Tárlaton innen és túl
Beszélgetés új múzeumi tárlatvezetőnkkel, Ódor Viktóriával
2017.05.09
A tárlatvezető munkája minden kétséget kizáróan sarkalatos pontja a múzeum működésének. Az intézmény elsősorban rajta keresztül szólítja meg személyesen a vendégeket. Ódor Viktóriával beszélgetünk, aki március óta tart vezetéseket a Nádasdy Ferenc Múzeum kiállításain.
Előző blogunkhoz hasonlóan most is bemutatunk egy új csapattagot, mivel jelentős eseménynek számít, ha gazdagodunk egy munkatárssal. Viktória a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult anglisztikát és kifejezetten az angol nyelvű vezetésekre specializálódva érkezett a múzeumba. A tárlatvezetés néhány olyan tárgyköréről kérdeztük, melyeket a szemfülesebb vendégek is megfigyelhetnek, ilyen például az előadói stílus, vagy a vendégek által feltett kérdések.
– Milyen közel áll hozzád az angol nyelv?
– Nagyon szeretem a külföldi filmművészetet, rengeteget segített a nyelvtanulásban. Külön angolórákat is vettem a gimi alatt, de biztos vagyok benne, hogy a szókincsem 90%-a sorozatokból, filmekből származik. Már csak akkor nézek filmeket, ha van lehetőségem azt eredeti nyelven megnézni. Az egyetem alatt szakfordítással és műfordítással is foglalkoztam, és mivel művészibb elmém van, ezért arra is gondolkodtam, hogy a műfordítással kezdhetnék valamit. Volt olyan elképzelésem, hogy tanítsak, viszont az angol nem mint idegen nyelv érdekel. A múzeumban valóban van arra lehetőségem, hogy több szempontból közelítsek a nyelvhez. Ráadásul ez egy olyan hely, ahova szeretek munkába jönni.
– Hogy találkoztál először a múzeummal?
– Két éve meghirdettek itt diákmunkára való lehetőséget. Teremőrként dolgoztam a múzeumban, egy-egy hónapot 2015 és 2016-ban is. Most februárban láttam a tárlatvezetői hirdetést, és akkor már ismertem a helyet, az itt dolgozó kollégákat, a kiállításokkal is tisztában voltam. Gondoltam, próba szerencse.
– Milyen nehézségek adódhatnak egy tárlatvezetésnél?
– Főleg arra kell figyelni, hogy az előadott anyag ne legyen száraz. Az évszámokkal finoman kell bánni, mivel ha az embert folyamatosan megjegyzendő tényekkel bombázzuk, elveszíthetjük a közönség figyelmét. Ha egy-egy csoport fáradtabb, mert például kiránduláson voltak az Arborétumban vagy bárhol, akkor elkalandozik a figyelmük, de még így is minden esetben van 4-5 ember, aki teljes mértékben odafigyel a vezetőre. A legfontosabb évszámokat mindig kiemeljük, nagyjából századra pontosan meghatározzuk az eseményeket, amiről mesélünk. Az adott tárlathoz kapcsolódó történetek, például a Nádasdy családról, Tamás és Orsolya házasságáról szóló sztorik mindig érdekessé tehetik a tárlatvezető előadását. Humoros, vicces dolgokat bele lehet szőni ugyan, de ezt sem szabad túlzásba vinni. Csoportja válogatja, hogy milyen stílusban adunk elő.
– Mennyiben különböznek a csoportok? Például egy idegen nyelvű csoportnál más mire kell figyelni, mint egy magyarnál?
– Megfigyeltem, hogy máshogy kell minden csoporthoz közeledni. Főleg az idősebb korosztályból álló csoportokhoz sokkal nagyobb komolysággal, tényszerűséggel lehet beszélni, viszont ha fiatalabbak, főleg ha gyerekek is vannak közöttük, ők hamarabb elvesztik a koncentrációt, ezért több apró, érdekes részletet kell alkalmazni, hogy a figyelmüket megtartsuk. A második hetemen volt egy csoport, és fordítanom kellett egy kolléga vezetését, aki magyarul adott elő. Kifejezetten nehéz volt ott helyben fordítani, szerintem sokkal könnyebb úgy idegen nyelven tárlatot tartani, hogy saját kútfőből beszélek. Vannak dolgok, amiket máshogy kell magyarázni egy idegen nyelvű csoportnak, például a huszárok témájára jobban rá kell világítani.
– Milyen kérdéseket szoktak általában a vendégek feltenni?
– Kérdéseket nem nagyon kaptam még tárlatvezetésen, de a kályhákról és a huszárkiállítás tisztikari ezüst étkészletéről szoktak kérdezni abban az esetben, ha nem térek ki rájuk. A kályhák mindenkinek megragadják a figyelmét, rengetegen érdeklődnek a működésükről, mivel nem látnak rajta ajtót. Nagyon felkészültnek kell lenni, mivel néhány esetben kérdezhetnek olyan témákról, ami kívül esik a múzeum tárlatain, vagy akár a személyes érdeklődésemen, viszont valamilyen válasszal mindig kell szolgálni, még ha annyit is tudunk mondani, hogy itt és itt érdeklődjön ebben a témában.
– A szabadidődet mennyire befolyásolja a múzeumi munka? Szorosan kapcsolódik hozzá, vagy inkább szétválasztod a kettőt?
– Még az egyetemen szerettem meg az olvasást, rengeteget kellett olvasni Shakespeare-től kezdve mindent, egyszóval hozzászoktattak minket. Most már, hogy elkezdtem tárlatvezetéssel foglalkozni, a szabadidőmben a tárlatvezetéshez kapcsolható olvasmányokat is olvasok. Jelenleg a Nádasdy-család iránt és a kiállításokhoz kötődő témák iránt érdeklődöm, például Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya levelezését is szerettem elolvasni.
Viktória elmondása alapján a tárlatvezető feladata nem merül ki a száraz anyag felmondásában, fel kell mérni a csoport összetételét, és azt, hogy milyen módon lehet hozzájuk viszonyulni. Nem szabad a szórakoztató elemeket, mint a humort túl sokszor használni, mert különben a tájékoztatás rovására megy az előadás. Viszont a vendég nem elsősorban szórakozni, hanem mindenekelőtt informálódni jár a múzeumba, de az kétségtelen, hogy nem szabad magára hagyni az információáradattal sem, amivel találkozik. A tárlatvezető feladata hát, hogy eligazítsa a vendéget a múzeum kínálta adattengerben, és hogy rátaláljon arra, ami őt igazán érdekli.
