Kulcsszavak: 1956, díszterem, Egressy Béni, első világháború, fürdőpohár, fegyver, Friedrich Egerman, Géczi János, húsvéti tojás, helytörténet, Horthy Miklós, kávéskészlet, Nádasdy család, oklevél, pecsétnyomó, pisztoly, Sárvár, söröskupa, szablya, szikvizes palack, vetőláda, összes tárgy
Kattintson a kiválasztott kulcszóra!
A karácsony elmaradhatatlan kelléke

2018.12.05
Sokáig gondolkodtunk azon, vajon miről írjunk és miről ne karácsony közeledtével. Programok, adventi koszorúk, gyertyagyújtások. Ez természetes. A karácsonyfa nélkül el sem tudjuk képzelni az ünnepet. Mégis szerintünk van még valami.
Mindenkinek feladata van. Sütés, főzés természetesen édesanya. Fabeszerzés édesapa, díszítés tesóval közösen. Nagymama bejgli, nagypapa jótanácsok. És a szomszédé a tojáslikőr. Mondjuk így. Nálunk nagyjából így volt, persze telt az idő, a dolgok változtak, a feladatok ide-oda mozogtak. De a lényeg maradt. Együtt karácsonykor. És persze a tojáslikőr. Nem is tudom, mikortól, de mindig úgy volt, hogy Margit néni, édesanya barátnője egyszer csak megjelent és hozta. Megkóstoltuk. Majd még egyszer, mert elsőre elfelejtettük megízlelni. Mindig finom volt. Mind a kétszer. Ilyenkor, karácsony közeledtével mindig várom, hogy egyszer csak kopogtat…
A nagy titok? A gyártó soha nem árulja el, de Margit nénié nekem mindig is jobb volt, mint a bolti. Akkor vágjunk neki, ismerjük meg a részleteket. Mit lehet ilyenkor kívánni?
A házi titok és a robotgép
Az 1920-as évek elején a háziasszonyok lelkesen érdeklődtek a tojáslikőr receptje iránt. A korszak ünnepelt írója, Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Idők hetilap több számában, a gasztronómiai rovatban foglalkoztak a házi tojáslikőr titkával.
Az olvasói levelek gyakran kérték a receptet. Legtöbbször visszautaltak az eredeti, 1927-ben megjelentetett receptre, de párszor úgy döntöttek, újra közlik a leírást. Ismerjük meg mi is a tojáslikőr házi receptjét, melyet B. A-né úrnő küldött be, valószínűleg Hódmezővásárhelyről.
Hozzávalók
5 tojássárgája
25 dkg porcukor
½ l vaníliás forralt tej
2 dl finomszesz (96 fokos)
Elkészítés
A tojássárgáját a porcukorral folyamatosan 50 percig keverjük, majd a langyosra hűtött tejet hozzáadjuk, utána pedig átszűrjük. Végül hozzáöntjük a finomszeszt.

Az 50 perc nem elírás. 1928-ban, amelyik évből vettük a receptet, még nem volt robotgép. A konyhai munkát jelentősen megkönnyítő gép a piacon először az 1950-es években jelent meg. Ipari turmixokat már használtak korábban, a két világháború között pedig már a vendéglátásban is megjelent. Mind az Amerikai Egyesült Államokban, majd az 1940-es évek végétől a nyugat-európai országokban.
Magyarországon 1954-ben adtak hírt az első háztartási robotgépről. A Zuglói Gépgyárban készült. Nevével ellentétben nem az otthoni munkát segítette, hanem az üzemi konyhában használták. Sokoldalú gép volt, tésztát dagasztott, tejszínhabot vert, szeletelt és darált.
Négy év múlva már lottó jutalomsorsoláson juthattak hozzá a szerencsések a robotgéphez. A súlya még nem volt megfelelő, ugyanis a mérnökök a Műszerkészítő és Javítóvállalatnál azon dolgoztak, hogy három kiló alá vigyék azt. A sorsolások igazi sztárja volt az NDK robotgép, melynek alapszettjével lehetett passzírozni, tésztát keverni és természetesen habot verni három vagy négy fokozatban. Igaz, nem volt kivehető ajtós, hiszen ez az alkatrésze nem létezett, de a humor felkapta a kifejezést. Mi sem tehettük meg, hogy ne említsük legalább egy mondat erejéig.
1955-ben egy daráló, reszelő, passzírozó és egyéb feladatot ellátó gép 480,- Ft-ba került. Az átlagkereset ekkor alig haladta meg az ezer forintot. A kávé-, mák-, cukor-, zsemlemorzsadaráló gyorsabban terjedhetett, ára ekkoriban „csak” 114,- Ft volt, a havi átlagfizetés tíz százaléka.
Még legalább két-három évtizedet várni kellett a robotgép általános elterjedéséhez. Addig maradt a háziasszony két keze, mellyel összedolgozta a tojáslikőr alapanyagát. 1928-ban bizony 50 percig.
Az első korty

