Már kívülről fújjuk az otthoni munka, a távmunka, a home office, előnyeit, veszélyeit. Pontokba szedjük, mit kerüljünk el, hogyan szervezzük meg, miként éljük túl. A kérdés mégis az, vajon mi lesz ezután? Minden marad a régiben? Vagy nem?
Hatodik hete vagyunk úgy, hogy itthon is és ott bent is vagyunk. Elszakadni nem tudunk, nem is szeretnénk, természetesen. A kényszerű helyzet azonban nemcsak arra szorít minket, hogy nap mint nap lessük a híreket, azon járjunk az agyunk, vajon mikor lesz vége és hogyan lesz vége.
Új formát, új létezést, életmódot élünk át, tanulunk. És mindeközben kérdéseket teszünk fel, sokféle választ fogalmazunk meg, azaz reflektálunk, felvetünk és elvetünk.
Nekünk van egy zárt facebook csoportunk. Március 18-án hoztuk létre, munkatársaink közül, aki fent van a közösségi oldalon, az tagja a csoportnak is. Nap mint nap általában két bejegyzés születik. Néha több, de egy reggeli köszöntéssel indítok és egy esti búcsúzással zárunk.
Egyszer majd végig olvasom, vajon milyen témák kerültek elő, milyen gyakorisággal. Persze a vírus az elsődleges, de a konyhafilozófiától a napi rutin leírásán át a benti találkozók megbeszélésén túl az étkezési szokások megváltozásáig (szinte minden nap főzünk és tudjuk, ez mit jelent) szalad a témaív.
A munkáról a legkevesebb szó esik. Arra más platformok vannak, telefonhívások, videochatek, e-mailek és keddenként a szociális távolság megtartásával személyes megbeszélések. Jómagam szinte minden nap benézek, az adminisztratív munkát végző munkatársam még csütörtökön megy be.
A karbantartási munkákat néhány hét eltelte után azonban folytattuk, folytatjuk. A takarítási feladatokat pedig folyamatosan végzik munkatársaim. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy most folyik egy kampány, mely felhívja a figyelmet arra, hogy rend van körülöttünk. Ezt pedig a takarítóknak köszönhetjük. Vegyük észre, milyen fontos az ő munkájuk is.
A digitális térben elég határozottan jelen vagyunk. Oldalainkon rendszeresen új tartalmak jelennek meg. Ismeretterjesztő írások, könyvajánlók, blogok, hírek hétről hétre, sőt egy héten több is. A közösségi médián pedig nagy sikert jelent a heti videóbejelentkezés.
Minden héten, úgy alakult, szerdán egy-egy témát dolgozunk fel egy okostelefon kamerájának a segítségével. Sétálunk a kiállítótérben és tereket, tárgyakat, korszakokat, izgalmas kérdéseket mutatunk be. Mindegyik nagy sikert jelent, a nézőszám mellett a hozzászólások is támogatják projektünket. Minden eszköz a rendelkezésünkre áll ehhez, egy telefon és egy kis bátorság, hogy merjünk beszélni komoly dolgokról is. Nem kell viccesen, túlharsogva, hanem szépen, nyugodtan.
Tapasztalataink megerősítik, hogy nem számít, hogy a kamera néha kicsit remeg vagy furcsa mozgásokat követ le. Igazából arra szoktam ügyelni, hogy kerek egész mondatokat mondjak nyelvtani és tárgyi tévedésektől mentesen.
Hibák vannak, de ezek nem vészesek. Jó, ha elhangzása után egyből javítjuk ezeket, de ha később vesszük észre, az egy kicsit gáz. Eddig azonban nem kellett úgy döntenünk, hogy töröljük a felvételt.
Egy valami mindenesetre most nagyon jól látszik. Van mire támaszkodnunk. Az elmúlt évek során – ezt büszkén mondom – elvégeztük a házi feladatot. Adatbázisokat hoztunk létre, töltöttünk fel és hoztunk működésbe, tettünk ismertté.
A Sárvár Anno és az online huszárgyűjteményünk látogatottsági adatai bizonyítják ezt. Utóbbi nagyon fontos. Többi oldalaink szintén jól működnek. A múzeumi honlapon, valamint a huszárkiállításunk hivatalos weblapján eddig is számtalan írás jelent meg a gyűjteményeinkkel, műtárgyainkkal, kiállításainkkal, programjainkkal kapcsolatban.
Természetesen folyamatosan új írások jelennek meg itt is. A vár híroldala pedig a folyamatos kapcsolattartást szolgálja a közönséggel. Alapvető célja, hogy tájékoztatást nyújtson a célközönségünknek, most azonban a korábban elindított könyvajánlókra, illetve a vár és környezete bemutatására helyezzük a hangsúlyt.
