Keresés a weboldalon

Huszáros múzeum. A huszárkiállítás háttere IV/B

Huszáros múzeum. A huszárkiállítás háttere Blog

2016.09.26

Tárgyak, dokumentumok folyamatosan kerülnek be a múzeumokba, ahol egyből megkezdődik feldolgozásuk. Számot, megnevezést kapnak, megmérik őket, mindent megtesznek, hogy állapotuk ne romoljon tovább. Egy részük raktárba kerül, másik részük kiállításba. A sárvári huszár emlékek is ezt az utat járták be a bekerüléstől a kiállításig.

A kétrészes blogbejegyzésben a múzeum szerepét vizsgálom a huszáremlékek ápolásában. Nem véletlen a témaválasztás, hiszen 1983 óta mi őrizzük a két és fél évszázados múlttal rendelkező Nádasdy huszárok emlékanyagát, illetve számos egyéb, a huszárság történetéhez kapcsolódó tárgyi anyagot és dokumentumot. Szó sincs arról, hogy egy teljes, minden korszakra kiterjedő gyűjteménnyel rendelkezünk. A sárvári múzeum ugyanis befogadta a felajánlott tárgyi anyagot, illetve biztosította és biztosítja fennmaradásukat, de szisztematikus gyűjtést nem végez. Nem is feladatunk ez, az eredeti adományozásnak sem volt szándéka, hogy egy országos múzeum feladatát vállalja fel a sárvári intézmény. A Nádasdy huszárok saját történelmük tárgyi hagyatékát bízták ránk, azzal a céllal, hogy megőrizzük azokat, és ha lehetőségünk engedi, a nagyközönség elé tárjuk mindazt, amit átadtak nekünk. A sárvári múzeum ezt a feladatot teljesíti. 
Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk közben, hogy 1983 után még jó néhány huszár döntött úgy, átadja a nála lévő tárgyakat, esetleg dokumentumokat. A kiállításunkról ezért bátran mondjuk azt, hogy Magyarország egyetlen huszárkiállítása, hiszen több ezred és huszár múlttal rendelkező katona emlékanyagára épül. Természetesen máshol is van hasonló témájú kiállítás, de azok nem fő témaként kezelik a huszárokat. 
Előző bejegyzésemben arra jutottam, hogy a sárvári huszárgyűjtemény létrejöttéhez a Nádasdy huszárok átadási szándéka mellett szükséges volt a múzeum befogadási képessége is. A huszárok oldaláról fontos az érzelmi mozzanat, saját és bajtársaik, ide értve az elődöket is, emlékének megőrzése. A múzeum felől közelítve egy racionális tevékenységről van szó, mely azonban egyben megfelel az adományozók szándékának, mondjuk úgy, az örök időkre történő fennmaradásnak. A leltározás, a műtárgyvédelem is ezt biztosítja. A múzeumi feldolgozásnak azonban van egy történeti része. A huszárok esetében ez egyben a hagyaték ápolását is jelenti. Nem hódolatról, becsukott szemmel végzett imáról, a múlt hősei előtti ájtatos leborulásról van szó, hanem a tárgyakban rejlő történetek kibontásáról és közvetítéséről.

Kibontás egy: a héj

Huszáros múzeum. Leltározás a sárvári múzeumban

A múzeum tudományos műhely, a rábízott emlékeket dolgozza fel. A feldolgozás első körben jelenti a már említett leltározást a vele járó adatok felvételével. A nyilvántartásról szóló rendelet az egymástól eltérő jellegű gyűjteményekre figyelemmel más és más adatok szerint írja elő a leltározást. Izgalmas kérdés, hogy egy bekerült tárgyi hagyaték milyen megítélés alá esik, melyik leltárkönyvbe is írják be.

Példa házunk tájáról. A sárvári múzeum első főállású igazgatója, Nógrádi Géza néprajz szakon végzett az egyetemen és számára természetes volt, hogy a Néprajzi Gyűjteménybe leltározta be azokat a tárgyakat, melyek az egykori mindennapi élet szerves részei voltak. Így van nálunk a halászhálótól a hímestojáson át a különféle kerámián keresztül a kékfestő dúcokig számos izgalmas és értékes tárgy. A határok folyékonyságát és átjárhatóságát mutatja azonban, hogy amikor néhány évvel ezelőtt Sárvár iparos életéről készített munkatársunk kiállítást, ebből a gyűjteményből is válogatott. A gyűjtési terület egykor a sárvári járásra terjedt ki, de a városban (1968-ig nagyközség) területéről is kerültek be a néprajzi anyagba tárgyak (a kékfestő dúcokon kívül például egy bognárműhely és egy kefekötő szerszámkészlete). Mindezek településtörténeti anyagként is értelmezhetők tehát, azaz a helytörténeti emlékeket nyilvántartó leltárkönyvbe is felvehették volna az adatokat. A sárvári kovácsműhelyekkel már ez történt. Emlékszem rá, még a Savaria Múzeumhoz tartoztunk, és felvetettem, mi lenne, ha a néprajzi gyűjteményt egy történész kezelné. Felvetésem volt igazgatómnál inkább felháborodást váltott ki, mint vitát. Sajnos, azóta sem beszéltünk erről a kérdésről.

