Keresés a weboldalon

Sárvár megerősítésére is kell gondolni…

Rákóczi-szabadságharc küzdelmes évei Sárváron

Sárvár 17. század végén

2017.06.05

A sárvári vár ritkán élt át ostromot. 1326-ben Köcski Sándor foglalta el, 1454 novemberében a Kanizsaiaknak kellett fegyverrel visszavenni. 1532-ben a törökök próbálkoztak, sikertelenül. Közel kétszáz év múlva ismét fegyvercsörgés verte fel a várkastély nyugalmát.

A Rákóczi-szabadságharc idejéről, különösen az azt megelőző török háborúk időszakával összehasonlítva, nem hallunk jelentős várostromokról, a hadieseményeket inkább a mezei ütközetek és csaták, kisebb portyák, rajtaütések jelentik. Természetesen voltak vártámadások, de ezek korántsem kaptak olyan hangsúlyt, mint a török kor másfél évszázadában. Ennek okai összetettek. Egyrészt maguk a kuruc politikai és katonai vezetők is csak későn ismerték fel a várak szerepét, birtoklásaik hadászati fontosságát. Bercsényi Miklós főgenerális például elavultaknak, feleslegeseknek ítélte azokat. Rákóczi Ferenc el is rendelte többek között Szatmár vagy Tokaj elbontását, és csak kevés erősség (Szolnok, Érsekújvár) felújítására adott parancsot. A kuruc vezetés több fontos vár bevételére kísérletet sem tett, császári kézen maradt Buda és Pest, Győr, Szeged, Várad, Nagyszeben, Brassó, Sopron, Lipótvár, Pozsony vagy Trencsén. Esztergomot csak pár hétre tudták a felkelők magukhoz ragadni 1706 kora őszén. Ezek a szigetként megmaradt támaszpontok segítették a császári hadvezetést, hogy az ellenséges országon keresztül segítséget vigyenek szorongatott helyzetben lévő seregtesteiknek.

A kurucok komolyabb ostromműveleteihez hiányzott a megfelelő felszerelés, a technikai ismeret, valamint az elegendő számú gyalogság. Nem álltak rendelkezésre a nehéz ágyúk, a képzett tüzérség, sem a hadmérnökök (a kevés is leginkább francia). A hadsereg fő erejét a lovasság adta, a gyalogság végig alárendelt szerepet játszott. Az utóbbi nélkül azonban várat vívni lehetetlen volt, ráadásul a gyakran fegyelmezetlen mezei (tehát önkéntes, és nem reguláris) hadak nem is szívesen táboroztak hosszú ideig egy-egy várfal tövében. A legtöbb várat vagy körülzárással és kiéheztetéssel (mint Egert és Tokajt) vagy a magyar várőrség segítségével (Érsekújvár, Pápa) foglalták el, de az is gyakori volt, hogy a kurucok sokaságától megrettent, elavult védművekkel rendelkező várak kis létszámú védőőrsége illant el még a körülzárás előtt. Jó néhányat tárgyalásokkal, „praktikával” szereztek meg. 

Ezzel a módszerrel azonban jelentős erősségeket elfoglalni nem lehetett, csak a katonailag már amúgy sem fontos kisebb várakat.

Oda-vissza

Sárvár egy korabeli térképen

Itt kanyarodnánk vissza szóban forgó témánkhoz, a sárvári várhoz. Komolyabb erődítési munkálatokat utoljára egy évszázaddal korábban végeztek itt, a XVIII. század eleji haditechnikai feltételeknek alig-alig felelt meg a Rába-parti erősség. 1683-ban akkori birtokosa, gróf Draskovich Miklós is meghódolt a török vazallus Thököly Imre katonái előtt, mert nem látta értelmét a legkisebb ellenállásnak sem sárvári várában.

