Épületek, házak, történetek Sárvárról
Ház- és polgárösszeírás 1877-ből
2017.05.30
Épületek, terek vesznek körbe minket. Amikor az utcán sétálunk, talán eszünkbe se jut, hogy néhány évtizeddel ezelőtt kik verték fel a port a napsütötte időben. Egy régi jegyzék Sárvárról most segít minket abban, hogy felidézzük a város régmúltjának néhány mozaikját.
A helytörténet kutatás a 19. század végén 20. század elején egyre inkább előtérbe került, aminek oka a művelődéstörténet és a hozzá kapcsolódó gazdaságtörténet oktatás fellendülésben is kereshető. A 20. század elején Domanovszky Sándor egyetemi tanár tanítványai a közép- és kora újkor településeit és uradalmait vették vizsgálat alá. A helyi történelemhez vonzódó, kezdetben amatőr kutatók saját településük egy-egy korszakát tárták fel szívesen. A helytörténeti kutatás feladata egy adott település egészének (vagy egy részének), illetve települések egy csoportjának, kisebb-nagyobb tájegységnek (azaz egy országnál kisebb terület) múltjának feldolgozása. Módszerei azonosak a történettudományéval (beleértve annak segéd- és rokontudományait is). A helytörténet kifejezés kettős értelmű: egyrészt jelöli az adott hely (egy település, egy megye, egy kisebb táj, egy városrész stb.) múltját, pontosabban a múltra vonatkozó feltárt vagy a forrásokban rejtőző információkat. Másrészt a történettudomány azon irányának megnevezésére is szolgál, amely az adott hely (vagy valamely intézménye, üzeme stb.) múltját, a helyhez kötődő, valamely személy életét, történeti szerepét tanulmányozza a források segítségével, illetve a történeti események, jelenségsorozatok helyi tényezőit, sajátosságait mutatja be.
A 19. század végén megjelenő folyóiratok, adattárak és egyéb különféle kiadványok nagy segítséget nyújtottak a kutatók számára. A helytörténeti kutatás legrégibb, hagyományos alapműhelyeinek számítottak a városi, vármegyei levéltárak. A levéltárosok egy része jogász volt, más része más képzettségű, de előfordult, hogy csupán érettségivel rendelkezett. A városi és vármegyei levéltárakban egyaránt meglehetősen nagy terjedelmű volt a rendezetlen, lajstromozatlan, mutatók nélküli iratanyag, ami a kutatást jelentősen megnehezítette. A levéltári kutatás gyakorta nem jelentett mást, mint azt, hogy belelapozva az iratokba, ha valami érdekesnek látszó irományt találtak, annak szövegét igyekeztek kivonatosan vagy teljes terjedelmében közzétenni, különösebb magyarázat nélkül. A kiadványok tele vannak ilyen (összefüggésükből) kiragadott iratok közlésével, gyakorta „levéltári kalászatok” cím alatt.
Sárváron járva
A helytörténet kutatásnak fontos színhelyei a megalakuló helyi múzeumok, melyek a levéltárak mellett a helytörténet kutatás alapintézményévé váltak. A múzeumok alapítása a 19. század végén főként a vármegyei központokban volt meghatározó, a mezővárosokban a 20. század első felében, illetve közepén jellemző. A múzeumokba bekerülő tárgyi, dokumentum és fényképanyag együttes tanulmányozása egy adott korszak, személy, egyesülés életébe enged betekintést a kutató számára.
A Sárvárra vonatkozó helytörténet kutatás alapjait Ernetz Ignáz, Szeibert János tették le. Eredményeikkel a mai kutató számára olyan indulási pontot biztosítottak, ami a 19. századi Sárvár megismerését könnyebbé teszi .
A most közlésre kerülő jegyzék a Nádasdy Ferenc Múzeum történeti dokumentumtárának rendszerezése során került a kezem ügyébe. Koppány Árpád egy 1877. május elején felvett jegyzéket dolgozott fel. Az eredeti összeírást Gayer Antal korbeli városbíró javította saját ismeretei szerint. Utcaneveket nem találunk, csak házszámokat, ugyanis településrészenként kezdődött mindig újra a számozás. Koppány Árpád ezt a jegyzéket írta át, illetve írt hozzá magyarázatot. Felhasználta az 1853-ben készült várostérképet, melynek segítségével biztosan tudta azonosítani az egyes házakat. A jegyzék így már első pillantásra betekintést enged a város polgárainak névsorába, és azok városi elhelyezkedésébe.
