Keresés a weboldalon

Huszáros múzeum. A huszárkiállítás háttere IV/A

Huszáros múzeum. A sárvári huszárkiállítás háttere. Blog

2016.09.13

Sárváron a Nádasdy huszárezred emlékanyagára építve mutatjuk be a huszárság történetét, felszerelését, hétköznapjait. A gyűjtemény 1983-ban jött létre, amikor az ezred tisztikara a múzeumnak adományozta tiszti étkezdéjének a felszerelését. A bejegyzésben arról írunk, mi a múzeum szerepe a huszáremlékek ápolásában.

A sárvári múzeum szerencsés helyzetben van, ugyanis egyedülálló gyűjteménnyel, illetve egy arra épülő kiállítással rendelkezik. A Nádasdy huszárezred tiszti étkezdéjének tárgyai, valamint más ezredek hasonló jellegű emlékei, személyes dokumentumok első egységei több mint három évtizeddel ezelőtt kerültek a múzeum kezelésébe. Gyűjtésük még távolabbi múltra tekint vissza. Egyrészt ez összefügg az egyes alakulatok alapítására emlékező 19. század végi eseményekkel, másrészt a huszárezredekben tapasztalható, a kortársak által is többször emlegetett összetartozásra. Többször idézik ezzel kapcsolatban báró Splényi Géza huszárőrnagy szavait:
„A huszártiszt sohasem volt csak parancsnok, hanem századának, szakaszának apja, papja, tanítója. Apja, aki minden körülmények között gondoskodik. Papja, akihez minden alárendeltje, minden bajával fordulhat. Tanítója, aki megtanította a legfontosabbra, a hagyományos huszárszellemre, bajtársiasságra, jóban rosszban az önfeláldozásig. Ez forrasztott össze tisztet, altisztet és huszárt egy családdá, ennek folyománya az a viszony, melyet más fegyvernembeliek úgy megcsodáltak”.

A nyolcvanas években az érdekelt tisztek már betöltötték hatvanadik életévüket, és természetesen a legénység sem volt sokkal fiatalabb. Ekkor azonban még bőven volt lehetőség lejegyezni életük legfontosabb eseményeit, a kiképzés, a frontszolgálat jó vagy éppen szomorú történéseit. Azt mondhatjuk, hogy a beszélgetések egyben emlékezések voltak, a múzeum inkább őrzője volt az átadott tárgyaknak, dokumentumoknak. A huszárok még köztünk éltek. Eltelt azonban három évtized. Már nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy találkozzunk olyan huszárral, aki legalább egy vagy két évig szolgált valamelyik ezredben, században.

Szintén Splényi Géza jól ismert szavai juthatnak eszünkbe, miszerint: „A magyar huszár megszűnt lenni, de a huszárszellem él és élni fog, amíg a legutolsó öreg huszárra rá nem húzzák a koporsó fedelét.”

Még él valahol az utolsó huszár, de az a bizonyos huszárszellem egyre halványabb. Az emlékezés feladatát átvették a hagyományőrök, és amit jómagam különösen fontosnak tartok, a múzeumok. Nem is emlékezésről, hanem jóval inkább emlékeztetésről beszélhetünk.

Az előbbiek indokolják, hogy áttekintsük, milyen szerepet játszanak a múzeumok a huszár emlékek ápolásában. Magyarországon is, mint ahogy külföldön, több múzeum őriz huszáremlékeket, melyekről majd egy másik blogban szólok. Mivel a Nádasdy Ferenc Múzeum huszárgyűjteménye és kiállítása az én látásmódomban különleges és kiemelt helyet foglal el, a következőkben a sárvári múzeumról lesz szó. Természetesen, a múzeumok munkáját, napi tevékenységét az intézményi hagyományok és a jogszabályok határozzák meg. Mindaz, amiről a következőkben szó lesz, így más múzeumok számára sem lesz ismeretlen, csak éppen egy másik gyűjteményük, kiállításuk kapcsán lehetne hasonló gondolatokat kifejteni. 