A Rákóczi-szabadságharc idején Draskovich kisebbik fia, Ádám és felesége, a császári tábornagy, Ludwig Herbeville lánya, Barbara voltak a vár urai. 1704 januárjában Károlyi Sándor átkelt a Dunán és előrenyomult Pápáig. A környék nemessége és végvári katonasága felesküdött Rákóczira. Károlyi portyázó seregeit szétküldte a környékre. Az egyik seregtest Kőszeg felé indult, feltehetően Sárváron keresztül, mivel a vár fontos rábai átkelőhely mentén feküdt. Herbeville Barbara Bécsbe menekült, míg férje a császári oldalon szolgált főtisztként. A várőrség 1704. január második felében kaput nyitott a kurucoknak, akik megszállták a várat. Dátum nélkül, de maga Károlyi Sándor is megemlíti később keletkezett emlékiratában, hogy Sárvárt is elfoglalták ekkor. Hevenessy János, Vas megyei alispán február 6-án már a sárvári kurucok egyik akciójáról számolt be. Március 5-én pedig óntálakat, tányérokat és dobot vittek a sárvári várból Károlyi Sándor táborába. Március 7-én Sándor László pápai ezereskapitány egysége állomásozott Sárváron. A hónap végén azonban Siegbert Heiser tábornagy Sopron környékéről kiindulva visszafoglaltak a Dunántúlt. A március 25-e utáni napokban a Rába-parti várra is felkerült a Habsburgok fekete-sárga lobogója, az őrség biztosan nem tanúsított ellenállást, átállt vagy megszökött.

Forgách Simon vezetésével május elején a kurucok újra átkeltek a Dunán, az itteni megyék sorra esküdtek fel Rákóczinak. Hogy Sárvár mikor váltott ismét urat, nehéz eldönteni, de június 15-én Kéry Ferenc gróf beszámolt Pálffy Miklós grófnak a két nappal korábban lezajlott kurucok számára vesztes koroncói csatáról, és megemlíti, hogy „épen most értem, hogy Forgách uram Sárvárott volna, de nem hihetem, úgy szintén [Esterházy] Antal úr, melyet meg engedem, minthogy az felesége ott volt.” Ez esetben május-június fordulóján Sárvár a kurucok kezére került. Van olyan adat is, amely szerint a Dunántúlra benyomuló kurucok Károlyi vezette seregteste rögtön Sárvárig nyomult. Bármikor is került a kurucok kezére, jelentős hadműveletet nem igényelt az elfoglalása.

Látható a gyors uralomváltozások alapján, hogy a sárvári vár nem jelentett komoly erőt és elég volt egy erősebb had megjelenése, hogy pártot váltson. Mennyire lehetett őszinte az őrség átállása akár a kuruc, akár a császári oldalra, csupán csak találgathatjuk. 

Pálffy-, majd Ebergnyi huszárok ábrázolása a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum gyűjteményéből

Heister és Nádasdy IV. Ferenc tábornok csapatai augusztus elején ismételten ellentámadást indítottak. Az augusztus 4-ét követő napokban Nádasdy bevonult Sárvárra, majd 21-én maga Heister is ide érkezett. Egy éven belül negyedszer kellett az őrségnek hűségesküt tenni. A császári fővezér ennek tanulságaként és az átkelőhely védelme érdekében is ágyúkkal erősítette meg a várat, októbertől pedig egy-egy lovas- és gyalogezredet telepítettek le Sárvárra és környékére.

1705 kora tavaszán a kurucok ismét megjelentek Vas megyében, de Sárvár elfoglalásával nem próbálkoztak. A vár újabb hadieseményei majd csak Vak Bottyán nevezetes 1705 novemberében indított hadjárata idején következtek be. December 11-én Bottyán a város környékén szorította vissza gróf Pálffy János horvát bán, császári tábornagy (a későbbi Nádasdy-huszárezred első tulajdonosa) csapatait, akik Szombathelyig meg sem álltak. Találtunk olyan adatot, amely szerint Sárvár ekkor a kurucok kezére került, de a későbbi események tükrében ez inkább csak a kuruc hadvezetés vágyát fejezhette ki. Stratégiai szerepét felismerte Rákóczi köre is, ezt igazolja Bercsényi Miklós december 29-én Rákóczi Ferenc fejedelemnek címzett levele is: „Sárvár és Kapuvár két felüli securitása [biztosítása] a Rábának, Óvár a Dunának. Ezért szerettem volna én ezeket bírni és megerősíteni… Alkalmas corpussal [hadtesttel] Bottyán Sárvárról a Duna mellé mehet le.” A másnapi levelében pedig ezt jelenti: „Sopronból Sárvár felé irányítom Bottyánt… Sárvár megerősítésére is kell gondolni…” Úgy tűnik, hogy Sárvár megszállását Bottyán – talán épp az itt tanyázó jelentős császári erők miatt – nem kísérelte meg, hanem kikerülte. Megerősíti ezt a tényt Bercsényi főgenerális 1706. január 5-én írott levele is: „Hogy Sárvárt és Óvárt elmulasztották [ti. a kurucok bevenni], kiket máris igen provideáltak [elláttak] azóta [ti. a császáriak], nem jól esett.” Júliusban arra utasította Esterházy Antalt, hogy Sárvárra menjen, és ugyanekkor arról is tudósított, hogy a labanc Ebergényi László generális (a későbbi Nádasdy-huszárezred második tulajdonosa) az itteni átkelőt használta. Feltehetően Bercsényi Sárvár megszállására adhatott parancsot Esterházynak pontosan azért, mert ez fontos hídfőállása volt a császáriaknak. 

