Kulcsszavak: 1956, díszterem, Egressy Béni, első világháború, fürdőpohár, fegyver, Friedrich Egerman, Géczi János, húsvéti tojás, helytörténet, Horthy Miklós, kávéskészlet, Nádasdy család, oklevél, pecsétnyomó, pisztoly, Sárvár, söröskupa, szablya, szikvizes palack, vetőláda, összes tárgy
Kattintson a kiválasztott kulcszóra!
A Sylvester-pad egykori felirata
Lengyel és magyar katonákat ábrázoló felvételen a Várparkban álló Sylvester-pad egykori, mára lecserélt emléktáblájának szövegét láthatjuk.
A Nádasdy Ferenc Múzeum többezres fotónegatív-gyűjteményében sok felvétel készült az 1939-41 között a Selyemgyár barakkjaiban létesített internálótábor lengyel katonáiról. A legtöbb fénykép műtermi, de akad köztük városi helyszínen készített is. Az utóbbiak komoly várostörténeti forrásértékkel bírnak, hiszen mára már átalakult környezetet, elbontott épületet is ábrázolhatnak. Egyik ilyen fotón a lengyel és magyar katonatrió a Várpark Sylvester-emlékpadján fényképeztette le magát, és mögöttük olvasható az az eredeti felirat, amely nem egyezik a ma olvasható szöveggel.
A teljes véset nem látható, a katonák az alsó részt eltakarják:
A hiányzó részeket Burka Zoltán fotói segítségével sikerült nagyrészt pótolnunk. A szövegtáblát tartó obeliszket borostyán futotta be, valamint a pad háttámláját alkotó deszkán is olvasható egy felirattöredék, amelyet szintén eltakarnak a katonák.
A permi vöröshomokkőből 1939-ben készített emlékművet a háború utáni években, évtizedekben átalakították. Új tábla került rá, amelyen egyszerűbbé, száraz tényközlővé vált a szöveg, a patetikus hangvételt elhagyták:
Hogy mi zavarta az előző rendszer városirányítóit a régi szövegben, az nem ismert. De jól szimbolizálja az akkori vezetők törekvését, amely nemcsak a közelmúlt átértékelését tűzte ki célul, de még a több évszázados történelmet is átértékelni igyekezett. A sablonos szöveg is azt a célt szolgálja, hogy a nemzeti múlt iránti büszkeséget kigyomlálja az emberek gondolatából. A pad elhanyagolása, mondhatni, elrejtése beszédes jelzései ennek. Éppen annak ellenkezőjét tették, mint amit a felállítók nemzedéke elérni kívánt.
A sárvári elöljáróság 1937. december 21-én döntött az emlékmű felállításáról a Grammatica Hungarolatina kiadásának közelgő 400. évfordulójára. Úgy tervezték, hogy a Várpark a városiak kikapcsolódásának, de ugyanakkor nevelésének is a helyszínévé fog válni. A Trianoni-emlékmű és az első világháborús-emlékpad a közelmúlt fájdalmas emlékeinek szimbólumai lettek, a Tinódi- és a Sylvester-emlékművek pedig a régi Sárvár kulturális ragyogását idézhették fel a járókelőkben. Nem fák, bokrok alá rejtették el, hanem a fő gyalogutak mellé állították ezeket, hogy az előtte elsétálók vessenek rá egy pillantást, és legalább egy pillanatra emlékezzenek a letűnt időkre.
Egy-egy fénykép vagy fotónegatív olyan időkről tanúskodik tehát, amelyet évtizedeken át megpróbáltak átírni, kitörölni az emberek fejéből. Ámde ha a köztereket át is alakították, ha a műemlékeket meg is semmisítették vagy újraértelmezték, a múltat eltörölni mégsem sikerült. Megmaradt az emberek lelkében, valamint azon a rengeteg fotón, amelyek alapján nemcsak a múltat, de az egyes emlékeket, emlékhelyeket is rekonstruálhatjuk.
A fénykép leltári száma: NFM-HF 2018.1.55
