Fleischmann Simon
Vajka, 1869. október 14. – Auschwitz, 1944. augusztus 15. Gépgyáros, gépkereskedő, vállalkozó, képviselőtestületi tag, hitközségi elnök.
Egész kisgyermek korától kezdve nagy érdeklődést mutatott a gépek iránt, ezért iskolái végeztével gépészkovács, majd géplakatos és mechanikus lett. Segédként hajógyárakban dolgozott, aztán hajógépész, majd gépaltiszt lett. 1895-ben az ikervári erőmű turbinatelepére került főgépésznek.
Ekkor költözött Sárvárra, önállósította magát, és 1897-ben gépkereskedő céget nyitott, kezdetben a Malom és a Rákóczi utcák sarkán, a későbbi Krausz-féle vajgyár helyén lévő zsúpos műhelyben. Könnyűvetőgépeket gyártott, majd elsősorban mezőgazdasági és könnyűgép-gyártásra (varrógép, kerékpár, eke, borona, répa-, szecskavágó) rendezkedett be, de megrendelésre készített kályhát, sparheltet is. Gyárrá fejlesztett üzemét a Rákóczi utcában, a mai LIDL helyén nyitotta meg. 1910-ben már 40-50 embernek adott munkát. 1908-ban, néhány évig társtulajdonosa volt a sógora, Krausz József által alapított Sárvári Új Téglagyárnak.
Termékei számos kitüntetést szereztek, 1927-ben aranyérmet is kapott. Üzemébe később fiai is beléptek társtulajdonosként.
Megyebizottsági tag, hitközségi elnök, az Ipartestület elöljárója is volt, és évtizedeken keresztül részt vett a képviselőtestület munkájában.
Feleségével és több családtagjával együtt a holocaust áldozata lett. Gépgyára az 1970-es évekig üzemelt, mára azonban nyoma sem maradt.
Feleségével és Imre fiával együtt a holokauszt áldozata lett, halálának időpontja nem ismert, az 1944. augusztus 15-e a sárvári járásbíróság által minden elpusztult zsidó halott számára megállapított dátum. (szg)
Irodalom
Dálnoki-Kovách Jenő – Ladányi Miksa (szerk.): A magyar ipar almanachja. Budapest, 1929.
Vas Megyei Levéltár IV. 425/b. Sárvári járás főszolgabírói iratai. Közigazgatási iratok. 3464/1897.
Rácz Elek visszaemlékezése, 1959. NFM Adattára, 159.
