Múzeumi körséta Amszterdamban
2019.04.09
Egy sok mindenben színes város múzeumi hagyatékát lehetetlen egy nap alatt megismerni. Meg sem próbáltuk. Alább egy múzeumpedagógus beszámolóját olvashatják a város kulturális különlegességeiről, de legfőképp múzeumairól.
Amit a képeken látsz Amszterdamról – az többnyire igaz. Mondjuk úgy – ha el akarnál hajítani egy követ (amit ne tegyél, mert ronda szokás és félreértik), tuti betörnéd vele egy múzeum ablakát. Valahol. Valamelyik utcafronton, vagy sikátorban, vagy csak úgy a lábad alatt.
A hihetetlen mennyiségű múzeum jelenlétének amúgy oka is van. Nem az elharapódzott pályázati lehetőségeket igyekeznek a hollandok ilyesformán megfogni és több százezer múzeum képében jól menő vállalkozásokként felvirágoztatni. Bár a lényeget tekintve valóban üzletről van szó, és nem kevés átgondoltságról, ami a város társadalmi, turisztikai és gazdasági létét illeti.
Ott kezdődik a sztori, hogy a holland fővárosba a turisták zöme bizony nem nagykoncertekre érkezik, nem is balettelőadások miatt, hanem mert múzeumokat akar látni. Múzeumokban hagyja ott a pénzét, na meg a sörözőkben, a rejtelmességéről közismert piroslámpás negyedben, de az egy másik história.
A turisták a múzeumok útjait követik a térképeken. A múzeumok útjába eső boltoknál megpihennek inni és enni valamit. Értik a koncepciót, ugye? A térképen nagyobb betűvel, kis emblémákkal ellátott jeleknél a turisták elidőznek. Na és ki kap kiemelt emblémákat a térképeken? Azok, akik fizetnek a múzeumoknak ezért. Mert a térképek bizony a múzeumok termékei.
Megannyi elmés és érdekes módszer létezik arra, hogyan fogj magadnak vendéget, de magyarországi múzeumi kollégákból álló társaságunk elsősorban nem a tulipánmúzeumot és nem a sajtmúzeumok sokaságát kívánta meglátogatni, hanem a nagyobb, társadalmilag is számottevő hagyatékkal, gyűjteménnyel, tematikával foglalkozó intézményeket.
Mielőtt azonban nekiestünk volna az első kiszemelt intézménynek, az Amszterdam múzeumnak, előző este körsétára indultunk, hogy lássuk, mi újság Amszterdam éjszakájában…
Amit mindenképpen érdemes tudni Amszterdamról, hogy nem olyan könnyű eltévedni benne, mint azt elsőre gondolnánk. Elég szépen kiépített, és logikus infrastruktúrával rendelkezik, és az Amstel folyó azért szépen segít az eligazodásban.
A történelmi csatornák amúgy is megkapó hangulatot adnak a városnak, a hajók, az utasszállító vízibuszok, a hidak, a kanyargó biciklisorok, a fűszeres keleti illatok, a színes ruhák és még színesebb lakosság pedig lassan megérteti a városba látogatóval, hogy ez a város egy lényegében teljesen más kultúrával, gyökerekkel rendelkező társadalmat képez, mint amit mi kívülről hiszünk róla.
Óh, Amszterdam nem csak a tulipán, a marihuána boltok és a döbbenetesen éles sarkú házak városa. Amszterdam kicsit mindazoknak a dolgoknak a hazája, amiket a történelem során a hollandok elértek, elhagytak, vagy magukhoz kötöttek. Olyan, mint egy fészek, ahol nagyon sok kultúrájú és nagyon sok világrendből származó ember járt már, és mind otthagyták a nyomukat, beleírtak egy sort ennek a nyüzsgő, döbbenetesen színes városnak a történetébe.
És akkor el is érkeztem az Amszterdami múzeumok belső filozófiájához, ami nem más, mint az előbbi széles bekezdésben megfogalmazott gondolatcsomag feldolgozása. Sokféle módszerrel, sokféle korcsoport érintésével. Amszterdam múzeumjai ugyanis úgy próbálják feldolgozni és interpretálni Amszterdam valóságát, hogy a jelent is beleépítve gyakorlatilag nem magyaráznak el semmit, nem akarnak irányítani gondolatokat – az ő társadalmi érzékenyítésük egy nagy nyitott cső, aminek a végén kifolyva mindenki eldöntheti, mégis mit gondol a világról, és a benne uralkodó rendről.
Ezek a múzeumok nem formálnak véleményt – az az iskolák dolga – mondják -, az övék valami más – elérhetőség, bemutatás, ők nem megmondanak, csak mondanak. Ők a valóságot, a jelent világítják, és messze az élhetőség, a békés megértés nyomát találjuk mindenhol.
A múzeum kiállításai a társadalomról szólnak, mely a várost lakja. Ez a múzeum az ő történetük. A legkülönbözőbb kisebbségek, a legnagyobb változások kora, a legfélelmetesebb időszakok, a legkedvesebb pillanatok sora. Hollandia történelme soha nem is szólt egy nemzetről. A gyarmatosítók tettei ott kísértenek néhány vitrin mögött, és azt se felejtsük el, hogy a mai hollandok pontosan tudják, hogy a történelmük során keveredő bonyodalmakért az ő őseik a felelősek.
Néha talán túl érzékenyen is viszonyulnak ehhez a kérdéshez, de mi ezt nehezen tudjuk megítélni, néhány nap alatt pedig nem is szabad. A múzeumokban azonban tetemes rész szól a társadalmi sokféleség kialakulásának okairól, tényéről és következményeiről.
Szólnak a gyerekekhez is, mert a nagyon érdekes, sötét és világos terek váltakozásai, a megvilágított térképek, egykori városatyák olajfestményei, műtárgyak közül egyszer csak kitörünk, és egy olyan múzeumi részlegen kötünk ki minden különösebb előzmény nélkül, amit a gyerekeknek építettek fel a kurátorok.
Ez a részleg róluk szól, a mai gyerekek életéről, nehézségeiről. Az ő társadalmi problémáikról, a kérdéseiről, az időtöltésről, a kötelességről, a felelősségvállalásról., a szegénységről, a „zöld” világfelfogásról. Arról, hogy mindennek oka van, meg kell tanulni élni vele, mellette. A termek falán kisfilmek, választható tematikák, interaktív táblák és játékok. Az asztalokon több tucat kilogrammnyi lego várja a kicsiket. Építs, mutasd meg. Semmi gond, leül ide a felnőtt is, nemcsak a gyerek. A várost mindig is a város nagyjai tették híressé – a jövőben sem lesz ez másképp.
Az egész Amszterdam Múzeum kétnyelvű feliratokkal van ellátva: angol és holland nyelvűekkel.
A négy alapelv bölcseletét hirdeti minden mozzanatában: szabad gondolkodás, művészet, megértés, társadalmi felelősségvállalás. A múzeum felteszi azt a kérdést is, milyennek látja a világ most Amszterdamot: megtűrtnek, szeretettnek, közömbösnek, vallásosnak, hódítónak? Talán mindegyikből ott van ma is egy kicsi benne? De melyik leginkább?
Az utazást Amszterdamba a szentendrei Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ szervezte.