1956 októbere Sárváron
2011.10.21
Az október 23-i budapesti diáktüntetés, majd fegyveres felkelés híre hamar eljutott vidékre is, ahol szintén tüntetések, fegyveres harcok, sortüzek zajlottak. Sárváron Abai Imre plébánosnak volt meghatározó szerepe.
Sárváron október 27-én délután 3 órakor a Cukorgyárból indult el a menet. A Rákóczi úton, a Fő téren keresztül a Barneválig vonultak, nemzetiszínű zászlót emelve a magasba. A dolgozókat maguk mellé állítva visszatértek a Fő térre, közben a „Boldogasszony anyánk” kezdetű katolikus himnuszt énekelték. A téren szétoszlott a tömeg, mások a szovjet emlékművet döntötték le és vontatták a Pleckás-tó gödrébe.
Este az emberek visszatértek a Fő térre, ahová litániára gyűltek össze. Abai Imre plébános megáldotta a zászlókat. Az ÁVH parancsnoka kérte a plébánost, hogy csillapítsa le a tömeget, akik be akarták törni a rendőrség ajtaját. Abai Imre a kérésének eleget tett, a tömeg így lassan hazaszállingózott.
Még ezen az estén a Hazafias Népfront irodájában egy 10 pontos követelést állítottak össze. Október 29-én az ÁVH iratanyagát a tömeg a plébános közreműködésével elkezdte elégetni. Másnap megalakult Sárváron a Nemzeti Bizottság helyi szervezete, amelynek elnöke a plébános lett. A tagságába nyolc személyt választottak be. 31-én Munkástanács alakult a gimnáziumban. Ezekben a napokban Abai plébánosnak többször kellett lecsendesítenie az összesereglett tömeget. Hol a rendőrség és ÁVH tagjaira támadtak, hol pedig személyes sérelmeket kívántak megtorolni. A rövid ideig tartó mozgalmakat november 4-én és 5-én megjelent szovjet tankok taposták el. A nemzetőrök maroknyi csapata a várba szorult be, 5-én pedig az első szovjet katonák is megjelentek a városban. Ugyanezen a napon az ÁVH parancsnoka felszólította Abai Imrét, hogy újfent csillapítsa le a lázongó tömeget, ez alkalommal az akkori rendőrség ablakából. 1957. február 23-án a többszöri békére való buzdítások és az indulatok lecsillapítása ellenére is letartóztatták Abai Imre plébánost. Szombathelyre vitték, ahol többször is megkínozták, megverték, illetve körmei alá gombostűket vertek. Az első fokú ítélet 12 év börtönt, teljes vagyonelkobzást és jogaitól való 10 évi eltiltást mondott ki rá. Másodfokon azonban 2 év 6 hónapra csökkentették, majd kegyelemből felezték a büntetését. 1959. október 28-án ez utóbbi büntetést háromévi próbaidőre felfüggesztették. A börtönben szerzett tüdőbetegsége 1970. január 16-án Budapesten ölte meg.
Bár nem Sárváron élt, de itt született Török István 56-os vértanú is. A forradalom kitörésekor Győrben, a Vagongyárban dolgozott. A felkelés után Szigethy Attila Dunántúli Nemzeti Bizottsági elnök közvetlen munkatársa lett. Október 27-én egyszer Sárváron is járt. A szabadságharc leverését követően nyugatra menekült, de 1958 tavaszán Amerikából hazatért, hazahozta a honvágy. Bár a Kádár-rendszer amnesztiát ígért a hazatérőknek, Török Istvánt hazatérése után rögtön letartóztatták. 1958. december 1-jén a bíróság halálos ítéletet mondott ki rá. Másnap hajnalban bitófán végezték ki. Jeltelen sírba temették, majd a rendszerváltást követően, 1991-ben találták meg maradványait. Április 12-én Sárváron a Soproni úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
