Kulcsszavak: 1956, díszterem, Egressy Béni, első világháború, fürdőpohár, fegyver, Friedrich Egerman, Géczi János, húsvéti tojás, helytörténet, Horthy Miklós, kávéskészlet, Nádasdy család, oklevél, pecsétnyomó, pisztoly, Sárvár, söröskupa, szablya, szikvizes palack, vetőláda, összes tárgy
Kattintson a kiválasztott kulcszóra!
Első világháborús kávéskészlet
A Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményében egy kávéskészletet őrzünk, melynek díszítésén az első világháború központi hatalmai uralkodóinak portréit láthatjuk.
Az első világháború addig soha nem tapasztalt propagandaháborút is magával hozott. Carl Schmitt (1937) szerint erre azért volt szükség, mert 1914 előtt a harcoló felek nem éreztek ellenségességet egymás iránt. A média soha nem látott módon kezdte befolyásolni a nyilvánosságot, a rádió, a távíró, a telefon, az újság révén az információk mindenhova elértek. A plakátok kitartásra buzdítottak, éltették a hős katonákat, és mocskolták az ellenséget
A közönséget azonban kevéssé direkt módon is befolyásolni lehetett. Emlék- és használati tárgyak váltak a pozitív propaganda terjesztésének eszközeivé. A Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményébe bekerült egy két csészéből, egy alátétből, valamint egy kávés- és egy tejeskannából álló készleten Ferenc József osztrák és II. Vilmos német császárok, valamint Ferdinánd bolgár cár és V. Mehmed szultán képét láthatjuk. „Gott mit uns.” vagyis „Isten velünk van.” – olvashatjuk a kannán. A propaganda, ahogy a háború maga is, betört az otthonokba, kitartásra, erőfeszítésre sarkallta a hátországban maradottakat. Ennek érdekében a német-osztrák-magyar-török-bolgár szövetség állhatatossága, szilárdsága szolgált bizonyítékul, melynek megszemélyesítői az uralkodók voltak. Ők egyben a változatlanságot, a monarchia és a dinasztia örök voltát is jelképezni hivatottak, valamint a háború előtti évek békés pillanatait is becsempészték az otthonokba, még akkor is, ha a csészéből nem arab és brazil kávét, hanem csak cikóriából készült pótlöttyöt ihatott a háziasszony.
Egyesek hazafias lelkesedésből vásárolták a háborús emléktárgyakat, másokat talán a boldog békeidőkre emlékeztették, és a háború után is megőrizték, mert egy olyan kor lenyomatai voltak, amelyet azelőtt senkinek nem kellett átélnie, és hatása soha nem múlt el nyomtalanul. Az utókor számára azért fontosak ezek a tárgyak, mert bizonyítják, hogy a háborút bizony nemcsak a harctereken vívták, hanem a hátországban, a lakásokban, a féltve őrzött otthonokban is. A háború totalitása ebben (is) megmutatkozott. (szg)
Leltári száma: 63.1.10.1-5
