V. Ferenc, Habsburg-Este
Modena, 1819. június 1. – Bécs, 1875. november 20. Osztrák főherceg, Este-modenai herceg, sárvári birtokos.
IV. Ferenc modenai herceg és Savoyai Beatrix fia. Apja 1846-ban bekövetkezett halála után örökölte Modena, Reggio, Mirandola, Massa és Carrara hercegi címét, egy évvel később pedig Napóleon elhunyt felesége, Mária Lujza parmai hercegnő birtokai közül megszerezte Guastalla hercegségét. Apjához hasonlóan őt is a jezsuiták nevelték, és gyűlölt minden liberális törekvést. Az 1848-ban kirobbant forradalom azonban elűzte trónjáról, de Radetzky tábornagy osztrák seregeinek győzelmei hatására hamarosan visszatérhetett. Eleinte ugyan hajlandó volt bizonyos reformokra, de egy ellene megkísérelt merénylet hatására visszatért a keménykéz politikájához.
1859-ben a szárd-francia csapatok bevonultak Modenába, Ferenc és családja ismét elmenekült. II. Viktor Emánuel piemonti király Modenát a Szárd-piemonti Királysághoz csatolta. Ferenc tiltakozott ugyan az általa agressziónak tartott annektálás ellen, a tényeken már nem tudott változtatni.
Ferenc ezt követően haláláig Bécsben és csehországi birtokain élt. Feleségétől, Adelgunde bajor hercegnőtől, I. Lajos király lányától gyermeke nem maradt hátra, ezért magánvagyonát unokafivérére, Ferenc Ferdinándra, a későbbi osztrák-magyar trónörökösre hagyta. Magyarországi birtokainak örököse pedig fivérének, a korán elhunyt Ferdinándnak egyetlen lánya, Mária Terézia Dorottya főhercegnő, Lajos bajor királyi herceg (a későbbi III. Lajos király) felesége volt.
Ferenc herceg sárvári ténykedése sem volt túlzottan emlékezetes. Két tettét azonban érdemes kiemelni. 1865-ben a város Öreg (ma Batthyány) utcájában álló vadászkastélyát átengedte a Paulai Szent Vince-rend nővéreinek, hogy ott katolikus leányiskolát állítsanak fel. Végrendeletileg pedig meghagyta Ferenc Ferdinándnak, hogy a neki örökül átadott pénzből Sárváron fiúiskolát alapítson. Az örökös hosszasan halogatta a teljesítést, de végül be kellett adnia a derekát, és 1889-ben megkezdődhetett az építkezés az Árokhát (majd róla elnevezve Ferenc, ma Dózsa György) utcában. Az iskola ma Szent László Katolikus Iskola néven működik. (szg)
Irodalom
Sára János: A Habsburgok és Magyarország. Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001.
Naszádos István: Oktatás, kultúra, egészségügy a dualizmus idején. In.: Söptei István (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.
Varga Mária: A szeretet leányai: a sárvári Páli Szent Vince Szerzetesrend irgalmas nővéreinek története. 1865-1950. Sárvár, 2006.