Az Amazonas vidékén élő indiánok avokádóból készítettek egy alkoholos italt, kevertek hozzá különféle fűszereket. Az Európából érkező gyarmatosítók hamar megismerték a frissítő italt, majd hamarosan továbbfejlesztették a sárga gyümölcshúsból készített nedűt. Hozzákevertek rumot, nádcukrot.
A 17. század közepén a portugálok és a hollandok harcoltak a brazil területekért. Végül a hollandoknak el kellett hagyniuk Braziliát, de több mindent magukkal vittek. Az egyik ilyen volt a cukornád, de a csomagban az avokádófa palántái is ott lapultak.
A fák Indonéziába kerültek, azonban csalódást okoztak. Nem sikerült nagy tömegben elszaporítani a csemetéket, egyre fogyott a finom ital egyik nélkülözhetetlen eleme. A történet itt majdnem véget ért.
Jó néhány évtized múlott el, amikor Eugen Verpoorten likőrgyárat alapított 1876-ban Aachen közelében. Talán az avokádó tojásalakja, belsejének sárga színe is ihlette a gondolatot, hogy a gyümölcsöt tojássárgával helyettesítse. A siker nem maradt el.
A cég ma is létezik, és természetesen titokként kezeli a receptet. Az első világháború idején a Rajna vidékről Franciaországba tette át székhelyét. Ekkor már Eugen fia, Hubert vezette a gyárat, miután édesapja halála (1888) után azt örökségként átvette.
Az 1920-as években Berlin lett az új központ, majd több üzemet is létrehoztak. Amikor 1944-ben a német fővárost bombatalálat érte, Bajorországba költözködtek át. A legnagyobb fellendülés az 1950-es években indult be. Hamarosan licencek eladásával is terjeszkedett a vállalat.
Magyarországon más gyártók likőrjei terjedtek el, a Verpoortennel ritkábban találkozunk. A házi készítés maradt inkább a meghatározó.
A sárvári múzeum kiállításában és raktári műtárgyai között is találunk likőrős poharakat. Már a 18. századtól kezdve találkozunk velük a különféle leltárakban. Nemcsak az egyre szaporodó vendéglátóhelyeken, hanem a háztartásokban is.

A második világháborút követő években nehézséget okozott az alapélelmiszerek beszerzése. A tojás is ezek közé tartozott. Egy 1946 októberéből származó hír szerint az egyik likőrgyár munkatársai egy teherautóról több ezer tojást pakoltak le. Az élelmes rendőrök lefülelték őket. Kiderült, tojáslikőr gyártásához szerették volna a szállítmányt felhasználni.
A bolti árusítást nehezítette, hogy ára egyáltalán nem volt olcsó a finomszesz miatt. A házikészítésnél sem hagyhatjuk el ezt az alapanyagot. Találkozunk azonban olyan tanáccsal, mely szerint édeslikőr is megfelelő.
Karácsony közeledtével miközben kortyoljuk a finom sárga italt, idézzük fel gyermekkorunk karácsonyait, amikor egyszer csak csöngettek és a szomszéd néni széles mosollyal mondta:
Írásunkhoz egy a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum raktárában őrzött 19. században készült üvegkészletet választottunk, melyhez hat darab pohár és egy kancsó tartozik. Utóbbi tojásdad alakú testén ónból készült díszítés fut végig.
A készlet leltári száma: 68.69.1-7.