A házszámozás a mai OTP épületétől (az egykori városházától) indult a mai Batthyány utca déli oldalán folytatódott az ÁFÉSZ áruházig, a mai körforgalomig. Itt visszafordult, a Batthyány utca északi oldalán haladva folytatódott az Ady utcán a közelmúltban lebontott Schranz pék házáig, majdnem a gimnáziumig. A számozás a tizenegy emeleteseknél fordult vissza, a mai Postatér oldalán haladt a gyermekorvosi rendelőig ment tovább. Innen a Kossuth tér keleti oldalán a Sylvester János utcába kanyarodott be, ahol a hetvenes számok voltak. A 78 és 79. számú házak a Kossuth tér délnyugati sarkában, majd a 80. számú ház a katolikus plébániát jelölte a templommal. A mai orvosi ügyelettől (egykori városi óvoda) a Széchenyi utca déli oldalán haladt az Árpád utcáig (Kereszt utca), majd a Hunyadi utcai Kaszárnya [Laktanya utca] és Pásztorház irányában tovább a Dózsa utcába (Árokhát) torkolt, majd annak északi oldalán folytatódott a város keleti határán húzódó városárok irányába. Így lényegében a mai belváros területébe enged betekintést az alábbi feljegyzés.
A levéltári iratot Koppány Árpád (1905-1977) dolgozta fel 1973-ban. Koppány Sárváron dolgozott a kórház gazdasági igazgatójaként. Sárvári születésűként érdekelte városa múltja, tagja volt a helyi honismereti szakkörnek. A Helytörténeti Híradóban változatos témában több írása megjelent. Nemcsak adatokat elemzett, hanem eredeti forrásokat felhasználva dolgozta fel a város múltjának egy-egy mozaikját. A város polgárait lakóház szerint felsoroló 1877. évi jegyzékhez saját magyarázatot közölt, melyet mi is felhasználtunk a forráshoz kapcsolt magyarázatunkhoz. A lista eredetijét a városi könyvtár egykori igazgatója, Urbán László találta meg, Koppány Árpád ezt írta át és kezdte el feldolgozni.
Sárvár házainak és lakóinak névjegyzéke 1877-ből
A jegyzék több oldalnyi, ezért csupán néhány részletét közöljük most. A házszámot követően az ott lakók neve olvasható. Egy-egy név mögé természetesen családokat képzeljünk. A férj halála után felesége nevét jegyezték fel.
1. Visi Mihály jegyző
Gerseji János
4. Gájer Antal városbíró
20. Megye Ház Pandurlak
Ruzsa Lázár segd biró
Vidos Boldizsár
Silyi Ferentz
41. Bász Sámuely
Handeleji Lajos
Schvartz Sámuely
Kohon Mór szabó
Marátzi István
Rott Vilmos bágyo
48. Urasági Korcsma Pum Jó[zsef]
50. Urasági ház Ozel fővada [fővadász]
65. Urasági ház Spiler Ignátznő
Komin Hajondrig
69. Hafcsér Károly tisztelen
70. Németh János kőmü[ves]
Müller István asztalos
71. Nagy Antalnő
Nagy Ferentz szabó
Stojanovics József
Bodor István czipész
72. Evan oskola Rátz Mátyás fő
80. Katolik Pap ház
Bodi József gazda
81. Snabli Manó bőrös
82. Tonka Károly
Difkovics nő bába
83. Oskola ház Barabás
90. Farkas Gyula
Pénzügyőrök lakása
105. Kórház Pintér János
106. Lázár Jánosnő
Kutszogi Károly pondu [pandur]
Vért Mihály
120. Horvátt János asztalos
Golschimid Hejing ig. [igazgató]
Szarka Gáspár
Szili Ferentznő
Kondor Ferentznő
Puklér Katalin
Kolman Sámuel
121. Ernetz Ignátz tisztelendő
Pukszpám József bótos
145. Kaszárnya ház
Horvátt Páll
149. Városi Cseléd ház
Kráner László
Hertzeg János csordá[s]
Szuper Ferentz kanász
Molnár János bakter
Fejes Imre á bakter
Rozmán Páll
163. Urasági Cselédház
Boda János kocsis
Hozlinger János kocsis
Barangolás
Az 1. számú alatt a régi városházát találjuk. A térkép szerint L alakú épület volt, rövid oldalával az utca felé nézett, hosszabb szárnya arra merőleges volt. Tudjuk erről a szárnyról, hogy emeletesnek építették. Végében alakították ki a börtönt, amit 1875-ben az egy évvel korábban alapított önkéntes tűzoltóegylet kapott meg. Az 1. számú épület helyét Koppány Árpád a Petőfi szoborhoz helyezte, de ebben tévedett. Az utca másik végén találjuk a 20. szám alatt a megyeháza pandurlaknál. A belvárosi körforgalomnál elhelyezkedő épületet 1945 után elbontották, helyette újat emeltek. Az ÁFÉSZ itt működtette az ÁFÉSZ Áruházat vagy másképp a Rába Áruházat. Az 1970-es években vita folyt arról, hogy melyik házban született Sárváron a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik alapítója, Rudas László. A megtalált jegyzék segítségével sikerült biztos választ találni. A listán szereplő 41. számú lakóház volt Rudas László édesapjának, Rott (Róth) Vilmos bádogosnak a tulajdona. A mai Batthyány utca 13. szám alatt fellelhető ház falán emléktáblát is elhelyeztek 1973-ban. Akkoriban könyvesbolt, illetve egy kisebb vegyeskereskedés is volt, melyben nemcsak tisztálkodó szereket árultak, hanem még fotócikkeket, de horgászfelszerelést is.
