Keresés a weboldalon

A bajor kincs

Levesestál üveges asztaldíszen a XIX. század második feléből

A bajor uralkodó család tagjai, a Wittelsbachok 1875-től 1945-ig birtokolták a várat, és a két világháború között majdnem az egész évet itt töltötték. Csupán a téli sí-, majd báli szezon idején utaztak haza Münchenbe.

A hosszú út elsődleges célja a herceg kisasszonyok és úrfik házastársának megtalálása volt. Az év fennmaradó részében szigorú napirend szerint, mondhatjuk puritán módon élték sárvári napjaikat.
Reggelenként minden gyermek számára kötelező volt a koránkelés, majd a hajnali lovaglás után a reggeli következett. A napi étkezésekre nem a díszteremben került sor, hanem a torony alsó szobájában. A dísztermet csak ünnepi alkalmakkor vették használatban, ahol korabeli képeslapok, fényképek alapján gyönyörű fehérabroszos terítékkel várták a vendégeket.
Az ifjak számára a délelőtt tanulással telt, csak délután került sor a játékra. A kisasszonyok jól ismerték a porcelánfestészet titkait, és kezük munkája ma is megcsodálható. A gyerekek szobáit épp abban a szárnyban rendezték be, ahol ma a bajor emlékanyag legszebb tárgyai csodálhatók meg. Az uralkodó család puritán életvezetésére vet fényt az a körülmény, hogy minden ifjúnak egy ablakos szobája volt. 

Az épület egyik sarkában ládákban komoly értéket jelentő műtárgyakat rejtettek el, melyek európai és ázsiai iparművészeti remekek

XIX. század végén Aritában készített édességtartó

A II. világháború végén a család úgy döntött, hogy visszaköltözik Münchenbe, és hatalmas vonatszállítmányok vitték haza a vár legtöbb felszerelését, tárgyait. Az épület egyik sarkában több ládában azonban néhány olyan értéket jelentő műtárgyat rejtettek el, melyek az európai, sőt ázsiai iparművészet minőséget sugárzó alkotásai közé tartoznak. A múzeum megnyitását követő évben, 1952-ben azonban megtalálták a ládákat, és a műkincsek titka napvilágra került. Az értékes darabokat azóta a sárvári múzeum kiállításain mutatjuk be.
A díszteremből nyíló első szalonban kapnak vendégeink egy kis ízelítőt a bajor dinasztia emlékeiből. Megtekinthetünk itt XVIII-XIX. századi kerámiákat és ezüst tárgyakat. Bécsi, meisseni, nymphenburgi porcelánt, bécsi és müncheni ötvösműveket. Ezek közül kiemelkedik egy csésze és egy tálca, ami Párizsban készült 1798 és 1838 között ezüstből, préselt, vésett díszítéssel. Japán porcelánműhelyben, a XIX. század végén készült az a porcelán édességtartó, mely a japán exportkerámia egyik szép. Kyushu japán sziget egyik kikötőjében, Imariban rakták hajóra a közeli Aritában készült porcelánokat. A japán exportkerámiával hasonló a helyzet, mint a kínaival, azaz nem tükrözik a saját ízlést, inkább díszítésükben zsúfoltabbak, színeikben változatosabbak, mint a helyi megrendelőknek készült dísz- és használati edények. Jellemző az Aritában készült porcelánokra a különböző technikák, mint mázalatti kék és mázalatti vörös kombinálása az arany színű festéssel.

