Az évszázad sárvári esküvője
Hófehér ruhás vidám menyasszonyt vezet egy őszülő szemüveges, kezében cilindert tartó idős úr a kisváros főutcáján. Mögöttük szintén boldog, gyönyörű ruhába öltözött násznép halad, integető, kipirult arcú gyermekek és szüleik sorfala között. A díszes menet a templomba tart.
De kicsoda ez a boldog fiatal lány? És ki az, aki oltárhoz vezeti őt? Nem tudják ők, hogy egész Európa felett kezdtek gyűlni a háború sötét fellegei? De, bizonyosan! Azonban ezen a napon Sárvár a boldogság és az öröm kicsiny szigetévé vált. Az egész szinte álomszerűen gyönyörűnek hatott.
A sárvári várkastélyt 1875 és 1945 között birtokolták a bajor királyi hercegek, Lajos, majd fia, Ferenc. Ezalatt az idő alatt élénk társasági életet folytattak, a neves vendégek, mind Horthy Miklós kormányzó, vagy Albrecht főherceg érkezése a helybeliek számára is jeles esemény volt.
Legnagyobb visszhangot mégis a hercegi esküvő váltotta ki. Ferenc herceg ötödik gyermeke, Dorottya hercegnő (eredeti nevén: Dorothea Theresia Maria Franziska, Prinzessin von Bayern) esküvői ceremóniája ugyanis Sárváron zajlott. A 18 esztendős Dorottya (1920) és vőlegénye, Gottfried von Habsburg-Lothringen főherceg (1902-1984) egy gyönyörűszép nyári napot választott a „boldogító igen” kimondására. Pontosabban két napot, mivel a polgári szertartás 1938. augusztus 2-án, az egyházi pedig következő napon zajlott le. Az eseményre meghívták a család tagjait és más előkelőségeket. A város főterét feldíszítették, a magyar zászlókat is kihelyezték. A vár tornyán a fehér-kék bajor lobogót lengette a szél.
Az esküvői menet a várból indult. A koszorúslányok, akik a főherceg és a hercegnő lánytestvérei, nőrokonai voltak, egyforma virágmintás fehér ruhát és széles kalapot viseltek. A menyasszony hófehér uszályos ruhában, fején fátyollal vonult a templomba. Kezében óriási fehér csokrot tartott. Az urak, a vőlegényt és az örömapát is beleértve, frakkban és cilinderben parádéztak.
A sárvári zárdaiskola tanárai és növendékei között lépkedett a násznép végig a vár hídján, át a főtéren, majd a lakosság tömegeinek sorfala között vonultak be a Szent László-templomba. A feldíszített erkélyről, amelyen egy ágakból font bajor korona is lógott, ezalatt leányok virágszirmokat szórtak a menetre. A menyasszony uszályát két kisebb fiú tartotta, egyikük Dorottya öccse, Rasso herceg lehetett. Dorottyát apja vezette karon fogva az oltár elé. Mögöttük sorakoztak fel a családtagok, a dámák és az urak, az előkelők színpompás serege.
A templomi szertartás végeztével a násznép, élén az ifjú párral a visszatért a várba.
Az esemény felért egy mai sztáresküvővel
A pompázatos menet körül fotósok és filmesek hada sürgölődött. A helybeli hivatásos fényképészek, mint Trinkl Mátyás, igencsak kattogtatták a vakukat, megőrizve képeikben a kor hangulatát. A filmhíradó archívuma a mai napig őrzi azt a félperces felvételt, amelyet az egyházi szertartás előtti és utáni pillanatokban rögzítettek.
A vár udvarán felsorakozott a násznép, középen a boldog párral. Ezek az utolsó nyilvános fényképek a társaságról. Az archív felvételek alapján a várudvar akkori állapotát is megismerhetjük.
Folytatva az álmodozásokat, eljátszhatunk a gondolattal, hogy milyen értékes részletekkel gazdagíthatnák ismereteinket a családtagok által készített fotók az esküvőről. Megtudhatnánk talán a templomi szertartás lefolyásától az esküvői vacsora összetételén keresztül a korabeli berendezésig és tálalásig egy korabeli arisztokrata, sőt királyi család jeles eseményének körülményeit.
Sajnos, szöveges források sem állnak rendelkezésre a lakodalmi eseményekről, de ez talán nem is fontos. A Habsburg és a Wittelsbach családok genealógiáját átfutva előbb-utóbb találkozunk Dorottya és Gottfried nevével, és házasságkötésük helyszínével, Sárvárral. Kicsiny városunk ezzel került fel a királyi családok képzeletbeli genealógiai térképére.
A pár boldogságát fokozta sorban megszülető négy gyermekük
Gottfried 1948-ban elnyerte Toscana Nagyhercege címét, természetesen csak névlegesen. 1984-ben halt meg, és a st. gilgeni családi sírkertben helyezték örök nyugalomra.
A Nádasdy Ferenc Múzeumban őrzött fényképek, melyek egy része Trinkl Mátyás gyűjteményéből származik, szinte lépésről lépésre mutatják be a hercegi esküvő pillanatait. Egy letűnt világ utolsó felhőtlen emlékeiben gyönyörködhetünk a képek nézegetése közben. (szg)
