Lépj be az időtlen titkok kapuján!

A magyar hadtörténelemnek büszkeségét és védjegyét is jelentik a huszárok. Az állandó kiállítás az egyedülálló módon a leghosszabb ideig fennálló huszárezred, a Nádasdy-huszárok történetén keresztül mutatja be az Európában, sőt Amerikában is jól ismert magyar haderő évszázadait, kimagasló teljesítményét.

A múzeum kiállításainak szinte minden termében találkozhatnak vendégeink régi korok bútoraival, megcsodálhatják díszítésüket, tanulmányozhatják felépítésüket, és segítségükkel felidézhetik az elmúlt fél évezred lakószobáinak hangulatát.

A megújult Carta Hungarica kiállítás több évszázad érdekes és értékes térképei alapján mutatják be a régi Magyarország ábrázolásának változásait.

2024. október 12. szombat 18:00 óra

Koncert

Blogsorozatunkban arra a kérdésre keressük a választ, vajon hogyan befolyásolhatjuk a múzeumokról és a saját múzeumunkról kialakult képet. Meggyőződésünk ugyanis, hogy sokat tehetünk azért, hogy benézzenek hozzánk, de azért is, hogy ne.

Lassan másfél évtizede beszélünk róla, nagyjából egy évtizede sokan már komolyan is gondolják, öt éve pedig már számtalan múzeum tervezi is. Most nem a költségvetésről, hanem a múzeumról kialakított pozitív képről kezdünk írni.

A hírek új múzeumról írnak a fővárosban, ahová szívesen látogatnak el az influenszerek. Telefonjukkal videók sokaságát készítik és osztják meg közösségi oldalaikon, miközben kiabálják: „Úristen, hogy lehet ez?!”. Mi is ezt kérdezzük.

Ha vár, akkor nekem a sárvári a Vár – vallja Kanász Viktor. Mindig szívesen tér vissza ide. Másik különösen kedvelt helye az Örök Város, ahol a vatikáni levéltár kimeríthetetlen anyagának tanulmányozása során valódi kincsekre lelt. A kapcsolatok évszázadokkal ezelőtt is ajtókat nyithattak meg.

Nagyszámú közönség előtt nyílt meg új kiállításunk, mely Horváth Róbert (Piton) iparművészeti alkotásait mutatja be múzeumi környezetben. A kiállítás különlegessége, hogy nem az időszaki kiállítótérben rendeztük, hanem a múzeum egész területén.

A múzeum egy barátja úgy döntött, hogy a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumnak adományozza közvetlen felmenőinek rá maradt két portréját. Az igazi meglepetés akkor ért minket, amikor kiderült, hogy a festmények alkotója Munkácsy Mihály.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcra csak a kiegyezés után lehetett törvényes keretek közt emlékezni. Ezután folyamatosan alakult a megemlékezések rendje. Nemcsak a forradalom emblematikus helyszínein ünnepeltek, hanem szerte az országban, így Sárváron is.

Január utolsó napjaiban Sárváron Tinódi Lantos Sebestyénre emlékeznek, aki öt évszázaddal ezelőtt járta a török seregek által ostromolt országot. Végül Sárvárra érkezett és elhunyt. A történet azonban nem ért véget itt.

Az isonzói hadszíntéren 1917 későnyarára nyilvánvalóvá vált, hogy sem a hadseregek állapota, sem a stratégiai helyzet nem bírna ki még egy olasz támadást. A hadvezetés ezért úgy döntött, elébe megy az eseményeknek és átveszi a kezdeményezést.

1917 szeptemberében a magyar fővárosban több piac a botrányoktól volt hangos. Nem találtak a vevők a bódékban, a pultokon árut, ha mégis, annak minősége erősen kifogásolható volt. Mindenki másra mutogatott, megoldások csak átmenetileg javítottak a helyzeten.

1917 augusztusában nem a politikáé volt a főszerep, az újságok címlapjait hadijelentésekkel töltötték meg. Az orosz, a balkáni, az olasz és a nyugati fronton mindenütt küzdelmek zajlottak. Az antant hadvezetése abban reménykedett, áttöri a német vonalakat.

Míg a nyugati fronton az antant hadserege újabb támadást készített elő, az orosz egységek már el is indultak a kelet-galíciai arcvonalon. A támadás azonban hamar kifulladt, az orosz kormány pedig nehéz helyzetbe került. Új erők bukkantak fel a hatalmas országban.