Első szezonzáró bővített mondatok

Aki egy kicsit is érintett a nyári nagy forgalomban, az pontosan tudja, hogy mindez ugyan részben fedi a valóságot, de nem teljes egészében. A július egész hónapja, az augusztus első kétharmada valóban erőltetett menetet jelent, sokkal nagyobb igénybevételt, pontos munkaszervezést, állandó készenlétet kíván. Ugyanakkor ott van a fennmaradó 300 nap. A kiegyensúlyozott és biztos működéshez ugyanis egyáltalán nem elég ez a két hónap. Aki minőségi szolgáltatással fordul a vendégei felé, biztosan nem építhet a nyári 50-60 napra. Egész éves, sőt rövid, 2-3 éves és hosszú, 5-8 éves távra tervezett és megvalósított üzletpolitikával valósítható meg az egyenletes és magas színvonalú üzemeltetés. A nyári két hónapot csak az év egészében érdemes értelmezni.

Amikor üzletpolitikáról beszélünk, nem jut elsőként eszünkbe, hogy a múzeumok is hasonlóképp működnek, mint a vállalkozások, üzemek. Lényeges különbség van természetesen, ezt nem is tagadjuk, sőt hangsúlyozzuk, de aki már részt vett legalább egyszer egy munkahelyi értekezleten, az tudja, hogy a főnök első gondolatai mindig a bevételekről szólnak, hogyan áll a gazdálkodás, mire lehet számítani. Utóbbi esetben is elsősorban mindig a pénzről van szó.

Nem véletlenül számoljuk, mikor hány vendég érkezik, hiszen ez alapján próbáljuk meg tervezni nemcsak a jövő évet, hanem a következő hónapokat is. Gyakran elhangzik, de ettől még nem kopik el az igazságtartalma, a tegnap elment vonatra nem lehet felszállni. Azaz az előző kiállítás, program sikere, és ezzel most már múzeumi területre lépünk, nem garancia az újabb sikerhez. Állandóan agyalni kell, apróságokat és nagy terveket szövögetni, legyen szó a nyárról, akár a fennmaradó hónapokról. Tervezni csak adatokra építve érdemes. 

A diagramon a Nádasdy Ferenc Múzeum 2015. évi látogatószámának hónapok szerinti bontását láthatjuk az évet 100 százaléknak véve. Most nem térek ki arra, hogy a vendégek összetétele mennyiben változik, hanem csak a havi összlétszám alakulása az érdekes. Jól látható, hogy a legerősebb hónap valóban a nagy szabadságolások ideje, augusztus, majd őt követi a július. Az éves vendégszám több mint harmada ebben a két hónapban érkezik meg a múzeumba. Fontos azonban, hogy a fennmaradó tíz hónap pedig biztosítja a 64 százalékot, tehát nem szabad mindent a nyári szezonra bízni. Érdemes felfigyelni ebben az összefüggésben a júniusra, ami gyengébb a májusnál, amikor diákcsoportok és felnőtt kirándulások célcsoportja a sárvári kiállítás. Hasonlóképp az október, amikor elsősorban az indián nyár és a szép őszi naplementék szerelmesei látogatnak el hozzánk.

Komoly változás az előző évekhez képest, hogy a téli hónapokról sem szabad lemondani. Már nem igaz az a tétel, miszerint az év első két hónapja a pangás ideje. Bevétel szempontjából nem elhanyagolható, hogy a jegybevétel fedezi a több mint 2100 négyzetméteres területünk fűtésszámláját. Nem érdektelen néha ilyen szempontokat is figyelembe venni. Azt is mondhatom, az éves villanyszámlát már január hónapban letudtuk. Azért tartom fontosnak ezeket a földhözragadt példákat, mert egyértelművé válik, hogy nagyon is komoly tétje van a kiállítások működtetésének. A múzeum egy összetett rendszer, bevételei több forrásból származnak, de először mindig az alaptételeket kell kifizetni. Ezekhez bizony a legtöbb múzeumban a kiállítások komolyan hozzájárulnak. A sárvári múzeum esetén azt is mondhatom, hogy az első hat és fél hónap jegybevétele fedezi a hét fős frontszemélyzet éves bérét a járulékokkal. A frontszemélyzet alatt a kiállításban szolgálatot teljesítő teremőröket és a takarító személyzetet értem.

A diagram is elég hozzá, hogy világosan lássuk, ugyan fontos a nyári szezon, de egyáltalán nem feledkezhetünk meg sem a tavaszról, sem az őszről. Még akkor sem, ha ezen évszakok három hónapja kell az augusztusi eredmény eléréséhez. Az aprómunka, a mindennapi tevékenység fontosságára hívja fel ez az adat a figyelmünket, különösen az előző bekezdésekben írtak fényében. Az érem másik oldala, hogy a múzeum látogatottsága részben a turizmushoz kötött, a két szektor szoros együttműködése tehát elengedhetetlen. (A részben kifejezés kifejtésére egy másik blogban még visszatérek.) 