Fontos és így az ötödik, hatodik hétben egyre inkább előtérbe kerülő kérdésnek tartom azonban, vajon miként lesz mindez később. A járvány visszaszorulása, majd megszűnése után. Jelenleg a múzeumok, a kulturális intézmények, annak ellenére, hogy bezártak, általában jól teljesítenek.
Bizonyossá vált, hogy a kultúra világa, az a világ, amely műveket hoz létre, amely kiállításokat rendez, amely programokat kínál, amely színpadi produkciót mutat be, amely olvastat, filmet nézet, alkotásokat teremt, ez a kultúra világa nélkülözhetetlen. A kultúra eredményei, ha tetszik (ha nem) termékei nélkül ezek a hetek a társadalom túlnyomó többsége számára elviselhetetlen nyomást jelentenének.
Egy jó könyv, egy zenemű (komoly, komolytalan, jazz, pop, rock, stb.), egy online kalandozás a kiállításokban, a gyűjteményekben, egy színdarab mind szolgálják a kikapcsolódást és azt se felejtsük el, az életünk, a létünk céljára, értelmére, körülményeire való rákérdezés lehetőségét, alkalmát.
A kultúra kézzel fogható, olvasható, nézhető darabjai nemcsak a szórakozást, a szórakoztatást szolgálják, hanem annál jóval többet. A rákérdezés, a megértés lehetőségét. A párbeszédet, nemcsak a művel, a témával, hanem saját magunkkal és a körülöttünk lévőkkel.
A kultúra az, ami nem hagy minket egyedül. Sőt gondoljunk az online felolvasásokra, a nagy és helyi zenekarok most felkerülő, otthon készült produkcióra. A kultúra közösséget teremt.
Ezért kérdés, mi lesz ezután? Rengeteg úton el lehet indulni a válaszokhoz. Semmiképpen nem egyszavas, egyoldalas megoldásokról lesz szó. Rengeteg szempont merül majd fel, számtalan kérdés. Most néhány gondolat, gondolatébresztő erejéig a múzeumról szólok, arról gondolkodom.
Sőt indíthatunk párbeszédet erről. Épp ma reggel, e blog gondolatvázlatát összerakva, töltöttem ki a Nemzeti Művelődési Intézmény kérdőívét, amely szintén ezt a kérdést járja körül.
Egyértelműnek látom, igaz, ez nem egy nagy felismerés, hogy vannak olyan munkakörök, amelyek home office keretében, magyarul mondva távmunkával nem láthatók el. A frontszemélyzet munkája ilyen. A teremőr, a takarító, a karbantartó, általában a technikai személyzet munkavégzésének helyszíne a múzeum, a kulturális intézmény helyszíne, épülete, udvara.
Konkrétan a mi esetünkben a Nádasdy-vár. Ide tartozik a múzeumon kívül a könyvtár olvasószolgálata is. E személyzeti kör közvetlenül érintkezik a látogatóval, a vendéggel nap mint nap.
A múzeumi munkakörök esetében a restaurátorok szintén azok közé tartoznak, akik esetében a munkavégzés nehezen képzelhető el otthon, vagy otthoni műhelyben. Az ő esetükben legfeljebb a restaurálási dokumentáció elkészítése, végső formába öntése képzelhető el távmunkában.
A gyűjteményekkel foglalkozó munkatársak esetén már a home office bizonyos területeken bevezethető, elképzelhető. Amikor a muzeológus közvetlenül, fizikai érintéssel foglalkozik a tárggyal, a műtárgyakkal, akkor a munkavégzés egyértelmű helye a múzeum.
A műtárgy, hasonlóan a leltárkönyvhöz a múzeum épületét nem hagyhatja el, azokat hazavinni tilos. A tárgyról készített feljegyzéseket, fotókat azonban igen. A feldolgozás folyamata történhet a munkahelytől távol. A fizikaival szemben a szellemi feldolgozás tere bárhol lehet.
Itt azonban felmerülnek alapvető kérdések. Most nem a netes kapcsolatra gondolok, bár ez is nagyon fontos. Eszembe jut, hogy bizony nekünk is van olyan munkatársunk, aki nem rendelkezik netes kapcsolattal otthon. Vagy épp olyan netet használ, ami korlátos (a mobilnet ilyen).
Mégis egy másik kérdésre utalnék, a netes adatbázisokra. Méghozzá két megközelítésben. Egyrészt a saját adatbázisok. Sok múzeum, köztük mi is, rendelkezik saját fejlesztésű, vagy vásárolt online adatbázissal. A hozzáférés ezekhez otthon megoldható, azokon lehet dolgozni.