Nymphenburgi díszedény a XIX. század elejéről

Meissenben és Bécsben készült porcelánok jól ismert darabjai a hasonló műtárgyakat bemutató múzeumoknak, de a nymphenburgi emlékek is megérdemlik a figyelmet. A porcelánmanufaktúrát 1747-ben alapította III. Miksa József bajor választófejedelem, azonban a kezdeti időszakban nem értek el komoly eredményeket. A legnagyobb gondot a porcelánok festése okozta, például nem állt rendelkezésre a megfelelő felszerelés, azonban a türelem meghozta gyümölcsét, és a működés első évtizedének végétől már elkészültek az első darabok. 1761-től költözött az állami manufaktúra a München közelében található nymphenburgi kastélyba, mely egykor a Wittelsbachok nyári rezidenciája volt. A porcelán egyik jellemzője a peremeken végigfutó aranyozás. A színes dekorációval végül a műhely versenyképessé vált más gyártóközpontokkal. Jellemző darabja a sorozatot alkotó vázák, melyek természeti képeikkel, idilli jelenetekkel hívják fel magukra a figyelmet. A XIX. század közepén készül többek között az a 12 személyes csokoládés készlet, melynek oldalára Ferdinánd de Fubure bajor tájakat festett. Szintén e műhelyből került ki a vadászat különböző vállfajait és eseményeit ábrázoló készlet a XX. század elejéről.

Tál mitológiai jelenettel, XVII. század közepe

A bajor királyi család további használati és dísztárgyait a szalonok után következő szárny két termében mutatjuk be.

Az első kisebb terem teljes egészében márványimitációs festéssel díszített. Ablak felőli sarkában Julius Lange Alpesi táj című festménye látható, amely az egykori Partenkirchent ábrázolja, s 1849-ben festette a kiváló müncheni művész. Előtte, a neobarokk asztalon lévő tükrös asztaldísz (Surtableau) levesestállal, német ötvösmunka a XIX. század második feléből. Alatta a parketton XIX. századi Perzsiából származó nagyméretű csomózott szőnyeg. A tájképpel átellenben a szőnyegen egy 1844-1849 között Berlinben készült padlóváza áll, amelyet a német főváros színes festett városképei díszítenek. A következő teremben elsőként Joseph Stieler két festményét kell megemlíteni, aki később I. Lajos bajor király udvari festőjeként szerzett igazán hírnevet magának. A félalakos portrék I. Max Joseph (1806-1825) bajor királyt és Caroline bajor királynét (1841) ábrázolják. Az ötvösművek között a legkvalitásosabb egy XVII. század közepi nürnbergi ezüst dísztál, aminek öblében mitológiai jelenet, peremén pedig a négy évszak allegorikus ábrázolása látható. A használati tárgyak is kiváló műhelyekben készültek, olyan neves ötvös mesterek munkáit találjuk közöttük, mint a Drentwett-família XVIII. századi tagjainak, Abraham és Christiánus Drentwettnek, valamint Adolf Carl Holmnak és Johann Peter Müllernek az ezüsttálcáit. A francia empire nagyszerű alkotásai egy női úti készlet részei, amelyek aranyozott ezüstből Párizsban készültek. A XIX. század közepi férfi ezüst úti készlet a bécsi Mayerhofer und Klinkosch műhely terméke. A XIX. század közepének és második felének müncheni ötvösségét Joseph Weber, Bartolomeo Mayerhofer és Edward Wollenweber nevei fémjelzik. Berlinben, a XIX. század elején készült az a 24 személyes fehér porcelán étkészlet, amelynek minden edénytípusából egyet-egyet láthatunk a kiállításban.

Kapcsolódik:


Képgaléria


A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 2316 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Kövessen minket!



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Iratkozzon fel most hírlevelünkre!

Miről szól a hírlevél?

A legfrissebb blogok

2017.06.09

Kezdőmondat nem kezdőknek. A muzeológus is ember

Nem tudunk elszakadni a munkánktól, bárhol is dolgozzunk. Egy apró részlet,...

2017.05.16

Babszemnyi vitéz vágta le a sokfejű sárkány fejét…

Pár évtizede többször beszélünk egyensúlyhiányról, trendekről, a társ...

2017.05.09

Tárlaton innen és túl

A tárlatvezető munkája minden kétséget kizáróan sarkalatos pontja a múze...

2017.05.02

Ott kezdődik, ahol lenyomjuk az ajtó kilincsét

Fontosnak tartjuk, hogy megismerjék munkatársainkat. Blogunk erre is kiváló ...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H