A huszáremlékek esetében is érdekes dolog történt. A legtöbb tárgyat a múzeum művészettörténésze leltározta be, a leírások is ennek megfelelőek. A sportserlegek, ezredemlékek esetében kiemelt helyet foglalnak el a különféle műhely- és mesterjegyek, a díszítések leírásai, a változatos készítési technikák meghatározása. A leltározó személye tehát meghatározza azt a fő szempontot, mely alapján a múzeum befogadja, azaz rögzíti műtárgyállományába az átadott emlékeket. A tárgy elsődleges meghatározása, művészettörténeti szempontból mondhatjuk azt is, hogy teljességre törekvően megtörtént. Ez véleményem szerint történeti szempontból a tárgyak fizikai (formai) valójának tudományos igényű leírását jelenti, de a tárgyakban összpontosuló, sűrített történetiség ezzel nem került kibontásra. 

Kibontás kettő: a hús

Huszáros múzeum. Leltározás a sárvári múzeumban

A múzeumi tevékenység következő köre az egyes tárgyak, tárgycsoportok történeti feldolgozása. Konkrétan most a huszárok tárgyi hagyatékáról van szó, azaz egy olyan emlékcsoportról, melyek átadói azt gondolták, hogy a tárgyak, dokumentumok nemcsak saját életük része, hanem egyben számukra természetes módon egy katonai alakulatnak, sőt egy egész ország történetének a részét is jelentik. A feldolgozás során erre érdemes figyelemmel lenni. Amikor tehát egy ezüstserlegről beszélünk, akkor múzeumi szempontból első körben (héjban) valóban fontos, hogy milyen anyagból készült, milyen cégnek a jegyei fedezhetők fel a tárgyon, de a második körben már a tárgy történetisége kerül előtérbe. A muzeológus az alapadatok felvétele után ezeket az adatokat gyűjti össze. Kiindulópontja minden esetben a tárgy, a róla leolvasható információk, valamint az átadó nyújtotta ismeret.

Leírva sokkal egyszerűbb mindez, mint a valóságban. Az átadó egyrészt nem mindig tud pontos adatokkal szolgálni, néha annyit mond, a padláson vagy a szülei hagyatékéban találta. Másrészt a tárgyon sincs mindig valami különleges, csupán annyi, amennyi már az első körben rögzítésre került. Az évek során szerzett sok tapasztalat segít, vagy éppen egy gyűjtő vagy egy más múzeumban dolgozó munkatárs az, aki el tud indítani minket a történetiség feltárásban. Olyan munkáról van szó, melyben nem szégyen segítséget kérni.

Az első adat aztán már ösztönzőleg hat, indulhat a kutatás. A múzeumi munka lényege és tegyem hozzá, egyik szépsége az, hogy előbb utóbb a kezünkbe fogott tárgy el kezd mesélni. Egy szablyába beütött néhány betű, egy mente matt gombja, egy portrén látható kitüntetés mind nyom, mely elindíthat az úton, hogy aztán megérkezzünk a forráshoz. Van amikor egy adatra évekig kell várni és véletlenül kerül elénk, máskor elég egy pillantás és kinyílik a világ. A lényeg, hogy nem szabad feladni. 

Kibontás három: a mag

A régi sárvári huszárkiállítás egyik terme

Az előzőekben mindig egy tárgyról, netán tárgycsoportról volt szó. A múzeumi feldolgozás az én értelmezésemben az egyeditől, az egyes tárgytól indul. Nem véletlen, hogy a történeti muzeológia olyan szigorúan veszi a leltári számozás rendszerét. Egy tárgy – egy szám. Amikor a gyűjteményt feldolgoztuk, azaz a fizikai jellemzőkön túl már tudunk mondani valamit az egyes tárgyakról, akkor újra összeáll a kép. És ez a kép, egy benyomás halmaz juttat el minket a kiállításhoz, mely a múzeumi munka nemcsak legszebb, hanem az én meglátásomban a legfontosabb összetevője. Nincs ideális eset, amikor mindenről mindent tudni fogunk, felemelkedünk a földről és mintegy az égből látjuk az egészet. Részállapotokat érünk el, és ezek alapján kezdünk bele egy-egy új kiállítás megvalósításába. A sárvári huszárkiállítások esetében sem volt ez másképp.

