Ajkay Gyula, ajkai
Kisköcsk, 1844. december 25. – Sárvár, 1913. december 28. Sárvári főszolgabíró, megyei árvaszéki elnök, országgyűlési képviselő
A genealógiák szerint az Ajka (Heika) nemzetség őse Gizella királyné bajor lovagjaival együtt érkezett az országba, és letelepedett a későbbi Ajka helyén. A belőle származó Ajkay család tagjai a XVI. század óta meggyőződéses evangélikus vallásúak voltak. A későbbiekben egyik águk Vas vármegyébe szakadt, és Ostffyasszonyfán szerzett részbirtokokat. Gyula azonban nem itt, hanem Kisköcskön, a mai Köcskön született. Apja Ajkay Zsigmond táblabíró, anyja pedig Dukai Takách Terézia volt. Egy nővére, Etelka és egy bátyja, Dénes született.
A soproni evangélikus líceumban kezdte tanulmányait 1856-ban, itt is végzett 1864-ben. Társai közötti elismertségét bizonyítja, hogy a líceumi diákegylet, amelyet Deákkúti Vármegyének neveztek, 1863-ban, a szabadságharcot követő újjáalakulásakor főispánná, azaz az egylet vezetőjévé Ajkayt választotta. Ezt követően a pozsonyi jogakadémián tanult, ügyvédi vizsgát tett mégpedig kitűnő eredménnyel, majd három éven keresztül ügyvédként tevékenykedett. 1871. december 19-én választották meg a kiscelli (ma Celldömölk) járás főszolgabírájává. 1878 augusztusában a kerület országgyűlési képviselője lett szabadelvű párti színekben, ezért megvált szolgabírói tisztségétől. Egy újságcikk szerint, a lakosság visszasírta Ajkayt, mert „az jobban bánt a néppel”. Két évvel később, 1880. november 15-én azonban az üresedésben lévő sárvári járási főszolgabírói címre pályázott, és meg is nyerte. Családjával átköltözött Sárvárra. Itt, az akkor még kevéssé beépült déli városrészben, a mai Rákóczi utcában építtette fel villáját, amely ma is áll.
Főszolgabírói tisztségét 1898. május 2-ig töltötte be, ekkor megválasztották a vármegyei árvaszék elnökének. Nyugdíjazásáig, 1901. december 31-ig állt ennek élén. Ezt követően többnyire visszavonultan élt Sárváron, a helyi közéletben is egyre ritkábban vett részt.
Pártolta a Vasmegyei Régészeti Egylet működését, tagja volt Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és egykori alma materét is rendszeres támogatásokkal gazdagította. Az evangélikus egyháznak nyújtott támogatásai közül kiemelkedik az 1911-ben feleségével közösen a sárvári egyházközségnek tett 1000 forintos adománya.
1874-ben vette el Csöngén Ostffy Rózát, akitől egy fia született, Zoltán.
A sokak által tisztelt és megbecsült egykori főszolgabíró, országgyűlési képviselő és árvaszéki elnök 1913 végén távozott az élők sorából. Halálát gyomorfekély okozta. Búcsúztatására a város és a megye előkelőségei is megjelentek, díszőrséget adott az Önkéntes Tűzoltó Egylet, a Dalos Egyesület pedig gyászénekeket énekelt. Ezt követően az elhunytat Ostffyasszonyfára szállították, ahol a maga által létesített családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. (szg)
Irodalom
Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Szombathely, 1901.
http://www.vaml.hu/Nevtar/A/Ajkay_Gyula.html
Erélyes szolgabíró. In.: Veszprém Megyei Hivatalos Heti Közlöny. 1879. január 19.
Tudósítvány a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületi soproni lyceumról. 1856 és 1863 közötti értesítők.
Ajkay Gyula gyászjelentése. MNL VamL. XV. 4. Gyászjelentések gyűjteménye
Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai. I. Bp., 2011.
A vármegyei liberális párt kijelölő értekezlete. In.: Vasvármegye. 1898. április 28. 2. o.
K. B.: A vármegyei árvaszék új elnöke. In.: Vasvármegye. 1898. május 1. 1-2. o.
Ajkay Gyula árvaszéki elnök beiktatása. In.: Vasvármegye. 1898. május 12. 2. o.