Az első huszártalálkozó a sárvári várban 1988-ban

A kérdést két irányból érdemes megközelíteni, melyek mindegyikét általában vett múzeumi feladatként is meghatározhatjuk. Az egyik szempont szerint az intézmény feladata a tárgyi hagyaték gondozása, amikor a múzeumra bízott műtárgyállomány megőrzéséről beszélünk, ideértve nemcsak az állagvédelmet, hanem már a leltárba vételt, de a leírókartonok elkészítését is, ami az alapfeldolgozást foglalja magába. A másik szempont a szellemi hagyaték ápolása, ami a huszár gyűjtemény és kiállítás esetében elsősorban a történetiség bevonását jelenti. Mindkét tevékenység örökséget gondoz, a múltból ered, a mában végzik, de a jövőnek is szól. Utóbbi mondat inkább elméleti megközelítésben értelmezhető, ami elől a későbbiekben nem térek ki, de először a múzeumok szerepét a vázolt szempontok alapján gyakorlati oldalról közelítem meg.

A blog kezdő részében a tárgyak felől kezdjük.

A tárgyi hagyaték ápolása

Történnek kísérletek ugyan az ellenkezőjére is, de nagy többségében bátran mondhatjuk, hogy a múzeumok nem léteznek tárgyak és dokumentumok nélkül. Amikor virtuális kiállításról beszélünk, akkor is konkrét, kézzel fogható (sic!) valóságról beszélünk, melyeket különféle technikával digitalizálunk, majd egy változatos nagyságú platformon (térben elhelyezett képernyőn vagy neten) elhelyezünk és egyben a nyilvánosság elé tárjuk. Eljön majd az idő, amikor már magáról a digitális világ megőrzéséről is gondoskodni kell. A kérdés ekkor majd az lesz, vagy már most az a kérdés, hogy ezt a múzeumok teszik-e. Egyelőre azonban egy létező tárgycsoportról van szó.

Egy múzeumnak, annak egy gyűjteményének a története azzal kezdődik, hogy valaki(k) átad(nak) tárgyakat, dokumentumokat, melyek egy bizonyos szempontból egységet alkotnak. Az alapítás mozzanata tehát a bekerülés egy olyan intézménybe, mely garantálja legalább az átadott tárgyak fizikai valójának a fennmaradását.

A sárvári huszár gyűjtemény esetében a dátum 1983, a bekerülés mozzanatát pedig egyik oldalról az egykori magyar királyi 3. Nádasdy Ferenc huszárezred tisztikarának szándéka, a másik oldalról pedig a múzeum befogadási képessége jelentette. Mindkettőnek megvan a maga története, számunkra most a szándék és a képesség mozzanata fontos. Ha az egyik hiányzik, nem jön létre a sárvári huszár gyűjtemény és kiállítás. Azzal azonban, hogy végül a sárvári múzeum lett a gazdája a ritka emlékanyagnak, egyben elindította a klasszikus, jogszabályok által is meghatározott múzeumi feldolgozás menetét. 

A múzeumi feldolgozás

Versenydíj a sárvári huszár gyűjteményben

A különféle kulturális területek működését meghatározó 1997. évi CXL. törvény múzeumokra vonatkozó fejezetében az intézmény lényegi elemeként határozza meg a nyilvántartást. A kereteket a nyilvántartásról szóló 20/2002 NKÖM rendelet határozza meg jelenleg, de korábban sem volt másképp. Nem a múzeum munkatársa határozza meg saját kénye-kedve szerint, hanem azt egy szabályozott rendszerben teszi. Amikor egy műtárgy, vagy azok egy csoportja, sőt egy egész gyűjtemény a múzeumba kerül egyből megindul a feldolgozás menete. Most nem követjük végig ennek minden mozzanatát, mint például a gyarapodási naplót, melybe először, már a végleges leltározás előtt rögzítünk alapadatokat (megnevezés, méret vagy darabszám). A felvétel eleve biztosítja, hogy a tárgyat a múzeum befogadta, felelősséget vállal érte, innentől kezdve már csak egy bonyolult eljárással lehet kivenni onnan.

