Keresés a weboldalon

A verbunk és a toborzás története

Verbunk a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

2015.03.13

A verbuválás első korszakának tánca még nem a mai értelemben vett verbunk sajátosságait hordozhatta, hanem a régi stílusú ugrós, legényes táncok vonásait viselhette, ám a 19. századi verbunkos zene viszont már a mostani értelemben vett verbunk és csárdás zenekíséretének felel meg.

Az új táncstílusok kialakulása a 18. században meginduló társadalmi-gazdasági változásoknak volt a következménye, mely a magyar parasztság egész életmódját, kultúráját, látásmódját a 19. század során fokozatosan átalakította. 

A verbunk kialakulása

A verbunk szólóban és csoportosan járt férfitáncunk. A parasztság körében élő új táncot két altípusra oszthatjuk, melyek különböző fejlődési fokozatokon mentek keresztül. A verbunk felosztható kötetlen szerkezetű, szóló, improvizatív verbunkra és egy szabályozott szerkezetű, táncvezetővel irányított körverbunkra. Az 1700-as évektől kezdve a háborúkhoz szükséges haderőt katonák toborzása, verbuválása útján szerezték be, amihez kísérőzenére volt szükség. Ezt számos országban rezesbandával oldották meg, de a magyarok cigányzenészekkel játszatták a verbunkos zenét. A verbunk, mint zenei műfaj az idők során szinte hozzánőtt a cigánysághoz, ám időközben tanult zenészek is művelték a verbunkos zenét. Az egyik legismertebb cigány származású zenész Bihari János, aki a 19. század első évtizedeinek legjelentősebb magyar muzsikusa volt. Fennmaradt 86 verbunk zenéje és számos népdalfeldolgozása ismert, melyek mind gazdag formaérzékről és leleményességről tesznek tanúbizonyságot.

Verbuválások Vas megyében

A hadfogó parancsnokságok munkájában az újoncállításnak két módszere volt az 1800-as években: a sorozás és a szabad toborzás. A sorozásra rendes körülmények között tíz évenként került sor, de háborúk esetén gyakrabban is. Az országgyűlés által megszavazott újoncok számát szétosztották minden egyes megyére. Mivel a kirótt újoncok önkéntes előállítása többször sikertelen maradt, vagy akadályokba ütközött, megoldásként az erőszakos elfogáshoz folyamodott a hatóság. 1841-ből olvasható Vas megyének az a rendelete, amely a sorshúzás elől megszökött legények előállítására vonatkozik. Ha figyelembe vesszük a katonaság alóli különböző felmentő tényezőket, abból kiderülhet, hogy a parasztság és a városi proletárság viselte a katonáskodás legtöbb terhét. Ez alól a nemesség, a városi polgárság, a hivatalnokok, a lelkészek, a tanítók, a tanulók, a mesteremberek, az iskolaszolgák, a harangozók és a földesurak jobbágyai élveztek mentességet.

A leendő haderő szabad toborzására viszont akkor kerülhetett sor, amikor az országban éppen nem folyt sorozás, így ez a hadfogási módszer legfőképpen a huszárság részére volt eredményes, olyannyira, hogy a huszárezredeknek hatóságilag sorozott újoncokra nem is nagyon volt szükségük. A függetlenség és a forradalomban elért eredmények megvédésére a magyar kormány 1848. május 16-án tíz honvédzászlóalj felállítását rendelte el. A 7. zászlóalj székhelye Szombathely lett, így a toborzást a megyében május 26-tól június 11-ig bonyolították le. A szabadságharcban később a hadsereg felállítása a rendes sorozásra támaszkodott és így az addigi szabad toborzás ezzel megszűnt. Ennek ellenére a verbuválás emléke szorosan összefonódott a szabadságharccal és megőrizte az 1848-as eszmék fényében nyert hősi jellegét.

A táncos verbuválások szerepe a hadfogásban

A vásárok, sokadalmak felkeresése a verbuválások legalkalmasabb helyei voltak, ezért a szombathelyi hadfogó parancsnokság működésének is a létalapját jelentette. A táncos verbuválás a népismeret zseniális és ördögien találékony felhasználását jelentette, mivel lélektanilag jól megalapozott formája volt a hadfogásnak. A tánc, a zene és a mulatozás mellett a huszárok pompás öltözéke, kalandokban sokat ígérő élete is csábító volt a maga varázsával a jobbágysorsból vagy önmaga elől menekülő nyughatatlan ifjúság számára. A verbuválásnál szívesen alkalmazták azt a módszert is, hogy ifjú hölgyeket is felhasználtak arra, hogy még több fiatalt csábítsanak maguk közé. Énekes lányoknak fogadták fel őket, akik nótájukkal valamint puszta jelenlétükkel is még vonzóbbá tették a verbuválást, valamint táncpartnerek is kéznél voltak. Annyi bizonyos lehet, hogy a toborzás vonzó külsőségei által hadra fogott ifjak az önként vállalt sorsot talán több lelkierővel, könnyebben viselték el, mint erőszakkal elhurcolt társaik. (pb)
 
Irodalom: 
Pesovár Ernő: Verbuválás a reformkori Vas megyében 
                      Vasi Szemle, 1960.-14. évfolyam,2. szám. 59-72 o.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15500 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

Nádasdy-vár

Programok a várban

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Kövessen minket!



A legfrissebb blogok

2022.03.10

Múzeumi imázsépítés. Kettő / Építőkövek

Blogsorozatunkban arra a kérdésre keressük a választ, vajon hogyan befolyás...

2022.02.17

Múzeumi imázsépítés. Egy / Általában

Lassan másfél évtizede beszélünk róla, nagyjából egy évtizede sokan má...

2022.01.20

A múzeum illúziója

A hírek új múzeumról írnak a fővárosban, ahová szívesen látogatnak el ...

2020.12.22

Még karácsonymúzeumok a világ minden tájáról

Folytatjuk blogbejegyzésünket a nagyvilág legérdekesebb karácsonyi múzeuma...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H