Beythe István
Kő vagy Németújvár, 1532. – Németújvár, 1612. május 3. Botanikus, protestáns egyházi író, prédikátor.
A különleges műveltséggel bíró korabeli főurak, mint a Nádasdyak, Batthyányak, Zrínyiek udvarukba gyűjtötték a kor híres tudósait, prédikátorait, művészeit, pénzzel támogatták a tehetséges fiatalok iskoláztatását, hozzájárulva ezzel a török háborúk által sújtott Magyarország kulturális és művészeti virágzásához. Nádasdy Tamás és Ferenc, illetve Batthyány Boldizsár is egyaránt támogatta, udvarába fogadta Beythe István botanikust és protestáns prédikátort. A kivételes képességű és sokoldalú műveltséggel rendelkező Beythét tekinthetjük Vas megye és Magyarország egyik legkorábbi hazai természettudósának.
Sajnos, e kiváló férfiról keveset tudunk, életrajzi adatai eléggé hézagosak. 1532-ben látta meg a napvilágot egyes feltételezések szerint a Vas megyei Németújváron (ma: Güssing, Ausztria), más forrásokban a baranyai Kőn (ma: Kamenac, Horvátország). Tolnán járt iskolába, majd külföldi egyetemeket (így az evangélikusok központját, Wittenberget) látogatott. Hazatérése után Nádasdy Tamás sárvári udvarában Melius Péterrel (a későbbi híres református püspökkel) együtt tanulta a botanika tudományát a neves orvostól, a herbaristának is tekinthető Szegedi Kőrös (Fraxinus) Gáspártól, aki gyógynövénykertet létesített a vár mellett.
Beythe 1556-ban már Héderváron, majd Szakolcán, 1559-ben pedig Alsólendván működött tanítóként. Hamarosan újra Sárvárra érkezett, és a helyi iskolában tanított. Feltehetően a kis Nádasdy Ferkót, Tamás nádor és Kanizsai Orsolya egyetlen fiacskáját is ő nevelgette. Papi pályára lépett, és lelkészként tért vissza Alsólendvára, majd Sopronba. Batthyány Boldizsár, a francia udvarban apródoskodott, kivételes műveltségű protestáns földesúr hívta meg németújvári udvarába 1576-ban. Itt került kapcsolatba a kor híres természettudósával, Carolus Clusiussal, aki Batthyány vendégeként növénygyűjtő körútra érkezett a Nyugat-Dunántúlra. Beythe elkísérte a németalföldi tudóst gyűjtőútjaira, a két tanult ember között bensőséges kapcsolat alakult ki. Munkájuk gyümölcseként Clusius 1583-ban Antwerpenben kiadott növényneveinek jegyzékét Beythe Németújváron latin és magyar nyelven közrebocsátotta.
Botanikai munkássága mellett nem adta fel lelkészi hivatását sem. Erről tanúskodik püspökké emelése és számos hitvitázó irata. Ez időre tehető a lutheránus és a helvét, azaz a református irányzat közötti ellentétek kiéleződése. Beythe higgadt hangon igyekezett a vallások közötti megértést elősegíteni, a viszályokat megszüntetni. Talán emiatt is nézhették hittársai már Sopronba kerülésekor (1574) kálvinistának, és tetettek vele külön vizsgát ágostai meggyőződéséről. Batthyány udvarában is gyanakvóan néztek rá, mégis megválasztották a Sopron-Vas vármegyei evangélikus egyházkerület püspökének, szuperintendensének 1585-ben. Beythe azonban egyre inkább eltávolodott a lutheranizmustól és a kálvini vallás követőjévé vált. Nyilván Batthyány is elfogadhatónak vélte prédikátora új hitelveit, hiszen nem üldözte el birtokairól. Patrónusa halála után került sor az 1591-es csepregi zsinatra, ahol Beythe egymaga állt ki a svájci reformáció mellett, míg Nádasdy Ferenc vezetésével a többség az evangélikus hiten maradt. Ezt követően egyszerre volt az evangélikus és a református kerület elöljárója, az előbbiről 1595-ben mondott le. Hitvitázó munkái, evangéliummagyarázatai, hittételei Németújváron láttak napvilágot 1582 és 1595 között.
1590 táján Manlius János monyorókeréki nyomdájában adta ki énekeskönyvét, amelyben temetési és népénekeket szerkesztett egy kötetbe.
Kétszer nősült, fiai, Imre és András második házasságából származtak. Imre később körmendi, majd németújvári lelkész lett, míg András református pap és botanikus, herbarista. 1595-ben ő adta ki Magyarország második füveskönyvét Németújváron.
Beythe István élete utolsó évei szenvedésekkel teltek el, mivel látása erősen meggyengült. A Batthyányak németújvári birtokán hunyt el a kora újkori Magyarország egyik kiváló prédikátora és botanikusa. (szg)
Irodalom
Balogh Lajos: Carolus Clusius (1526-1609) élete és munkássága. In.: Vasi Szemle 2010/4.
Urbán László: Kultúra és egészségügy a Nádasdyak idején. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
