Kulcsszavak: 1956, díszterem, Egressy Béni, első világháború, fürdőpohár, fegyver, Friedrich Egerman, Géczi János, húsvéti tojás, helytörténet, Horthy Miklós, kávéskészlet, Nádasdy család, oklevél, pecsétnyomó, pisztoly, Sárvár, söröskupa, szablya, szikvizes palack, vetőláda, összes tárgy
Kattintson a kiválasztott kulcszóra!
Csomagoljam? Ne?
2018.12.20
A papírcsomagolás múltja mindössze kétszáz éves, míg az ajándékcsomagolás története az ókori Kínáig nyúlik vissza. A papír egyszerűen túl drága cikk volt ahhoz, hogy csak úgy belegöngyöljenek dolgokat és különösebb további funkció nélkül a szemétben kössön ki.
Legtöbbször az ajándékozás gesztusa csomagolás nélkül történt.
Kínában azért különleges esetekben használtak rizsszalmát és bambuszrostokat. Európában bőrt, szövött terítőt, hímzett kendőt ‒ minden állati és növényi eredetű anyagot, ami alkalmas volt a célra, és még meg is védte a csomag tartalmát (Japánban mind a mai napig divat a textilcsomagolás). Angliában 1670-től szabadalmaztatott szalma csomagolóanyagot, 1880-tól Németországból importált fém bőségszarukat.
A dekorált csomagolópapír azonban, amit ma ismerünk, és ami csomagolópapírként árulnak a boltokban, csak a 20. század elejétől került általános használatba.
A polgári lakosság díszleteként a csomagolópapír dekorációja a fogyasztók életvitelét reklámozta. Az első csomagolástervező mester Magyarországon Helbing Ferenc volt, és legtöbbször csomagolt ajándékok bonbonok voltak.
Állítólag azonban a dekorációs csomagolópapír története 1917-hez köthető, amikor is a Hallmark alapítóinak elfogyott a szokásos csomagolóanyaga, így a borítékokba simított selyempapírt kezdték el kipakolni a kirakatba, és ki gondolta volna? Az illettén finom papírost igen hamar elkapkodták a vevők. Nem kellett olyan sok fontolgatás hozzá, hogy az üzletemberek a selyempapír csomagolásra szánt verziójának tömeges gyártásába kezdjenek.
Az ajándékcsomagot átkötő szalagok divatja sem új keletű találmány. Szélesebb, keskenyebb, természetes anyagú, csipke – teljesen mindegy, ki melyiket választotta, de a 60-as évek pesti háziasszonyai például ragaszkodtak az elképzeléshez, hogy a fonal vagy szalag csak abban az esetben lehet díszes, ha a csomagolóanyag dísztelen. Kettőjük kirívó színpalettája és sűrű mintázata ugyanis a divat általános, íratlan szabálya szerint „kiütötte volna” egymást.
Ünnepi hangulatban a család
Az apró, rafinált megoldások fontosságáról tanít a Nők Enciklopádiája. A Minerva Kiadó gondozásában megjelent 1968-as könyv szerint a családi ünnepségek gondja a nőké. És itt egyáltalán nem arra akarnak célozni a kötet szerzői, hogy a tortát meg kell sütni, a lakást kitakarítani, a férj és gyerekek ünnepi ruháját illik már egy nappal a nagy esemény előtt vasaló alá gyűrni és gondosan félretenni az alkalom pillanatáig. Ez mind természetesen, ezt tanítani sem kellett az akkori társasági életet élő, és magára kicsit is adó háziasszonynak.
A család saját hagyományainak ápolása épp úgy ehhez a fejezethez tartozott, mint a családi komfortosság ünnepekre való tekintettel való különösen aprólékos megteremtése. Legyen a családnak a környezetéhez illő, és róluk mintázott asztali dísze, ajtódísze, ajándék-csomagolója.
