Keresés a weboldalon

Ott kezdődik, ahol lenyomjuk az ajtó kilincsét

Pulcsis beszélgetés Molnár Andreával, új munkatársunkkal

Beszélgetés Molnár Andreával,a sárvári múzeum múzeumpedagógusával

2017.05.02

Fontosnak tartjuk, hogy megismerjék munkatársainkat. Blogunk erre is kiváló lehetőséget ad. Elsőként legutóbb érkezett munkatársunkat, Molnár Andreát mutatjuk be. Nemcsak szakterületéről, a múzeumpedagógiáról beszélgettünk vele.

Bármilyen vállalkozás, akár egy kulturális intézmény életében is nagy változás, ha a munkahelyi közösség egy kollégával bővül. A változás pedig mindig magában hordozza az új lehetőségeket, az ötleteket, melyek megvalósításra várnak. Nálunk az elmúlt hónapokban ketten is csatlakoztak a múzeum csapatához, egyikük Molnár Andrea múzeumpedagógus, történész és zenész. Vele ültem le beszélgetni az őt érintő múzeumi feladatkörökről.

Andrea szülőfalujában, a kárpátaljai Nagygejőc általános iskolájában népművelőként, majd Kisgejőcön középiskolai történelemtanárként dolgozott. Nem ismeretlen előtte a múzeumi munkakör, ugyanis fél év gyakorlatot töltött az Ungvári Néprajzi Múzeumban. Az Ungvári várban ugyancsak gyakornokoskodott egy félévet, tehát a várkastélyi környezetet is jól ismeri.

Andrea 2001-ben költözött Magyarországra, ezt követően gazdaságtant tanult és kereskedelemmel foglalkozott. Sárváron alapított családot. Szerkesztői gyakornoksága után könyvszerkesztőként és szabadúszó szakfordítóként tevékenykedett. Idén tavasztól múzeumpedagógusi és közönségkapcsolati munkatársként dolgozik a Nádasdy Ferenc Múzeumban.

„Önmagunkat is segít megérteni, ha megértjük a természetből, történelmi korokból, letűnt mesterségek eszközeiből, a falakból áradó történeteket.”

– Változatos területeken dolgoztál, hogyan foglalnád össze eddigi tapasztalataidat?

– Úgy tartom, hogy az ember életében nem létezik olyan, hogy mellékszál. Bárhová is sodorja az útja, bármi újat tanul, bármilyen szakmában is próbálja ki magát, minden megálló építőkő lesz a végén. Nyitott szemmel közlekedő, kíváncsisággal megáldott természetnek az igazi boldogság, ha minden követ megszólíthat, és minden lapba beleolvashat. Én is valahogy ilyennek születtem, így aztán ritkán mondtam nemet, ha új kihívást pillantottam meg a láthatáron.

– Mi volt az első élményed a Nádasdy Múzeummal kapcsolatban?

– 1997-ben jártam először Nyugat-Dunántúlon, a Credo Verséneklő Együttes akkori tagjaként, Sárvár volt a turné egyik állomása. Onnantól kezdve ott ragadt a fejemben, hogy vissza kell térjek Sárvárra. Ahányszor mód adódott rá, meg is tettem.

Az első sárvári látogatásom a Nádasdy Múzeum dísztermébe vezetett. A Magyar Kultúra Napja alkalmából jártunk a városban, és a díszteremben énekeltem életem első szólóénekét. Nem akarok ebbe belemagyarázni semmiféle égi jelet, de ez egy kedves történet: emlékezetes este volt, fantasztikus közönséggel. Az előadás másnapján körbevezettek bennünket a múzeum termeiben, és úgy beleéltem magam a csodálatos történelmi túrába, hogy még a legmelegebb fekete pulóveremet is itt hagytam el valahol. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy járok én még a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum termeiben. Ez kerek tíz éve történt.

Molnár Andrea, a sárvári múzeum múzeumpedagógusa

 Mit szeretnél elérni mint múzeumpedagógus?

