Kulcsszavak: 1956, díszterem, Egressy Béni, első világháború, fürdőpohár, fegyver, Friedrich Egerman, Géczi János, húsvéti tojás, helytörténet, Horthy Miklós, kávéskészlet, Nádasdy család, oklevél, pecsétnyomó, pisztoly, Sárvár, söröskupa, szablya, szikvizes palack, vetőláda, összes tárgy
Kattintson a kiválasztott kulcszóra!
Egressy Béni söröskupája Sárváron
2016.07.06
A Nádasdy Ferenc Múzeum üveggyűjteményének és történeti üveg kiállításának egyik érdekes darabja egy söröskupa. Oldalán vörös négyzetben a Szózat kezdő szavai olvashatók: Hazádnak rendületlenül. Az ajándékozó szerint a kupa Egressy Béni tulajdona volt, aki megzenésítette Vörösmarty Mihály költeményét.
Míg az 1700-as években elsősorban az átlátszó üveg volt divatban, a 19. század elején a különféle technikai eljárással színezett üvegeket részesítették előnyben. Mindez összefüggésben áll az életmód megváltozásával is. A bor mellett egyre inkább elterjedtek a változatos alapanyagokból készített italok, mint az alkoholmentes frissítők, gyümölcslevek, cukrozott vizek vagy éppen ízletes likőrök, rumok. 1824-ben a hamarosan híressé váló, külföldön szerzett tapasztalatait is alaposan hasznosító pesti cukrász, Fischer Péter külön lapon reklámozta üzletének a kínálatát. A hirdetményben a következőket olvashatjuk: „Hebe-hez címzett boltomban, csemegéknek, asztaldíszeknek minden fajtája, mindenféle (gyümölcs)levek, egészben befőzött gyümölcsök, gyümölcsízek, továbbá valódi puncs, bavarois, és limonádé-essenciák, nem kevésbé a legfinomabb likőrök és valódi rumok éppúgy, mint egyéb frissítő-italok kaphatók”.
A felsorolt finomságokat helyben is el lehetett fogyasztani, ugyanis Fischer a bolt mellett egy szép termet is berendezett, ahol kellemes körülmények között lehetett elfogyasztani a süteményeket, mint a bavarois-t, illetve az italokat. Ugyanitt finom fagyik is izgalomba hozták az úri közönség érzékszerveit. Mindehhez már finoman metszett színes és átlátszó üvegek álltak rendelkezésre.
A színes üvegek előállítására az üvegipar különféle technikákat dolgozott ki. A kémiai ismeretekkel alaposan felvértezett mesterek egyike volt Friedrich Egermann (1777-1864), aki csehországi műhelyében több színesítő eljárását dolgozott ki. Ezek egy része bonyolult és drága volt, de a söröskupát vörösre színező rubinpác technika az egyszerűbbek közé tartozott. Magyarországon is szívesen alkalmazták, mint arra tárgyunk is példa.
A sör több évezredes múltra tekint vissza. A téma szerteágazó múltja kapcsán annyit érdemes megjegyezni, hogy a különféle alapanyagokból számos készítési móddal készítették a színében is változékony italt. A kupa alján, a rubinpácolt négyszög alatt látható komlólevelek erősítenek meg bennünket abban, hogy a szóban forgó tárgy valóban egy söröskupa. Tegyük hozzá, hogy a sörhöz a növény virágát használják fel.
A sárvári üveggyűjtemény ajándékozójának, Tasnádi Marik Klárának a közlése szerint mondhatjuk azt, hogy a kupa egykor Egressy Bénié volt. Vörösmarty költeményét alig húszévesen zenésítette meg 1843-ban. A zeneszerző és a sör kapcsolatáról nem rendelkezünk adatokkal, de a kupa jelzi, hogy nem véletlenül választották épp ezt a formáját az ajándékozásnak az ismeretlen tisztelők.
A tárgy leltári száma: 91.101.1.
Irodalom
Dabóczi Dénes: Különleges műtárgyak Tasnádiné Marik Klára üveggyűjteményéből. In: Dabóczi Dénes: Az ezüsttáltól a kádig. Sárvár, 2015. (a tárgy leírása és fényképe a 13. oldalon)
Borsos Béla: A magyar üvegművesség, Bp., 1974. (a magyar színes üvegekről 158-161. oldal)
Rózsa Miklós: Egy 1824. évi pesti üzleti hirdetés és annak forrásértéke. In: Tanulmányok Budapest Múltjából (1988): 501-511. (az idézet az 507-508. oldalról, a hirdetés magyar nyelvű fordításából származik)