A kérdés tehát az, hogyan készüljünk a főszezonra, elég a nyitvatartást meghosszabbítani, sok programot szervezzünk, netán új kiállítást hozzunk létre, hirdessünk. Ahány múzeum annyi kérdés és annyi válasz. Most maradjunk a sárvári múzeumnál és konkrétan az idei évet hozom fel példának, még akkor is, ha tavalyról indítok. 2015-ban és az azt megelőző években hatalmas energiákat öltünk az új huszárkiállításunkra. Az újságírásban járatos jó barátom azt mondta, hogy a tavaly nyár sajtója tele volt velünk, a neten pedig szárnyaltunk. Hozzáteszem fizetett hirdetéseink jelentek meg családi, női, sőt férfinak mondott magazinokban. Jó lenne mérni, de nem vagyunk még ennyire profik vagy a megfelelő pénzösszeg hiányzik hozzá, hogy valóban ennek hatására, de a vendégforgalom növekedett.

Mindenesetre az idén úgy döntöttem, hogy nyárra nem rendezünk új időszaki kiállítást, hanem a huszárt ajánljuk a vendégek figyelmébe. Most nem reklámtervezésről van szó, ezért csak megemlítem, hogy 2016-ban Sárváron vagyunk jelen, a szállodákban, vendéglátóhelyeken, üzletekben, de nem helyeztünk el sem a televíziókban, sem országos napilapokban, magazinokban hirdetést. A város ugyanis a megfelelő fórumokon jelen van, mi pedig az idén a Sárvárra érkezőket szólítjuk meg. Egy, de nagyon fontos kivétel van, mégpedig az internet. A folyamatos megjelenés számunkra itt ugyanis létkérdés. Sikerült úgy optimalizálnunk oldalunkat, Keresztes Katalinnak (Selina Kft.) köszönhetően, hogy a Sárvár múzeum, Sárvár vár, huszármúzeum keresőszavakra honlapjaink az első helyeken jelennek meg anélkül, hogy reklámdíjat fizetnénk. Ez nem olyan természetes, mint első gondolatra tűnik, erről majd máskor. Térjünk vissza azonban a kiállítások tervezésére.

2016-ban tehát nem terveztünk nyári tárlatot, hanem a huszárra építettünk. Megkockáztattuk ugyanis, hogy egy tavaly július közepén megnyitott kiállításra még a következő nyáron is kíváncsiak lesznek. A korábbi hasonlatra visszatérve, a vonat még nem ment el. Egyszerűen azért, mert még nem volt alkalom megnézni az új kiállítást, illetve nem tudtak széles körben róla, a hirdetéseink, a média jelenlétünk inkább a nyár végén és az ősszel volt megfogható. Új, más témájú tárlatot felesleges lett volna az idén létrehozni.

Számításunkban nem is csalódtunk, az idén a napi szokásos tizenkét órás nyitvatartásunk alatt csak júliusban és augusztus első két harmadában a tavalyi vendégszámhoz képest a növekedés több mint 12 százalék. Hasonló emelkedés mondható el az év első hat hónapjáról is. 

Nem dőlhetünk azonban a karosszékünk kényelmes párnájára. Jön az ősz és induljunk ki abból, hogy többen visszatérnek pihenni Sárvárra, ugyanis erről vannak adatok, becslések. Ha visszatérő vendégünk azt látja, hogy a múzeumban az új huszárkiállításon kívül nincs új, persze most nem számítva a mindig gyönyörű és megkapó dísztermet, a festett szalonokat, a tornyot a falépcsőjével, kétszer is meggondolja, rászánjon-e a pihenéséből a múzeumra hosszabb vagy rövidebb időt. Az ő számára is kell újat nyújtani.

Ezen felül van egy vendégkör, akiknek tagjai mindig fontosak egy kisvárosban található múzeum számára. Az ott és a vonzáskörzetben lakókról van szó, akik számára teljesen természetes, hogy egy vár mellett vagy közelében laknak. Nemcsak az internetről, a hírlevelekből, hanem a helyi sajtó rendszeres tudósításaiból is értesülnek a múzeum programjairól, új kiállításairól. Ahogy a vár jelenlétét, úgy a múzeum tevékenységét is a napi rutin részének tekintik. És emiatt a legnehezebb megszólítani őket. A Nádasdy Ferenc Múzeum esetén a sárváriak aránya a lakosságszámhoz viszonyítva alig haladja meg a hat százalékot, azaz beleszámítva a múzeumi éjszakát, a Lidércfényt, illetve a március 15-i Huszárcsákó programunkat, alig haladja meg az ezer főt. Ide nem számoltam a diákokat, akiket egyre gyakrabban üdvözölhetünk nálunk.

Mind a sárváriaknak, mind az ősszel a városba érkezőknek tehát már kínálni kell valami újdonságot, valami olyat, amit máshol nem láthatnak, amiért benéznek hozzánk. Az idén ősszel ez a Bajor kincs, melyen eddig nem vagy kevésbé ismert festményeket, porcelánokat és a múzeum gyűjteményébe nemrég került fényképeket mutatunk be. Ami számomra még fontosabb, hogy ezek a tárgyak alkalmat adtak nekünk, hogy történeteket meséljünk el a vár elmúlt idejéből.

A nyári szezon ugyan véget ért, de nem húzzuk el a függönyt, sőt még szélesebbre tárjuk, mint eddig. Érdemes követni minket.

A jövő héten megjelenő blogbejegyzésemben azokról az érvekről írok, melyek indokolták, hogy júliusban és augusztusban meghosszabbítsuk nyitvatartásunkat. Jóval többről van szó, mint arról, hogy mi vagyunk a vendégért és nem a vendég a múzeumért. Ez a szempont sem elhanyagolható, sőt a lényeget ragadja meg, de a kérdés ennél összetettebb és remélem, más múzeumok számára is tanulságos lesz.

                                                             azaz folytatjuk          

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!