Abádi Benedek
Abád(szalók) 1512-14 k. – Szeged (?), 1552 (?). Nyomdász, prédikátor.
Szülei az egri püspökök familiárisai lehettek, így Benedeket főpapi pártfogással taníttathatták. Első iskoláit Egerben, a káptalani iskolában végezhette, majd 1533-ban beiratkozott a krakkói egyetemre. Ez az első bizonyítható adat róla. Sylvester Jánoshoz hasonlóan ő is Hieronymus Vietorius (Vietor Jeromos) nyomdájában dolgozott, ott sajátította el a mesterség minden fortélyát. Őt tartják az első magyar születésű nyomdásznak.
Vietornál jelent meg Dévai Bíró Mátyás Orthographia Ungarica című első magyar helyesírási szabályzata. Az akkor a nyomdában működő Abádi itt találkozhatott az evangélikus prédikátorral, akinek munkáját ő rendezhette sajtó alá.
Sárváron 1537-ben Nádasdy Tamás állított fel egy nyomdát, amelynek vezetője Sylvester János lett. Ő azonban a technikához nem értett, ezért Bécsből hívtak egy nyomdászt, illetve Johannes Strutiust, akivel Sylvester hamar összeveszett. A betűmetszéshez sem értő Strutiustól hamar megváltak, és talán Dévai ajánlására, aki 1538-39-ben Sárváron élt, érkezett meg Krakkóból Abádi Benedek, hogy átvegye a nyomdai munkák vezetését.
A kutatások Abádi Sárvárra jövetelét 1540 elejére teszik. Az addig csak vontatottan haladó Újtestamentum kiadási munkálatai felgyorsultak. Abádi utószót írt a munkához, meg is jegyzi, hogy ezt a könyvet, melyben a betűk „nem igen szépek”, nem ő kezdte el nyomtatni, hanem másvalaki. Nyilván Krakkóban nem volt hozzászokva silány betűkhöz, ki is cserélte volna, de akkor a mű elkészülése tovább csúszik. Kelletlenül, de vállalta az Újtestamentum kinyomtatását ezzel a betűkészlettel is. Sylvester öccsével, Mihállyal különlenyomatot is készített az Újtestamentumról, amely miatt Sylvester megneheztelt rá. Azt írta róla Nádasdynak: „Benedeknek hagyja meg, hogy hallgasson ránk azoknak a dolgában, amiknek kinyomtatását Nagyságos Uraságod határozta el. Arcátlanabb lett ugyanis, és emellett rossz társ került melléje, ti. Mihály, az elvetemült ifjú. Ahogyan a közmondás is tartja, megtanul sántikálni, aki sántával lakik…” Az „elvetemült ifjú” Mihály nem volt más, mint saját öccse.
Az Újtestamentum végül 1541 elején került ki a nyomdából. Nádasdy fizetségül a példányok nagy részét Sylvester Jánosnál, Mihálynál és Abádinál hagyta, hogy értékesítsék. A nyomda ezt követően megszűnt. Az Újtestamentum egyes metszetei nem sokkal később Huszár Gál könyveinek illusztrációiként tűntek fel.
1543 tavaszán Abádi Benedek a wittenbergi egyetemre iratkozott be, az ösztöndíjat Nádasdy Tamás biztosította számára. Az anyakönyvbe március 22-én írta be a nevét Szegedi Kis Istvánnal együtt. Az egyetemen teológiát tanult, 1544-ben szentelték pappá, ekkor tért haza. Eperjesen, a következő évtől pedig Szegeden lelkészkedett. A Tisza-parti városban még a török elöljárók előtt is nagy volt a tisztelete. Gyulai Torda Zsigmond írta róla 1545. december 25-én Melanchtonnak: „Abádi Benedek, aki szép tudományú és feddhetetlen életű ember, és aki ezelőtt esztendővel ordináltatott Wittenbergben, Szegeden, mely a Tisza mellett leggazdagabb és népesebb város, mind az iskolában, mind a templomban a pasa előtt nagy kedvességgel tanít, annyira, hogy a minap egy disputáció alkalmával a pasa hallgatást parancsolt a barátoknak, kiket úgy néz, mint megannyi Móriókat, és megfenyegette őket, hogyha csendesen nem viselik magukat, rövid nap a városból kihányatja. Mindezt közhírből hallottam, de kevéssel ezelőtt Abádi Benedek leveléből is megtudtam.” Utoljára 1552-ben lehetett hallani a nevét Szegeden, ezt követően eltűnt a forrásokból. Lehetséges, hogy az év februárjában történt szegedi rajtaütés során, amikor a Tóth Mihály vezette hajdúk megpróbálták elfoglalni a várost, de rajtavesztettek, vagy az azt követő török bosszú nyomán életét vesztette Abádi Benedek, de elképzelhető, hogy elhagyta a várost. Mindenesetre további sorsáról semmit nem tudunk.
Sárváron 1990 után közteret, az Újsziget és a Rákóczi út közötti sétányt nevezték el róla. (szg)
Irodalom
Kovács Miklós: Abádi Benedek. Szeged, 2012.
Sulyokné Matócza Eleonóra (szerk.): Életutak. Sárvár, 1993.
Sylvester János bibliográfia. (Összeáll.: Nagyné Piroska Lilla). Sárvár-Szombathely, 1987.
Végh Oszkár: Nyomdászat Magyarországon. Budapest, 1976.
Kovács Endre: A krakkói egyetem és a magyar művelődés. Budapest. 1964.
Kertész Árpád: A nyomtatott betű története és útja Magyarországon. Budapest, 1941.
V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473-1800. Budapest, 1999.
