Europica Sceptica
2017.06.02
Pajor András kiállítása egy négy évszázaddal ezelőtti európai utazás nyomába eredt. Akkor a betűk meséltek mindarról, amit az utazó látott. Ma a fotók párosai írják le az öreg földrész végleteit. Egy színes világ fekete-fehér lenyomatai kérdezik a nézőjét, vajon hány Európa létezik.
Dr. Fonyó Roberta a Sárvári Médiaközpont igazgatójának kiállítás megnyitó szövege.
Pajor András hat évvel ezelőtt a Kisvárosi ünnepek című fotókiállításával mutatkozott be először szülővárosában, éppen itt, a Nádasdy Ferenc Múzeumban. Hosszú utat tett meg azóta. Első Vas megyei fotósként tavaly szerezte meg a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség fotóművész diplomáját. Az elismerést csendes, munkával teli évek előzték meg, amikor is a világ öt kontinensének közel hetven helyszínén állították ki és díjazták képeit.
Az alkotó megjárta Európát, aztán ezek az alkotások is megjárták Európát. Pajor András fotóművész, kollégám, barátom Europica Sceptica című kiállítását már láthatta a passaui, a vasvári, az ikervári, a sitkei közönség és most hazatért!
„Egy magyar négyszáz éve útra kelt, hogy Európát bejárva tapasztalásaiból útleírást készítsen. 1616-ban indult el, hogy két év alatt bejárja a kontinenst, majd elkészítse az első magyar nyomtatott útikönyvet. Így született meg Szepsi Csombor Márton tollából az Europica Varietas. Egy magyar négyszáz év után útra kelt, hogy Európát bejárva tapasztalásaiból képírást készítsen.” Így született meg az Europica Sceptica.
András először nem is céltudatosan, csak kalandvágyból - elindult felfedezni Európát, és elindult fotózni a világot. Alkotó emberként nyitott szemmel, nyitott szívvel és befogadó lélekkel tette mindezt. Az objektíve mögött állva is felfedezett sok – sok ellentmondást, a hanyatlás jeleit, a válságot a mai Európában.
Így a kiállítás képpárjain keresztül, mint az ablak két szeme, nyit új ablakot a kontinensre. Gondolkodásra késztet bennünket! Akarjuk-e hogy megváltozzon a mai keresztény Európa? Együtt akarunk-e élni az iszlám vallás vagy más felekezetek híveivel? Utat engedünk-e a fanatizmusnak és a terrornak, vagy megvédjük-e nemzeti identitásunkat? András a képpárokon keresztül szembesít bennünket ezekkel a sorskérdésekkel. Neki már megvannak a válaszai, de teret hagy a szemlélődőnek, teret hagy nekünk is, hogy megfogalmazzuk a saját válaszainkat.
Három részlet az apokrifból.
Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?
És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.
Az Europica Sceptica mögött nemcsak egy kontinens hanyatlása, de egy alkotó értékrendje, világfelfogása is meghúzódik. András azt vallja, hogy a szkeptikus, az tulajdonképpen a jól értesült optimista.
Az alkotó ember optimista. Amíg a művész tervez, fényképezőgépet vesz a kezébe, kiállítást rendez – addig érdemesnek tartja a világot az alkotásra, arra, hogy bemutassa a művészetét. András már új ötleteken, új kiállításon, új könyvön munkálkodik. Nem öncélúan, hanem azért, hogy alkotásait a közönség elé tárja.
Mit lehet még mondani az Europica Sceptica margójára? A hanyatló Európában is van remény! De tényleg van remény? Döntsék el Önök! Tekintsék meg a kiállítást!
