1965. Árvíz Sárváron!
Időszaki kiállítás 2016. január 31-ig meghosszabítva
1965-ben a Rába kilépett a medréből. Szentgotthárd, Körmend után Sárvár területének is egy részét elöntötte a hirtelen áradás. Házak kerültek víz alá, emberi életek kerültek veszélybe. A sárvári múzeum időszaki kiállítással emlékezik az eseményekre korabeli felvételek, dokumentumok és tárgyak segítségével.
50 évvel ezelőtt, 1965 tavaszán Sárvárt elöntötte a Rába és a Gyöngyös. Víz alá került a két folyó közti terület, a Cukorgyár, valamint a Péntekfalu városrész. A Nádasdy Ferenc Múzeum az árvíz ötvenéves évfordulójára emlékkiállítást rendezett, amely feleleveníti a katasztrófa pillanatait, valamint a védekezés irányába tett lépéseket.
A Katasztrófavédelem Sárvári Kirendeltségével, valamint a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal közösen megrendezett tárlat anyagához sárvári magánszemélyek is hozzájárultak. Személyes visszaemlékezéseik, fotóanyaguk, vagy a család egy tagjának védekezésben játszott szerepének elismeréseként kapott emlékérem színesíti, személyesíti, átélhetővé teszi mindenki számára a szörnyű pillanatokat. Az átélőkre mély, azóta is nyomasztó benyomást tett az árvíz. A tablókon olvasható visszaemlékezés-részletek jól kiegészítik a vízügy szakemberei által készített hivatalos jelentéseket. Megismerhetjük az árvíz okait, a rendkívül csapadékos telet és tavaszt, a Vas megye szinte minden vízfolyását, és a mellettük fekvő településeket érintő árhullámok történeti hátterét, valamint azok következményeit is.
Képek és emlékek
A Sárvár elöntött területét ábrázoló térképen jól végig lehet követni, mely utcák, településrészek kerültek víz alá 1965. április 23-áról 24-re virradó éjszaka. A korabeli fotókon – melynek nagy részét a múzeum egykori igazgatója, Nógrádi Géza, valamint a vízügy munkatársa, Kaczmarski Béla készítette – eltűnődve mi is szinte részesei lehetünk az eseményeknek, a katonaság erőfeszítéseinek a mentésben, a kórház kitelepítésének és szinte hallani véljük a zúgó, morajló víz hangját, ahogy tör előre a házak között. Az árvízvédelmi napló bejegyzéseit olvasgatva az az érzés fog el minket, mintha mindez velünk történt volna. Már mondanánk, javasolnánk is az illetékeseknek, mit, hol és hogy tegyenek, kérnénk, hogy indítsák meg a mentési munkálatokat.
A hatást fokozza a kiállítás végében felállított dioráma, amely homokzsákokból épült gáttal jelzi, itt egy más egység következik. A felnagyított képek a Rákóczi utcáról, ahogy hömpölyög végig rajta a víz, előtte a csónakkal, térbe helyezik, mintegy valóságossá teszik az addig „csak” fényképtablókon követhető eseményeket. Az árvízi mentés és védekezés küzdelmei óráról órára, percről percre megélhetővé válhatnak.
Azt mondják, egy kiállítás akkor jó, ha érzelmeket kelt. Természetesen nem kívánunk lelki traumát okozni senkinek, de tudatosítani szeretnénk, hogy a víz, amely életet ad, egyben fenyegető veszéllyé is válhat, ha nem vigyázunk vele. A természetet használhatjuk, de ki nem használhatjuk, le nem igázhatjuk! Szeretnénk, ha vendégeink átéreznék azokat a nehéz órákat, a küzdelmes pillanatokat, együttéreznének a bajbajutottakkal, és felfedeznék, hogy az árvíz elleni védekezés egy rendkívül összehangolt, emberi összefogást, valamint komoly szakértelmet igénylő folyamat. Az 1965. évi árvíznek a tanulsága az, hogy mindig oda kell figyelnünk a környezetünkre, és a védekezést soha nem szabad elhanyagolni – ahogy ez a kiállítás megnyitó ünnepségén az árvízvédelmi munkálatokat egykor irányító Horváth József mérnök szájából el is hangzott.
Minden kedves vendégünket, sárváriakat és hozzánk látogatókat hívunk a Nádasdy Ferenc Múzeumba egy kis emlékezésre, tanulságlevonásra, elgondolkodásra és elbeszélgetésre a látottakkal kapcsolatban.
A kiállítás meghosszabbítva 2016. január 31-ig.
Térjenek be hozzánk, és látogassák meg időszaki kiállításunkat a múzeum nyitvatartási idejében! Szeretettel várjuk Önöket!