Tűz és víz

Fokos

Ősszel a császáriak a dunántúli kuruc erők összeroppantására tettek kísérletet. Maximilian Starhemberg és Ebergényi Sopron felől Kőszeg, Szombathely irányába támadott, Hannibal Heister pedig Stájerország felől. Az utóbbi egységet azonban Béri Balogh Ádám és Bezerédj Imre kurucai Győrvárnál november 6-7-én szétverték. Az északi seregtest ugyanakkor Sárvárt megerősítette és fontos támaszponttá építette ki, de december közepétől Bottyán körülzáratta a várat. A császáriak előrelátását a következő év tavaszán bekövetkezett események igazolták. Jean-Louis Rabutin de Bussy tábornagy Erdélyből kimozdulva, Budán keresztül megindult a Dunántúlra Guido Starhemberg főparancsnok megsegítésére. Bottyán Béri Baloghot küldte, hogy rajtaütésekkel nyugtalanítsa a császáriakat, közben Bezerédj Sárvár és Kőszeg között operált csapataival és Starhemberget zavarta, aki február közepén kimozdult Kőszegről és a Rábáig vonult, hogy lezárassa az átkelőket. A Sárvárt zároló Cziráky László-ezred hajdúit Bottyán visszaparancsolta Sitkére. Starhemberg Sárvárnál letáborozott és várta Rabutint. A Béri Balogh által zavart és erősen demoralizált erdélyi seregtest március elején közelítette meg a Rábát. Starhemberg március 3-án 2000 lovassal átkelt a Rábán, majd Mesteri és (Alsó)Ság körül bevárták Rabutint. Délután az egyesített császári sereg megkezdte a Sárvár felé vonulást, amikor a sitkei erdőben Bezerédj és Béri Balogh lovasai rajtuk ütöttek. A küzdelem eleinte a kurucoknak kedvezett, de az egyre több erősítést kapó császáriak fölénybe kerültek. Rövid időre Bezerédj is fogságba esett, de végül katonái kiragadták az ellenség kezéből.

A küzdelem után Rabutin a Rába jobbpartján letáborozott, majd március 8-án átkelt a túlpartra. Másnap a sárvári várban Rabutin, Starhemberg, Ebergényi és Dietrich Nehem császári generálisok részvételével haditanács zajlott, amelyen elhatározták a Rába-vonalon történő védekezést. Egyelőre feladták a kurucok Dunántúlról való kiűzésének tervét, és védekezésre rendezkedtek be. 

Kováslakatos pisztoly a 18. századból

A megerősített sárvári vár szilárdan a császáriak kezén maradt, bár többször is igyekeztek a kurucok megszállni. A Benkő Ferenc vezette Cziráky-hajdúezred ismét ostromgyűrűt vont köré. A császári őrség gyakran éhezett, 1707 nyarán Starhemberg, majd novemberében Nádasdy tábornokoknak kellett áttörve az ostromzárat ellátást vinni az erősségbe. A császáriak kitartottak a következő években, a kurucok folytonos nyomása ellenére is. 1709 nyarán Siegbert Heister generális hadaival jelentős károkat okozott Sárváron, amelynek lakossága a folytonos hadjárások miatt szinte teljesen szétszéledt, a város elpusztult.