 A múzeumpedagógia valójában nyitás a különböző korcsoportú közösségek felé, minden sejtelmessége ellenére nagyon is kézzel fogható és gyakorlati a jelentősége. A múzeumpedagógia nem holmi gesztus az óvodások, iskolások, családok felé, sokkal inkább nevezném meghívásnak, gondolkodásmód váltásnak és kézfogásnak. A tudás elmélyítése, élmény közelisége nem szabad, hogy luxus maradjon egyetlen korosztály számára sem. A múzeumpedagógus feladata ott kezdődik, amikor a gyermek lenyomja az ajtó kilincsét és tudja, hogy amit idebent talál, az róla is szól, a szüleiről, a nagyszüleiről. Azt szeretnénk elérni, hogy itthon érezzék magukat nálunk, tudják, hogyan találják meg a kérdéseikre a választ, hogyan segítsük az idelátogató gyermekeket információval, és élvezhető tanulási folyamatokkal, hogy aztán cserébe ők is kitárhassák az igényeiket felénk. A gyerekek önmagukban is iszonyú kreatívak tudnak lenni. A figyelmünkre és útmutatásunkra az örökségünk megismeréséhez van szükségük. Jó lenne egy olyan gondolatváltás, amiben a felnövekvő generációk sajátjuknak érzik a környezetet, amiben élnek. A múzeumi „élmény” nem fejeződhet be ott, hogy elsétálnak egy kiállított műtárgy mellett. Önmagunkat is segít megérteni, ha megértjük a természetből, történelmi korokból, letűnt mesterségek eszközeiből, a falakból áradó történeteket. Ehhez pedig játszani kell. Minden képességfejlesztés a játékkal kezdődik, kísérletezéssel, figyelemmel, önfegyelemmel és szárnyaló képzelettel. Nem utolsó sorban szeretném megemlíteni, hogy a múzeumpedagógia sok ponton találkozik más társadalmi területekkel. Itt is a kölcsönösségen van a hangsúly, legyen az környezetvédelem, fenntartható életmód, egész életen át tartó tanulási folyamatok, pályaválasztás, kutatási területek.

– Említetted, hogy korábban zenekarban énekeltél, ma is meghatározó számodra a zene?

– 2002 és 2012 között a sárvári Konkoly Együttes aktív évei alatt megesett, hogy egy évben 70 koncertet is adott a banda. Verseket zenésítettünk meg, igyekeztünk az iskolai alaptantervek irodalmi igényeihez alakítani a repertoárt. Bejártuk Magyarország nyugati, északi, déli területeinek zömét. Sokféle tapasztalattal és igénnyel találkoztunk, de minden esetben pozitív megerősítéssel tértünk haza.

A dalszövegírást a szükség hozta. Férjem rockzenekara saját dalok ötleteivel állt elő, egy egész koncepciós album tematikájával. Itt kerültem reflektorfénybe én, pontosabban enyhe unszolásra nekiláttam szavakba önteni az Atakám zenekar ötleteit. Pontosan ugyanolyan komoly és nagy kihívás volt, mint 2000 nyarán rockoperát írni szabadtéri színpadra, még Kárpátalján. A zenekar próbáira egyébként mind a mai napig eljárok. Billentyű, ének, szövegírás - ez a három vonal, amiben, zenéről lévén szó örömmel és szívesen gondolkodom.

Ott kezdődik, ahol lenyomjuk az ajtó kilincsét. Molnár Andrea a sárvári huszárkiállításban

A tudás nem tisztán megértés, a múzeumpedagógus nem tananyagot ad a gyerekeknek, hanem a megrétéshez visz közelebb, miközben a már meglévő tudást mélyíti el. Olyan eszközökkel él, melyekkel be tudja mutatni a kívánt korszakot, személyt, tárgyat, más szóval az érvényes információt élménnyé varázsolja, kicsiknekk, nagyoknak, sőt korosztálytól függetlenül mindenkinek. Egy olyan kulturális intézmény, mint a múzeum a történelmi tárgyak szemléltető erejével, az elmesélni való történetekkel ehhez a megértéshez ad keretet.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Gergely Zsombor

kommunikációs gyakornok
A bejegyzés tartalmáért felelősséget nem vállalok, anyu nem engedi.

info@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2584 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Kövessen minket!



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Iratkozzon fel most hírlevelünkre!

Miről szól a hírlevél?

A legfrissebb blogok

2017.09.26

Köszöntéstől Sárvárig és párosan tovább

Másfél évtizede minden év szeptemberében múzeumpedagógiai évnyitóra ker...

2017.08.24

Mikor lesz újra trendi?

A kérdés a múzeum oldaláról kifejtve úgy hangzik: melyik történelmi kort...

2017.07.26

A távol a közel

Ahhoz hogy valamire vigyázzunk, először szeretni kell. Ahhoz hogy elhiggyük,...

2017.06.09

Kezdőmondat nem kezdőknek. A muzeológus is ember

Nem tudunk elszakadni a munkánktól, bárhol is dolgozzunk. Egy apró részlet,...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H