Nem messze innen, a 48. szám alatt Pum József üzemeltette az urasági korcsmát, ahol majd a Kádári konszolidáció idején, 1973-ban már a pártszékház áll. Ma pedig mindenfélét árulnak itt. Az épület történetéhez tartozik, hogy a korcsma után a 2. század elején a korcsma funkciót váltott, ugyanis római katolikus plébánia lett. Tovább a tízemeletesek felé, a mai rendőrség után állt az 1877. évi jegyzéken az 50. szám ház, amelyben az urasági állatorvosok laktak. Ma ez az Ady Endre utca 5. szám alatti lakóház. A Sárvári Első Takarékpénztár épületét a 65-ös számot viselte, jelenünkben gyermekorvosi rendelő és lakóház. A 69. számú ház a mai evangélikus lelkészi hivatal és templom a Sylvester János utcában. A 72. szám alatti evangélikus iskolát néhány évvel ezelőtt lebontották a Postatér teljes kialakításához. Innen a mai Kossuth térre ugrunk.
A 80-as számú katolikus papház egykor a katolikus templom mellett helyezkedett el, de ezt a templom bővítése miatt elbontották az 1920-as évek második felében. A 83. számú Iskola ház a mai Orvosi Ügyelet helyén, a régi Széchenyi utcai óvoda épületében volt (Széchenyi u. 7.), ahol Gárdonyi Géza is tanított 1884 első félévében. A listában említett Barabás György tanító, a város múltjának, oktatásügyének meghatározó alakja mint tanító szintén ebben az épületben lakott. A 90-es Pénzügyőri lakás ma a Széchenyi utca 17. alatt lelhető fel, ahol az úrbéri térkép egy a rövid szárával az utcával párhuzamos L alakú épületet jelöl. A 19. század végén a kórház nem a mai kórház épületét jelenti, hanem a Széchenyi utcában a régi Zöldkereszt épületét, a 43-as szám alatt. A mai kórház 1908-ban épült fel.
A jegyzék 121-es szám alatti házában Ernetz Ignác lakott, ahol ma az Árpád utca 11-ben üres házhelyet láthatunk, a Vas Népe szerkesztőség épülete mellett. A Kaszárnyaház 1844-ben épült a katonaság beszállásolására a Laktanya és a Hunyadi utca sarkán. A Kaszárnyaházat 1975-ben bontották le a mellette található épületekkel egyetemben városrendezés miatt. A 149-es szám alatti cselédház, 1945-ig Pásztorház, a későbbi szolgáltatóház elődje volt, melyben a városi alkalmazottak laktak, mint a csordás, a kanász, a bakter. Az urasági cselédház, melyben a kocsisok laktak, a Dózsa utca 17-es számú házát jelentette. Ez a ház a mai Batthyány utca 9. számú épület hátsó kertjében állhatott.
Ajánlott irodalom
Bényei Miklós: Helytörténet, iskolatörténet, iskolai könyvtártörténet. 2. rész, Debrecen, 1997.
Burka Zoltán – Dabóczi Dénes – Nagy Miklós: Sárvár Centenáriumi Képeskönyve, Sárvár, 2002.
