehet. Nagyon megerőltető kúráról van szó, különösen annak fényében, hogy vannak olyan napok, melyeken ebédre narancsot és teát, illetve fahéjas pirítóst és teát engedélyez.
A diétát ismertető újságíró szerint a csodadiétára szinte kizárólag nők vállalkoznak, a bátor férfiak aránya igen csekély.
Végső megoldás: vajaskenyér
Számtalan diéta áll a rendelkezésünkre, hogy kisebb-nagyobb mértékben csökkentsük a súlyunkat. Egy részük felhívja a figyelmünket arra, hogy életmódváltás, mozgás nélkül nem érünk el eredményt. Mégis úgy tűnik a kedvelt diéták közé azok tartoznak, melyek nem járnak komoly elvonással, vagy nem tartanak hosszú ideig.
A kalóriaszámlálás ugyan megengedi a bűnözést, csak maradjunk a határokon belül. A kúra időtartama azonban igencsak hosszúra nyúlhat, ami lássuk be, nem egy biztató helyzet.
A határozott idejű diéták pedig igencsak megterhelők lehetnek. Tizennyolc napig alig eszünk valamit, sőt inkább csak csipegetünk. Szinte biztos a nagy zabálás a tizenkilencedik napon.
Így vevők vagyunk, és térjünk vissza a két világháború közti Magyarországra, vevők voltak az újabb és újabb csodát ígérő fogyókúrákra.
Új típust képviselt az egyetlen fajta ételt fogyasztó diéta. Ma ilyenek a káposztakúrák, vagy a magas zsírtartalmú, de alacsony szénhidráttartalmú étrendre épülő keto diéták.
Mindezek őseként mutatjuk be az 1930-as években megjelent új csodakúrát, a vajaskenyér diétát. Az Angliából érkező legújabb biztos tipp lényege az elnevezésből is sejthető.
Vajaskenyeret kell enni, méghozzá naponta ötször két-két szeletet. Reggelire, tízóraira, ebédre, késő délután újabb két szelet, majd befejezésként lefekvés előtt. Aki esetleg megunta, helyettesítheti naponta kétszer az alapot pirítóssal.
A vaj nem elhagyható. „A fogyókúrának az a különös előnye, hogy nagyon olcsó és nem éhes az, aki ezt a diétát használja.”
A beérkező vélemények nagyon lelkesedtek a legújabb módszerért. 21 nap alatt 5 kiló, három hét után hét és fél kiló. Az Esti Kurír azonban orvosi szakvéleményt is kért. Szerb Zsigmond főorvos a kúra egyoldalúságára hívta fel a figyelmet, ami miatt a súlymegtartás kérdésében kétségeit fejezte ki.
Számtalan lehetőség közül választhattak mind a hölgyek, mind az urak már évtizedekkel ezelőtt, ha szerettek volna megszabadulni felesleges kilóiktól.
A szilveszteri fogadalom részeként pedig még valami plusz erő is segíthette a sikert. Akkoriban azonban még nem tudták, hogy az újévi fogadalmak alig 8 százalékát valósítjuk meg.
Írásunkhoz a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményeinek műtárgyait használtuk illusztrációként.
Irodalom
Nina Mackert: “Nature always counts”. Kalorienzählen als Vorsorgetechnik in den USA des frühen 20. Jahrhunderts. In: Nicolai Hannig – Malte Thießen (szerk.): Vorsorgen in der Moderne: Akteure, Räume und Praktiken. Berlin, 2017. 213-231.
Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat. Századok 148 (2014):1. 3-34.
múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.
takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu
Fegyvergyűjteményünk első nagyobb egysége mintegy hat évtizeddel ezelőtt került az intézmény kezelésébe. Az egyes darabok a csaták világa mellett a mindennapokra is rávilágítanak. Most egy ilyen tárggyal ismerkedhetünk meg.
Főúri vadászat…Mi volt előbb: a nyuszi vagy a tojás? A válasz egyszerű: a tojás. Ez az ellipszis alakú, egyik végén kerekebb, a másik végén csúcsosabb forma világokat teremtett. A húsvéti ünnepkör nem létezhetne nélküle.
Jelképek erdeje…Miközben a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben öntötték a szovjet címert, addig a kisboltok, bazárok néhány forintért Kossuth-címereket árultak. A sárvári múzeum gyűjteményében több mint száz ilyen kitűző található, műanyag, réz, porcelán, sőt csontból készült is. Az 1956 októberi forradalom egyik jelképe lett a Kossuth-címer.
Kossuth-címerek a forradalombanFegyvergyűjteményünk egyik érdekes darabja egy buzogány, melyet formai jegyei alapján tudunk meghatározni. Egykori tulajdonosáról sajnos nem tudunk semmit, mégis érdekes. A korabeli források is gyakran említik ezt a fegyvertípust.
Vasfegyver...„Jelképek erdején át visz az ember útja" – állította Baudelaire, amihez hozzátehetjük, ami a megismerés és értelmezés felé vezet. Esztétikus és elfogadható magyarázatot keresünk a természetben, a hitben, a fizikai és lelki síkokban.
Húsvéti jelképeink...Iparművészeti gyűjteményünk két remek darabja egybe tartozik. Egy tekerőlanton játszó nő és egy gitározó férfi rendkívül mozgalmas figurái. A porcelánokat Meissenben készítette Friedrich Elias Meyer a 18. század közepén.
Porcelánremekek…
Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15683 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.