Abai (Langhammer) Imre
Szombathely, 1912. december 12. – Budapest, 1970. január 16. Sárvári plébános, 56-os vértanú.
Abai Imre 1912-ben született Szombathelyen, édesapja Langhammer Adolf, vasszécsenyi állomásfőnök, édesanyja Palkovits Franciska. Szülei tizenegyedik gyermekeként született. Apja Abáról származott és a Szombathely-Rum vasútvonal megnyitásakor került Szécsenybe. Imrét Szombathelyen szentelték pappá 1936. június 21-én. Ezt követően Budapesten történelem-latin szakos tanári diplomát szerzett. Első önálló tanulmánya 1936-ban jelent meg a Vasi Szemle hasábjain: Boszorkányégetés Szombathelyen címmel. Ekkor felvették a Szent István-társulat rendes tagjai közé. 1940-ben Szombathely város igazságszolgáltatása a XVII. század elején címmel a Dunántúl Szemle jelentette meg munkáját.
1941-ben a III. hadtest póttartalékos karpaszományos állományába nevezte ki Horthy Miklós kormányz. 1942-43 között, illetve 1944-45-ben tábori lelkészi szolgálatot látott el. Hazatérve szemináriumi könyvtárosként tevékenykedett. 1946-ban Nagysitkén kisegítő, illetve a Püspöki Elemi Iskolában főállású tanár volt, majd a fővárosban gimnáziumban oktatott. 1948 és 1950 között kisegítő lelkész. 1950-től Sárvárra helyezték káplánként, 1953-tól pedig Grynaeus György plébános betegsége idején adminisztrátorként igazgatta a plébániát.
Az 1956-os forradalom helyi eseményeinek is főszereplőjévé vált akkor, amikor október 27-én, a sárvári munkások és a lakosság főtéri tüntetése során megakadályozta, hogy lincselésekre, erőszakos tettekre kerüljön sor. Az akkori plébániával szemben álló egykori Sárvári Első Takarékpénztár sarokerkélyéről tartott beszédet, és intette nyugalomra a tömeget, akik hol a rendőrség, hol az ÁVH ellen akartak támadni. Október 30-án a helyi Nemzeti Bizottság elnökévé választották meg a mindenki által tisztelt plébánost. Még a szovjetek bevonulása után is őt szólította fel az ÁVH parancsnoka a lázongások lecsillapítására.
A megbékélést kereső papot mégis utolérte a hatalom. 1957. február 23-án letartóztatták Abai Imrét, a szombathelyi börtönben többször is megkínozták, megverték. Az első fokú bíróság koncepciós perben 12 évi börtönre, teljes vagyonelkobzásra és jogainak 10 évre való felfüggesztésére ítélte. Másodfokon 2 év 6 hónapra enyhítették a büntetését, amelyet kegyelemből feleztek. 1959. október 28-án ez utóbbit három év próbaidőre felfüggesztették. Bár 1957. szeptember 6-án szabadlábra helyezték, de a kegyetlen bánásmód miatt a börtönben tüdőbetegséget kapott. Budapestre költözött, ahol a budafok-hárosi pályaudvar tejüzeme teherautóállomásának diszpécsereként foglalkoztatták. A fővárosban hunyt el 1970. január 16-án. Ma a Farkasréti temetőben, a temető kriptájában nyugszik.
2002. augusztus 22-én Sárvár Város Önkormányzata Abai Imrét díszpolgárává avatta. 1993-ban felavatott emléktáblája ma is az október 23-i megemlékezések központi helyszíne. (szg)
Irodalom
Szibler Imréné Varga Mária: A sárvári forradalom és Abai Imre. In. Vasi Szemle. 1996. 4. szám.
Orbán István: Merítés. Sárvár, 2013.
