Búzamajor
Az egykori település Sár északi határában, a mai városi köztemető területén feküdt.
Söröstől északra terült el Búzamajor, amely sárvári tulajdonban állt. Nádasdy Ferenc 1592-ben rendelte el, hogy a városbéliek majorságokat alakítsanak itt ki, állatokat tartsanak. A földesúr innen nem kapott jövedelmet. Elsőként 1639-ben említették, bírája nem volt. Ekkoriban 21 háztartásból állt. A városi vezetőség a gyakori tűzvészek miatt elrendelte, hogy a gabonáját mindenki Búzamajorban tárolja. Valamikor a 18. században tűnt el, mert Mária Terézia rendelete nyomán, mely szerint nem a templom körül, hanem a városon kívül kell temetkezni, az 1780-as évek környékén nyílt meg a városi köztemető a már nem létező Búzamajor helyén. 1735-ben Draskovich Lipót és a város viszályát rendezni kívánó királyi táblai ítéletben is említették, az 1758-as összeíráskor pedig öten laktak itt. (szg)
Irodalom
Varga Mária: Útszéli keresztek. A sárvári útmenti keresztek története. Sárvár, 2007.