Az elmondottak alapján leszűrhető a fontos tanulság. A kurucok nem ostrommal szerezték meg a sárvári várat. Láthattuk, az első dunántúli hadjáratok (1704 telén és nyarán) sikerrel jártak, mert egy jelentéktelen és magyar őrséggel védett, elavult erősséghez érkeztek. A védők, átállva Rákóczihoz, kapituláltak a támadók előtt, de ugyanilyen gyorsan váltottak pártot, amikor a császáriak közeledtek. Ez indokolta, hogy a labanc hadvezetés a fontos átkelőhelyen álló várat megerősítse, katonával megrakja és szükség esetén az ostromzár feltörésével is ellássa. Még a kuruc tábornoki karból katonai tudományával, ravaszságával, ügyes hadmozdulataival kiemelkedő Bottyán János generális sem mert megpróbálkozni a két ezrednyi császári őrséggel védett Sárvár megtámadásával. Megelégedett a laza körülzárással.

Megérthetjük, hogy a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc hadvezetése számára mekkora erőfeszítést jelenthetett egy-egy komolyabb erősség elfoglalása is, ha egy kisebb, elavult védművekkel rendelkező vár bevételét sem kockáztatták. Megfelelő technikai háttér, tüzérség, hadmérnöki stáb, képzett, és elegendő számú gyalogság, valamint az ilyen, komoly szakértelmet és kitartást igénylő hadmozdulatok végrehajtására is felkészített tisztikar hiányában nem vállalkozhattak hosszadalmas ostromokra. A kis sárvári vár példája leképezi a kuruc sereg rendszeres problémáit, amelyeket a szabadságharc évei alatt sem tudtak megoldani. 

Sárvár egy korabeli térképen a múzeum gyűjteményéből

Sárvár a szabadságharc küzdelmes évei után is csak nagyon lassan tért magához. Lakóinak visszaköltözése évtizedekig eltartott, ráadásul a várat ismételten magához ragadó Herbeville Barbara elérkezettnek látta az időt a városi kiváltságok felszámolására. A sárváriak azonban a tőlük megszokott állhatatosságukkal ragaszkodtak megszerzett jogaikhoz és nem engedtek. Lassacskán visszaköltözött az élet a városfalak közé, a legendás kuruc küzdelmek korának eseményeire a megszépítő emlékezés jótékony fátyla borult. Így maradt fenn ez a kedves monda is. A néphagyomány szerint a Rába folyóban a szabadságharc ideje alatt „labanckeresztelés” történt. A helybeliek a „dicsőséges sárvári csatát követően” a menekülő Johann Kurz nevű császári hadnagyot megmerítették a folyóban, úgymond megkeresztelték, kuruc hitre térítették. A Herpenyő csárdában a régi öregek még a XX. század második felében is mesélték ezt a történetet.

 

Irodalom

Bánkúti Imre: Rákóczi hadserege 1703-1711. Bp., 1976.

Csorba Csaba: Várak a Rákóczi-szabadságharcban. In.: A végvárak és a végváriak sorsa (1699-1723). (Studia Agriensia 11.). Eger, 1991.

Magyar Zoltán: Rákóczi a néphagyományban. Bp., 2000. 284.

Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái. (szerk.: Mészáros Kálmán). Bp., 2003.

Oross András: Várrombolások a Rákóczi-szabadságharc idején. In.: Hadtörténelmi Közlemények. 2011/4.

Söptei István: Adatok a századforduló, a Thököly-felkelés és a Rákóczi-szabadságharc történetéhez. In.: Uő. (szerk.): Sárvár története. Sárvár, 2000.

Szeibert János: Sárvár története 1848-ig II/1. (Kézirat) Nádasdy Ferenc Múzeum Adattára AK. 84.4

Thaly Kálmán: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Bp., 1880. 


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Szibler Gábor

történész-muzeológus
A történelem nem unalmas, hanem felfedezésre váró ismeretlen világ.

szibler.gabor@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2445 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Kövessen minket!



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Iratkozzon fel most hírlevelünkre!

Miről szól a hírlevél?

A legfrissebb blogok

2017.07.26

A távol a közel

Ahhoz hogy valamire vigyázzunk, először szeretni kell. Ahhoz hogy elhiggyük,...

2017.06.09

Kezdőmondat nem kezdőknek. A muzeológus is ember

Nem tudunk elszakadni a munkánktól, bárhol is dolgozzunk. Egy apró részlet,...

2017.05.16

Babszemnyi vitéz vágta le a sokfejű sárkány fejét…

Pár évtizede többször beszélünk egyensúlyhiányról, trendekről, a társ...

2017.05.09

Tárlaton innen és túl

A tárlatvezető munkája minden kétséget kizáróan sarkalatos pontja a múze...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H