Felséges asszonyok. Dísztermi előadás
Mindenkit szeretettel várunk a Nádasdy Ferenc Múzeum dísztermébe 2014. március 6-án 18 órára. Bilkei Irén főlevéltáros, a Zala Megyei Levéltár munkatársa a középkori magyar királynék nem mindig mesébe illő sorsáról tart előadást. A közelgő nőnap alkalmából tartott előadásra a belépés nemcsak hölgyeknek díjtalan.
A tradicionális történetírásban kevés szó szokott esni a nőkről, mert a velük kapcsolatos tények kívül estek a történészek kérdésfeltevésein. Néhány kivételtől eltekintve a magyar történetírásnak sem voltak kedvelt témái a nők, még a királynők és királynék sem. A nyelvi megkülönböztetés nem véletlen, míg a latin regina szó mindkettőt jelenti, a magyar kifejezések pontosan megkülönböztetik a megkoronázott és uralkodó királynőt a király feleségétől, a királynétól.
A magyar királyné fiú trónörököst szüljön az országnak...
Jóllehet törvény nem írta elő, hogy királyainknak királyi házból kell feleséget választania, mégis többnyire ez történt. Középkori királynéink bajor, bizánci, lengyel, orosz, szerb, itáliai és hispán királyi és fejedelmi családokból érkeztek, hogy családi kapcsolataikkal erősítsék a magyar királyság külpolitikai kapcsolatait. Ebben gyökerezik az a jelenség, hogy a magyar nemesség nem mindig tudta elfogadni az idegen királynét és közhelyszerűen férje rossz irányú befolyásolásával vádolta, mint ez történt akár Gertrud (II. András felesége) vagy Beatrix (Hunyadi Mátyás felesége) esetében.
Királynéink (és nemcsak királynéink) legfontosabb feladata az utód biztosítása volt, elvárás volt, hogy a magyar királyné fiú trónörököst szüljön az országnak. Ma már tudni lehet, hogy ez nem mindig rajtuk múlt. Mindig nagy tisztelet övezte azt a királynét, akinek több fia is megérte a felnőttkort és közülük utód kerülhetett ki. Laszkarisz Máriának és IV. Bélának például 10 gyermeke született, fiuk V. István néven ült a magyar trónon. Lokietek Erzsébet lengyel hercegnőnek (Károly Róbert felesége) 4 fia élte meg a felnőtt kort, az utódot Nagy Lajos király néven ismeri a magyar történelem.
Középkori magyar királynéink élete, talán azért is, mert nem maguk választhatták meg sorsukat, nem volt mesébe illő.
A királynéinktól elvárt másik fontos feladat a kegyesség, a buzgó vallásosság, a jótékonykodás volt, aminek kivétel nélkül eleget is tettek adományokkal, kolostoralapításokkal.
Nem várták el a királynétól, hogy a politikában is szerepet vállaljon, mégis néhány királynénk személyes képességei miatt volt képes beleszólni az uralkodásba, mint Ilona, szerb hercegnő, Vak Béla király felesége, Kotromanic Erzsébet boszniai hercegnő Nagy Lajos felesége, Anjou Mária királynő anyja, vagy az utolsó középkori magyar királyné, Habsburg Mária Jagelló Lajos felesége.
Irodalom:
Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. Bp., 2005.
Estók János: Királynék könyve. Bp., 2000.
