Református templom
A Várkerületen áll 1998-as felszentelése óta a sárvári reformátusok újonnan épült temploma és közösségi terme. Méltó helyszíne a jelentős számú református lakosság összejöveteleinek.
A reformátusok évszázadok óta élnek Sárváron, a Nádasdyak alatt kezdett terjedni a helvétnek nevezett vallási irányzat, amelyet azonban 1591-ben, a csepregi hitvita alkalmával Nádasdy II. Ferenc kitiltott birtokairól, holott felessége, Báthory Erzsébet is ezt a hitet követte. Hosszú évszázadokig nem is hallunk reformátusokról a városban. Fényes Elek, a 19. század első felének nagy statisztikusa az 1830-as években végzett kutatásai alapján összesen 2 főt sorolt e vallás hívei közé. 1841-ben 6-an voltak, majd a 19-20. század fordulóján, a nagyobb bevándorlással növekedett számuk erőteljesebben. 1900-ban 24, 1910-ben 44, 1920-ban pedig 108 fő vallotta magát a kálvini tanítások hívének. Ez már igényelte, hogy az addig névleges egyházasrádóci anyahitközségtől leváljon a sárvári gyülekezet. Erre 1926-ban került sor, ekkor a zalaegerszegi közösséggel hoztak létre egy anyaegyházat. Az istentiszteleteket a polgári iskolában és az evangélikus templomban tartották. 1939-ban végül önállóvá vált a sárvári gyülekezet, ekkor első lelkészét, Szíj Rezsőt is megválasztotta. Ő komoly tevékenységet fejtett ki a környék református hitéletének megindítására, gyülekezeti napokat, gyerekfoglalkozásokat tartott, és 1942-ben megvette Wittinger Géza díszműesztergályos műhelyét, amelyben imaházat és lakást alakítottak ki. A gyülekezeti létszám 200 főre emelkedett.
1950-től önálló anyaegyházként működött a sárvári református egyház, 1969-től a celldömölkivel egy lelkész alatt. Nádasdy Lajos lelkipásztor számára nem volt egyszerű feladat a két gyülekezet hitéletének gondozása, ahogy az őt követő Szentpály-Juhász Imrének sem. Az utóbbi vezető sokat tett a rendszerváltást követő hitélet feltámasztására. A gyülekezet létszáma az ipari cégek által generált beköltözéseknek, az Erdélyből áttelepedetteknek hatására megnövekedett, és a lelkész sokat tett azért, hogy felkutassa a „bujkáló” reformátusokat is, rendszeres hittan- és bibliaórákat, konfirmációkra felkészítő foglalkozásokat, kirándulásokat, karácsonyi műsorokat, valamint közösségépítő református bált szervezett. Munkássága nyomán épült fel az új templom, több mint három éves munkálatokat követően sor kerülhetett a felszentelésre. A korábbi imaházat életveszélyessé minősítették, és elrendelték bontását. Szentpály-Juhász Imre celldömölki és sárvári lelkész azonban nem nyugodott bele abba, hogy a helyi gyülekezetnek nem lesz imaterme, ezért fáradhatatlan munkával dolgozott az új közösségi épület létrehozásán. Tevékenységét siker koronázta, hiszen 1995. szeptember 3-án sor kerülhetett az alapkőletételre a Várkerületen lévő egykori imaház udvarán. A gyülekezet tagjai az építkezések alatt az evangélikus templomban tartották összejöveteleiket.
A vállalkozáshoz jelentős külföldi támogatásra is szükség volt, az összeg nagyobb részét svájci és német egyházak adták össze, de a közösségi adományok, önkormányzati támogatás sem elhanyagolhatóak. A több mint 52 millió forintnyi összegű beruházás magában foglalja a templomteret, a gyülekezeti és ifjúsági termet, valamint a lelkészlakot is. „Európa népei megbékélésének temploma”, ahogy elnevezték, emléket állít a háborúkban, hadifogolytáborokban meghaltaknak, deportáltaknak, a háború minden áldozatának. Az épület terveit Hajdú István, a statikai terveket Lőrincz Csaba készítette el.
Az 1998. október 10-i felszentelésen dr. Márkus Mihály püspök mondott apostoli köszöntést és tartott prédikációt. Szentpályi-Juhász Imre lelkész helyét az egy hónappal korábban kinevezett Szentgyörgy László, immár önálló sárvári lelkész vette át. Az ünnepi istentiszteleten megjelentek a város prominens személyiségei, az országgyűlési képviselője, az egyházak vezetői, valamint az egykori sárvári református lelkipásztorok, így Szíj Rezső és Nádasdy Lajos is. A meghívásnak eleget tettek azon külföldi és hazai gyülekezeti vezetők, amelyek támogatásaikkal nagymértékben hozzájárultak a templom felépüléséhez.
Bár a templom még nem volt teljesen kész állapotban, ezen a napon, a sárvári gyülekezet nagy örömmel és bizakodással vette birtokba első önálló, valódi liturgikus célokra készült közösségi terét, amely köré Szentgyörgyi László lelkész vezetésével a sárvári és környéki 400 fős gyülekezet megszervezhette virágzó hitéletét.
Elkészültek a templom még hiányzó építkezései, a körülötte lévő udvarban a parkosítás, a közösségépítés folyamatosságának köszönhetően megnövekedett az istentiszteletet látogatók, keresztelők, konfirmálók száma. Ennek köszönhetően a Sárvári Református Egyházközség ma már Sárvár egyik legerősebb gyülekezete. (szg)
Irodalom
Szentgyörgyi László: A Sárvári Református Egyházközség története. In. Honismereti Híradó, Sárvár, 1999. 2. szám. 3-8.
Fényes Elek: Vas vármegye mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 1836. In. Vas megyei levéltári füzetek 4., Szombathely, 1991. 72.
Sárvári Hírlap. 1998. október 22. 1., 3. és 11.
http://www.refdunantul.hu/lap/refsarvar/cikk/mutat/gyulekezet-tortenet/
