Tinódi Lantos Sebestyén
Tinód, 1510 körül – Sárvár, 1556. január 30. Énekes krónikás.
Alacsony, polgári származású családban született, feltehetően a Baranya megyei Tinód községben. Sebestyént a szülők iskolába adták, valamelyik egyházi intézményben latinul is jól megtanult. Műveltségére utal „deák” megnevezése is. Később a környék legnagyobb birtokosának, Török Bálintnak a szolgálatába állt.
Urát csodálta, az itt töltött időt tartotta élete legszebb éveinek. Az idilli kor azonban 1541-ben véget ért. Szülejmán nemcsak Budát szállta meg csellel, de Török Bálintot elfogatta, és Konstantinápolyba hurcolta. Tinódi ezt a Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról szóló versében énekelte meg. Az úr rabságával udvara is felbomlott. Tinódi Werbőczi Imre szolgálatába állt, ahol feltehetően eleinte katonáskodott, de egy sebesülés miatt karja megbénult. Ekkortól kezdve lanténekeivel szórakoztatta urát. Ápolási ideje alatt keletkezett első két ismert műve, a Jázonról és Médeáról, valamint a Judit asszon históriája. Új urának szentelte Verbőczi Imrehnek Kászon hadával kozári mezőn viadalja című versét. Szintén ekkor, 1543-ban készült el a Príni Péternek, Majlát Istvánnak és Terek Bálintnak fogságokról szóló műve.
Az 1543-44-es évek a Dél-Dunántúl török megszállásával jártak. Werbőczi Erdélybe ment, Tinódi pedig nyilván új pártfogót keresve indult az 1544-45-ös év fordulóján Nagyszombatba meghirdetett országgyűlésre. Egyes feltételezések szerint itt ismerkedett meg Nádasdy Tamással, aki ekkor országbíró és dunántúli országos főkapitány volt. A lantos azonban itt új urat nem talált, ezért Kassára költözött. Ebből a korból csak kevés művét ismerjük, ilyen Az szalkai mezőn való viadal, illetve a Szulimán császár Kazul basával viadaljáról szóló éneke. Kassán azonban újra nekiállt alkotni, itt születtek az olyan ótestamentumi, illetve históriás versei, mint Dávid királ, a Kapitán György bajviadalja, az Eger vár viadaljáról való ének, illetve az Egri históriának summája. Persze, ez alatt nem otthon ült, hanem járta az országot, szemtanúkat keresett fel. Az 1552. évi egri ostrom után megfordult Egerben is, erről két dalt is szerzett. Ebből a királynak, Ferdinándnak is juttatott egy példányt, aki azt Zsámboki Jánossal fordíttatta le latinra. Talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1553 augusztusában öt gyermekével együtt nemességet nyert az uralkodótól.
Ezt követően indult Kolozsvárra művei kiadatására. Az út során megállt egykori ura fiának, Török Jánosnak debreceni udvarházában is, ekkor írta Enyingi Terek János vitéssége, illetve a Jónás prófétáról című énekeit. Kolozsváron is szerzett további históriákat, amelyek az 1554 tavaszán megjelent Cronika című kötetben már szerepelnek. A mű előszavában így fogalmazott: „Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, azmi keveset írtam, igazat írtam”.
Máig nem egyértelmű a kutatók számára az, hogy Nádasdy Tamás és Tinódi Sebestyén deák, akire a Lantos melléknevet jobbára csak az utókor ragasztotta, kapcsolata mikortól datálható. 1553 szeptemberében ajánlja Tinódit egykori ura, Nádasdy Tamás figyelmébe Zoltán Imre kamarai tisztviselő. Hogy előtte is volt-e kettejük életében közös pont, nem igazolható. 1555 őszén a lantos krónikás a Nyugat-Dunántúlra indult, utazásának célja nem egészen egyértelmű. Talán valamiféle hivatalt szeretett volna az akkor már nádor Nádasdytól szerezni.
Tinódi Sebestyén valamikor az év végén érkezett Nádasdy Tamás sárvári udvarába. A sok munkától szervezete hamar megfáradt, és a Sárvárra érkezést követően megbetegedett. 1556 januárjának végén Tinódi Sebestyén Sárváron meghalt. „Tinódi Sebestyén már megvetvén e halandó zenét, elment az odafönt valókhoz, hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon; őt e hó utolsó előtti napján helyeztem a sári atyák hamvai mellé.” - írta Perneszith György sárvári tiszttartó urának, Nádasdy Tamásnak.
Tinódi talán a ma már Sárvárhoz tartozó Sár község plébániatemplomában vagy temetőkertjében (esetleg egy más – ma már felszámolt – temetőben) nyert örök nyugodalmat, de sem az 1930-as években végzett ásatások, sem más kutatások mind a mai napig nem lelték meg a sírt. A városban Tinódi Sebestyén kultusza az 1930-as években kezdett kialakulni, ekkor emelték az első emlékoszlopot a Várparkban. Ma már az országban egyedülálló módon gimnázium viseli a nevét, valamint halála napján a város közönsége megemlékezést tart az egykori emlékoszlopot felváltó reliefnél. (Az országban emellett több helyen – így többek között Egerben, Szigetváron, Tinódpusztán, Dombóváron és Budapesten – is állítottak számára szobrot.) Munkáit később forrásként használták fel, ahogy például Gárdonyi Géza is, amikor Egri csillagok című regényét megírta. (szg)
Irodalom
Horváth István Károly – Naszádos István (szerk.): Tinódi-emlékkönyv. Sárvár, 1956. (reprint 2006.)
Tinódi Sebestyén: Krónika. Budapest, 1984.
Csörsz Rumen István: Tinódi Sebestyén és a régi magyar verses epika. Kolozsvár, 2006.
Vida Tivadar: „Szerelmes Orsikám…” A Nádasdyak és Szegedi Kőrös Gáspár levelezése. Budapest, 1988.
