Parkerdő
Sárvár egyik legjelentősebb zöldövezete, kellemes rekreációs területe a Csónakázó-tóval összekötött Parkerdő az Alkotmányúti-lakótelep és a Spirit Hotel ölelte sávban.
1972. május 6-án a város egy újabb zöldterülettel gazdagodott. Egy esztendei munkát követően emelkedett pillanatok kíséretében átadták a Parkerdőt a kialakítás alatt lévő Csónakázó-tó szomszédságában.
A Városszépítő Egyesület 1970 novemberében vetette fel a Parkerdő létesítésének tervét a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságánál. Az ötletgazda dr. Kopeczky Ferenc erdőmérnök volt, aki korábban az Erdészeti Tudományos Kutatóintézet sárvári állomásán is dolgozott. A Csónakázó-tó, a Parkerdő, a KISZ-tábor és a horgásztanya tanulmánytervei néhány hónap alatt készültek el, Józsa Miklósné kerttervező mérnök ismertette azokat a városi közgyűlésen 1971. május 21-én.
A Parkerdő kialakítása már a nyáron elkezdődött. A munkálatokat az ERTI irányította, de részt vettek benne az iskolák tanulói, az ipariskolások és a gimnazisták, valamint az üzemi dolgozók az ERTI-ből, a Barneválból, a Postától, a Bőrdíszműtől és máshonnan. A sárvári gyerekek és felnőttek társadalmi munkában végezték a számukra készülő szabadidő központ kialakítását. Ezzel valóban maguknak építettek jövőt.
A korábbi elvadult, csalános, bozótos területet komoly munkával átalakították, parkosították, fákat telepítettek. Számokban kifejezve is jelentős volt a hozzáadott érték: a Parkerdő teljes területe 16 hektár, 3 hektáron kellett bozótirtást végezni, 2500 méter hosszú, két méter széles úthálózatot alakítottak ki, erre 400 köbméter kavicsot terítettek, 400 facsemetét ültettek, 10 erdei asztalt, 50 padot, szalonnasütőket helyeztek el, 26 madárodút erősítettek a fákra, valamint 12 erdei táblát. Ez utóbbiakat Sterbencz Károly soproni festőművész készítette, és az erdő madarait mutatta be versidézetekkel.
A kellemes környezetet számos fafaj, kocsányos tölgy, gyertyán, magas kőris, bükk, amerikai mocsártölgy, fekete dió, hegyi juhar, mézgás éger, fehér fűz, óriásnyár, korai nyár, feketenyár, rezgőnyár, illetve akác, mezei szil, hegyi szil, vénicszil, mezei juhar, madárcseresznye, kislevelű hárs, platán és vöröstölgy biztosította, amelyek között tekintélyes magasságú és törzsvastagságúak is találhatók.
Az átadás óta több átalakításon esett már át ez a helybeliek és idelátogatók által is kedvelt kikapcsolódási helyszín. A szalonnasütők, pihenők, szemetesek egy részét azóta már vandál kezek elpusztították, a madárismertető táblák hiányoznak, az erdő területe is csökkent, de még mindig hirdeti a városfejlesztés és –szépítés egykor elkötelezett híveinek szorgos munkáját. (szg)