A leltárba vétel már egyben feldolgozást is jelent, melynek során a szakember, a múzeum munkatársa felveszi a tárgy legfontosabb jellemzőit. Nem szoktak erre kitérni, de szinte a legelső feladat, hogy megnevezi a tárgyat. Sok esetben ez egyértelmű, de vannak izgalmas pillanatok. Ezt a nem egyszerű feladatot végezték el a nyolcvanas években a múzeum munkatársai, Söptei Istvánés Dabóczi Dénes. 

Felvették a méreteket, leírták egy rövid mondattal a tárgy legfontosabb jellemzőjét, rögzítették az átadók adatait, jelezték a tárgyak állapotát.

A következő feladat a leírókartonok elkészítése volt, melyeken minden egyes tárgy esetében a leltárkönyvben rögzített alapadatok mellett egy sokkal részletesebb, az esetleges sérülésekre is kitérő leírás olvasható. Időről időre ezeket a leírókartonokat előveszik a muzeológusok és felvezetik az újabban előkerült adatokat, azokat a szakirodalmi helyeket, melyekben a tárgyat említik. A kartonoknak még van egy fontos része, mégpedig a fényképfelvétel. Ideális esetben több felvétel készül, főleg ha a tárgy nem szimmetrikus. A sárvári huszár gyűjtemény esetében ezt Novák Zsuzsa munkatársunk végezte el. Sok feladat van még hátra, ugyanis elsősorban a művészettörténeti leírások és beazonosítások készültek el, a történeti feldolgozás azonban még jelenleg is tart. (Utóbbi hátteréről a következő részben lesz szó.)

Lényegében a leírókartonokat újítottuk meg néhány évvel ezelőtt, amikor az egész gyűjteményt a netre tettük fel. Keresztes Katalin (Selina Kft.) a programozási és design tervezési feladatait végezte el, Pajor András pedig a műtárgyakról készített új felvételeket.

Ezután következett az állagvédelem, mely minden egyes tárgy, dokumentum esetében fontos. A múzeumra ugyanis rábízták ezeket a tárgyakat és a múzeum azzal, hogy elfogadta az ajándékozást, felelősséget is vállalt. Az elfogadás mozzanata tehát nemcsak egy üres szólam. Az elmúlt évek során többször sor került állagvédelmi beavatkozásokra, de az új kiállítás esetében újra minden tárgyat elővettünk. Saját munkatársunk mellett külső munkaerőt is bevontunk. Nemcsak több pályázati segítséget vettünk ehhez igénybe, illetve a sárvári önkormányzat is támogatta munkánkat, hanem a múzeum saját bevételéből is komoly összeget fordított erre a feladatra. Elmondhatjuk, hogy az ezredzászló és a festményeken kívül minden egyes tárgy restaurátorok keze alá került.

Ha nem lett volna

Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy minden 1983-ban kezdődött. Ha nem történt volna meg az átadás ekkor, most nem beszélhetnénk a múzeum feladatairól a huszáremlékek témakörében.

Viszont ha nem lenne múzeum, és nem lett volna a befogadás igene, bizonytalanná vált volna a huszáremlékek tárgyi összetevőinek a sorsa, így már nem is beszélhetnénk a huszárok szellemi, történeti hagyományainak múzeumi szintű őrzéséről.

                                 folytatjuk


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2567 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Kövessen minket!



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Iratkozzon fel most hírlevelünkre!

Miről szól a hírlevél?

A legfrissebb blogok

2017.09.26

Köszöntéstől Sárvárig és párosan tovább

Másfél évtizede minden év szeptemberében múzeumpedagógiai évnyitóra ker...

2017.08.24

Mikor lesz újra trendi?

A kérdés a múzeum oldaláról kifejtve úgy hangzik: melyik történelmi kort...

2017.07.26

A távol a közel

Ahhoz hogy valamire vigyázzunk, először szeretni kell. Ahhoz hogy elhiggyük,...

2017.06.09

Kezdőmondat nem kezdőknek. A muzeológus is ember

Nem tudunk elszakadni a munkánktól, bárhol is dolgozzunk. Egy apró részlet,...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H