Pontosíthatjuk az adatokat, kutatási megfigyeléseket tehetünk, illetve az egyes műtárgyak adatlapjait kiegészíthetjük szakirodalmi tételekkel. Feltárhatunk nagyobb összefüggéseket, tanulmányokat írhatunk.
Utóbbi tevékenységekkel kapcsolatban a második megközelítés említését tartom fontosnak. Az interneten elérhetők magyar és külföldi szakirodalmi adatbázisok. Ezek közül néhány nagyon kedvező áron használható. Nem ördögtől való gondolat, hogy ezekre a muzeológus saját maga is előfizethet.
Viszont vannak olyan digitális könyvtárak, melyek csak intézményi előfizetéssel érhetők el, akár a díjtételek miatt, akár az intézményi jellegből adódóan. Utóbbiak előfizetésénél ügyelnünk kell ezért arra, hogy azokat otthoni munkavégzésnél is tudják használni munkatársaink.
Az otthoni munkavégzés egyébként e munkatársi körnél eddig sem volt idegen. A tudományos munkakörben foglalkoztatott munkatársak számára engedett kutatónapokra gondolok, melyek kivételét eddig is szabályozták az intézmények.
A múzeumpedagógusok, a programszervezők szintén olyan munkakörben dolgoznak, melyek esetében elképzelhetőnek tartom a távmunkát. A program megvalósításának idején, bizonyos adminisztrációs feladatok elvégzésekor természetesen munkahelyi megjelenés szükséges. Akár még a megbeszélések is online történhetnek.
Még az 1990-es években, elsősorban Németországban elindult, először az adminisztrációt, a közigazgatást érintő távmunka két évtized alatt eljutott oda, hogy meg tudjuk határozni azokat az egyéb munkaköröket, melyek részben otthon is elláthatók.
Múzeumról, kulturális intézményekről beszélek, ezért hangsúlyozom, hogy részben. Teljes egészében nem, ugyanis akkor a foglalkoztatás formája is megváltozik. Igaz, ettől sem fogunk előbb vagy utóbb megmenekülni.
Igen, legyünk reálisak. Lesznek olyan munkakörök, melyek szinte otthonról a maguk teljességében megoldhatók. A vendégekhez, a műtárgyakhoz (ideértve a kiállításokat is), az épülethez nem kapcsolt feladatokhoz tényleg nem kell (mindig) bemenni.
Fordítási, szerkesztési feladatok, kiállítási és múzeumpedagógiai forgatókönyvek elkészítése home office keretek közt teljesíthető a kutatómunkától kezdve az egyeztetéseken, a szervezésen át annak adminisztrációjáig. Csak, ahogy azt már említettem, a megvalósítás mozzanata igényli a személyes jelenlétet.
És ez az a pont, ahol meg kell állnunk. Gondoljuk át mindezek előnyeit, de hátrányait is. Egy szubjektív fél SWOT elemzés nem érdektelen. Fél, mert nem foglalkozom most a külső tényezőkkel, a lehetőségekkel (Oportunities) és a veszélyekkel (Threats).
Utóbbiakra nincs behatásunk, a belső tényezők feltárása és átgondolása azonban rajtunk múlik ugyanúgy, mint a velük melletti/szembeni magatartásunk.
Az otthoni munka erősségei (Strengths), másképp előnyei közé sorolhatjuk a rugalmas munkaidőt, a kényelmes munkavégzési körülményeket (ha ezt megteremtjük), a nagyobb autonómiát.
Mindezek, feltételezve a jót, pozitív hatást hoznak magukkal, eredményesebbé teszik a munkát. Ráadásul időt takarítunk meg (hiszen nem kell munkába járni), sőt akár egészségesebbé, nyugodtabbá teheti a munkavállalót.
Az otthoni munka gyengeségei (Weaknesses), másképp hátrányai közé tartozik a magánszféra összecsúszása a munkaidővel és a munkatérrel. Igen, ez vezethet konfliktusokhoz a családban, ami visszahat a munkára.
A hátrányok közé erőteljesen odasorolom a munkahelyi közösség fellazulását. Személyes tapasztalat, hogy bármilyen profi, szakszerű online kapcsolattartás sem adja meg azt az érzést, amikor a várban, az irodában találkozunk és megbeszéljük az ügyeket, a dolgokat.
Egy inkább gondolatébresztőnek szánt blog nem vethet fel minden szempontot, nem is ez volt a célom. Rengeteg gondolkodás, tapasztalatszerzés, sőt kutatások áttekintése, elvégzése, jogi, mentális kérdések áttekintése előtt állunk.
Egyben mégis biztos vagyok.
múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.
takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu
Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15746 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.