1984-ben az első tárlat célja talán még nem is az ismeretátadás volt, hanem a figyelemfelkeltés. A torony első szintjén megrendezett kiállítás jelezte, hogy valami váratlan dolog történt. Egy szinte már elfeledett, pedig egykor a magyar történelem szerves részét képező fegyvernem, a huszárok egy ezredének emlékanyaga visszakerült Magyarországra.

A következő évek során a folyamatosan beérkezett emlékanyag már olyan mennyiséget képviselt, hogy már külön szárnyban mutatták be a sárvári múzeum kezelésében álló tárgyakat. 1998-ban pedig mindez már egy nagyobb szárnyba költözött. A huszárokról még nem lehetett ekkor oly sok mindent hallani, nem volt még elérhető az információk mai gazdagsága, a hagyományőrök sem kezdték meg tevékenységüket. Mindezeket figyelembe véve egy olyan kiállítás készítését látták célszerűnek, mely általában mutatja be a huszárság évszázados történetét. A múzeum kezelésében álló emlékanyag, illetve az országos múzeumoktól kölcsönzött tárgyak mintegy illusztrációként szolgáltak egy nagy történelmi tablóhoz. 

Az új sárvári huszárkiállítás részlete

Az új kiállítás már nem illusztrációs anyagként tekint a kezelésünkben álló huszár gyűjteményben őrzött tárgyakra, dokumentumokra, hanem azokra építve mutatja be a huszárság évszázadait. Ebből a nézőpontból mi nem is a huszárság történetét mondjuk el, hanem inkább egyes huszárokról beszélünk. Történeteket mondunk el, néha csupán egyetlen mondatban, melyeken túl ott van a huszárok általános, akár úgy is mondhatjuk, a történelemkönyvekből megismerhető története is. Mi is állítottunk ki olyan tárgyakat, melyeket illusztrációként használtunk. Egy rohamsisak az első világháborúból jelzi, hogy ekkor a huszárság már nem mindig különböztethető meg a gyalogságtól. Vagy egy Bocskai sapka a két világháború közti évekből, de ott van mellette gróf Nádasdy Ferenc főhadnagy története, aki egy aknatámadás során halt hősi halált. És tegyük hozzá, a kiállítás utolsó előtti tárgya az ő múzeumba került katonasapkája. Így vált egy tárgy egy személyes történet részévé, de egyben illusztráció, sőt jelkép. A huszárság történetének végét jeleníti meg.

A harmadik réteg, a mag, azaz a kiállítás a feldolgozás folyamatának egy állomása. Nem lezárt tudás közvetítéséről van szó, hanem egy kutatási állapotról, melyről a múzeum beszámol legfontosabb fórumán, a kiállításon. A mag egyben éltetője az intézménynek, képzavarral élve, burokká válik, mely mintegy átfogja, körbeöleli a múzeumot. 

A zálog

A huszárkiállítás hátterét bemutató blogomban arra kérdésre kerestem a választ, mi a szerepe a múzeumban a huszáremlékek ápolásában. Egyrészt tárgyi oldalról közelítettem a válaszhoz, azaz a múzeumra mint tárgyőrző intézményre tekintettem, amikor a klasszikus, rendeletek által is szabályozott működés kerül az előtérbe. Mindez biztosítja a tárgyak fizikai fennmaradását. Másrészről azonban nem csak tárgyakról van szó, hanem az előző blogban már említett huszárszellemről. Ennek bemutatását, és egyben ezzel történő megőrzését pedig a kiállítás segíti, melyhez természetesen hosszú út vezet.

A múzeum tevékenységével garantálja, hogy ellenőrzött ismereteket ad át. Az egyes huszárok emlékezésének helyét az idő természetes múlásával az emlékeztetés veszi át. A múzeum e feladatnak tud megfelelni, és így járul hozzá végső soron a huszáremlékek ápolásához.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2567 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Kövessen minket!



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Iratkozzon fel most hírlevelünkre!

Miről szól a hírlevél?

A legfrissebb blogok

2017.09.26

Köszöntéstől Sárvárig és párosan tovább

Másfél évtizede minden év szeptemberében múzeumpedagógiai évnyitóra ker...

2017.08.24

Mikor lesz újra trendi?

A kérdés a múzeum oldaláról kifejtve úgy hangzik: melyik történelmi kort...

2017.07.26

A távol a közel

Ahhoz hogy valamire vigyázzunk, először szeretni kell. Ahhoz hogy elhiggyük,...

2017.06.09

Kezdőmondat nem kezdőknek. A muzeológus is ember

Nem tudunk elszakadni a munkánktól, bárhol is dolgozzunk. Egy apró részlet,...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H