Főjön a konyhában olyan étel, mely a gyermekkor illatait és ízeit idézi. A Nők Enciklopédiája önmagában feltételezi, hogy „minden nőben van annyi lelemény, hogy kitalálja: mivel fokozhatná még az ünnepi hangulatot. A meglepetés mindig fokozza az örömöt. Akár felnőttnek, akár gyermeknek csomagolunk ajándékot, mindig legyen rá gondunk, hogy az ünnepeltnek kedveskedő meglepetést is okozzunk. Készítsünk névre szóló kártyát, egy valódi vagy rajzolt fenyőággal díszítve, amit aztán rátűzünk a csomagolásra.”
Az ajándékcsomagolás nehézségéről és bonyolultságáról szatírák szólnak, viccek születtek, komédiákat írtak róla. Mr. Howard Paul, angol színész például hóbortosan úgy tiltakozott a túlzásba vitt külsőségek ellen, hogy végigvándorolta Angliát csomagolópapírba öltözve. Egyik fő oka a reklámgrafika iránti érzékenysége volt.
A csomagolópapír sokszor volt művészeti felület, de időnként politikai rezsimek demagógiájának területét is szolgálta.
És ma?
A környezettudatosság jegyében a csomagolás kényes kérdéssé vált. Újragondolt csomagolóanyagok, újrahasznosított papír, régi anyagok felhasználása lett az érzékenyítés jelzője. A gesztus nem tűnik el, csak átalakul. Egyszerű háztartási csomagolópapírba, vagy akár újságpapírba is csomagolhatunk ajándékokat, de maga csomagolóanyag is az ajándék része lehet, vagy a csomagolás szalagja.
Hallott már valaki a világ legdrágább fagylalt kelyhéről, mely a kreatív lánykérés egyik ötleteként brill gyűrűt tartalmaz, és a világ négy vagy öt cukrászdájában megrendelhető étlapról? Ilyen hasznos csomagolásra gondolhatott az a római úriember is, aki a kedvesének szánt kisestélyit és a hozzá illő kiegészítőket egy tizennyolc éves, Bankokból elszármazott diáklányon adta át egy ötcsillagos szállodai szobában, ahová a kedves, hosszas előkészületek árán csak véletlenül kellett, hogy betévedjen. Arról nincs tudomásunk, kellően meglepődött-e a hölgy a férfiú kreativitásán, és arról sem, lett-e a dologból később esküvő.
Persze, aki kevésbé merész, annak nem ajánlunk ilyen kalandos csomagolási technikákat, maradjunk a rafiánál, textíliáknál, színes sálaknál (ez utóbbi szintén önmagában ajándék), akárhogy is: a figyelmesség állítólag igen is hálás tevékenység. A csomagolás módja és formája pedig többet elárul rólunk, mint gondolnánk! Tehát csak óvatosan…
Egy fehér legyező
A sárvári múzeum őriz egy szép legyezőt. Leírásánál olyan szavakat használhatunk, mint elegáns, kecses, finom. Mint a hölgy, aki talán ajándékba kapta. Nem sokat tudunk róla, szinte semmit. A gyönyörű csipke megőrizte nevének kezdőbetűit egy hétágú korona alatt: G I. A leltárkönyv elárulja, hogy Gerlicky Ilona bárónő használta egykor.
Tudjuk, hogy akkoriban, a 19. század utolsó évtizedeiben a legyező nemcsak egy tárgy volt, féltve őrzött kincs a raktárban, látványos kiállítási tárgy a múzeumban. Nem. Szavak nélkül beszélgettek vele az ifjú hölgyek és az ifjak. Egy kecses mozdulat és egy szív reménykedhetett, örök szerelem szövődik a pár között. Egy másik mozdulattal a szív összetört, nincs remény. A legyező szolgálhatott figyelmeztetésre: Óvatosan, kedves, figyelnek minket.
Sajnos, nem sokat tudunk a bárónőről, sőt őszinték vagyunk, egyelőre nem bukkantunk rá történetére. Monogramját viselő fehér gyöngyházas legyezője ettől még titokzatosabb. Nem tudjuk, kitől kaphatta és miért. Becsomagolva vagy anélkül. A lényeg ugyanaz marad, az élet része volt, emlékek és érzések fűződtek hozzá.
Karácsony táján sokfélét ajándékozunk mi is. Egy személyre szóló tárgy örök emlék marad. Még akkor is, ha azt egy múzeumban őrzik.
