Továbbá az gyümölcset megszolgálom
Kajszitermesztés a Nádasdy-udvarban
2016.06.14
Herberstein császári követ úgy tudósított a XVI. században Magyarországról, hogy „a magyar föld a legkitűnőbb gyümölcsök végtelen sokaságával bőves”. A gyümölcstermesztésben pedig a korban a Nádasdy család az élen járt. Érdemes beleharapni a finom nyári gyümölcsbe!
Sokszor idézett a XVI. századi magyar mezőgazdaságra, kertkultúrára vonatkozóan Nádasdy Tamás nádor és Kanizsai Orsika levelezése, amelyben több alkalommal is említik a sárvári kertben termesztett gyümölcsöket. „Az pályát te nyerted királyné asszonnál az muskatál körtvélylyel, légy érte az dinnye pályáért is.” – írta 1558 júniusában Tamás „szerelmes Orsikájá” -nak Sárvárra.
Tudjuk azt is, hogy a délvidéki eredetű vörösbor elterjesztésében szintén élenjárt a széles látókörű nádor, aki főként somogyi és zalai birtokain honosította meg ezt a fajtát. Termesztettek szilvát, almát (szervitora, Csányi Ákos 1557 áprilisában is tudott küldeni belőle Nádasdynak Pozsonyba), többféle körtét (török, görög, makaria, zelenka és muskotály), dinnyét; a kertészetet Kerty István, azaz „Estván deák” vezette, de Orsolya asszony maga is dolgozgatott a gyümölcsösben. Emellett rendszeresen rendeltek déligyümölcsöket a sztenyicsnyaki uradalomból. 1555-ben Fekethe Lukács 104 narancs- és 50 citromfát küldött urának. 1561-ben pedig Udvardy Gergely írta Bécsből, hogy narancsot és „pomagránát”, azaz gránátalmát keresett urának, de csak drága pénzen talált mindkettőt.
Érdekes kérdés ugyanakkor a barack, pontosabban a kajszi termesztése. A ma már hétköznapinak számító, főként lekvárgyümölcs eredetileg ismeretlen volt Európában. Az egymásnak ellentmondó vélemények legtöbbje szerint a kajszi Kínából származott, és a Selyemúton keresztül került a Közel-Keletre. Európába a római hódítással került valamikor a Kr. e. I. században. Eleinte örmény almának hívták, utalva származási helyére. Ekkor Pannóniában is elterjesztették, ahogy erre a magleletek egyértelműen utalnak. De az, hogy megérte-e a honfoglalás korát, nem bizonyítható.
Az első adatok a XIV. századi besztercei szójegyzékből vannak arra vonatkozóan, hogy a Kárpát-medencében kajszit termesztettek. Ekkor egyszerűen „baraszk, baraczk” szóval jelölték a gyümölcsöt. Ezt követően egyre több az adat rá vonatkozóan, különösen a XVI. századtól kezdve.
A reneszánsz újra felfedezte magának a természetet, valamint a szépség imádatát. E kettő kombinációjából született meg egy nagyon kifinomult kertkultúra, amelyben a növények már nemcsak a táplálkozást szolgálják, hanem egyben a szemet is gyönyörködtetik. Nem egyszerű veteményesek, hanem valódi építészeti remekművek, amelyeket a kutak, lugasok, utak, fák, ligetek és vetemények tarka és kusza szövedéke a nyugalom szigetévé varázsol.
Hazánkban Mátyás király palotái köré épültek először függőkertek, majd az ő példáját követték a nemesek és főpapok és a polgárok kertjei. Válogatottnál válogatottabb, nemesebbnél nemesebb gyümölcsök gazdagították e létesítményeket, és a gazdáik igazán büszkék voltak rájuk. Messzi földről szereztek oltóágakat, de egymás között is cserélték ezeket. 1551. január 6-án Oláh Miklós esztergomi érsek fordult Nádasdy Tamáshoz azért, hogy sárvári kertjéből Augsburgba barack-oltóágakat kérjen. A már említett Estván deák 1554-ben két szapu (azaz 1 köböl, vagyis kb. 250 liter) tengeri barackot küldött a nádornak. A németalföldi kormányzó, Mária királyné pedig alma-, körte-, barack- és szilva-oltóágakat kért szintén Nádasdytól azzal a kikötéssel, hogy az ágakra írja rá a neveket is.
A közeli Batthyány-birtokon is folytattak kajszitermesztést, Boldizsár úr oltványokat vitetett magának németújvári kastélyába Zalából. Az udvarában élő és alkotó sárvári születésű Beythe András 1595-ben kiadott Fives könüv-ében azt írja, hogy a tengeri barack enyvét ecetben oldják, és var oltására, szemölcsgyógyításra, a magjának olaját pedig himlő ellen használták.
Nádasdy Tamás halála után özvegye továbbra is küldözgette a bécsi udvarba az oltványokat, köztük barackot is: „Gróf Eck [Salm] uram által parancsolt énnékem őfelsége, hogy én szerezzek durancia barack fiatal fákat és Zelenka körtvélyfákat, melyek két és három esztendősek, mely fákat Bécsbe kell küldeni ez mostani hónak utolsó napjára.” – írta Bécsből anyjának Nádasdy Ferkó, a nádor fia 1569-ben.
Az erdélyi fejedelemi udvarokban is kedvelt cikké vált. A következő évszázadból tudjuk, hogy a kajsziból barack-liktárium (befőtt) készült Lórántffy Zsuzsannánál, Bornemisza Anna pedig aszúbarackról (aszalt barack) tesz említést. A Nádasdyakkal is szoros kapcsolatot ápoló Vitnyédy István pedig urához, Zrínyi Miklóshoz fordult, és tőle muraközi „baraczk-fiatalok” -at kért. Bocskai István, Pázmány Péter és Lippay János is foglalkoztak baracktermesztéssel. A források arra is rávilágítanak, hogy számos nemes ágat Törökországból szereztek be, a kajszitermesztést a török hódítás lendítette fel. Az egykori hódoltsági alföldi mezővárosok környéke (Kiskőrös, Kecskemét, Nagykőrös) ma is híres kajszitermeléséről.
