Radó Kálmán, szentmártoni
Répcelak, 1844. december 17. – Karlsbad, 1899. július 1. Főispán, cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, sárvári országgyűlési képviselő.
Apja, Radó Lajos vasi alispán és az evangélikus egyházkerület világi felügyelője volt. Sopronban járt gimnáziumban, majd Eperjesen jogi tanulmányokat folytatott. 1867-ben lett a sárvári járás szolgabírája, és két ciklus alatt (1869-72 és 1872-75) a kerület országgyűlési képviselői tisztségét is ellátta. Ezalatt a Deák-párt tevékenységét támogatta. A pártfúziót követően azonban nem jelöltette magát, hanem birtokán gazdálkodott és megyei ügyekkel foglalkozott. 1867-ben a répcelaki családi kúriáját kastéllyá építtette át. Elnöke lett a Rába-szabályozási társulatnak, 1881-től pedig a kormány megbízta a társulat kormánybiztosi feladatainak ellátásával. 1882-ben kinevezték Vas vármegye főispánjává, amely tisztséget 12 éven keresztül viselte. Apjához hasonlóan ő is betöltötte az evangélikus egyház világi felügyelői tisztségét, 1893-ban Ferenc József valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki. Elnöke volt a Budapesti Bankegyesületnek, a Fonciére biztosító intézetnek és a Vasvármegyei Gazdasági Egyesületnek.
1896-ban szabadelvű párti programmal a felsőőri kerületben szerzett mandátumot, többször vett részt a delegációk munkájában. Számos hazai és nemzetközi kitüntetést (Lipót-rend, a porosz János-rend és a szerb Takova-rend) szerzett.
Répcelakon temették el. (szg)
Irodalom
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái http://mek.niif.hu/03600/03630/html/r/r20979.htm
Országgyűlési almanach 1897-1901. http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al897_01/326.htm
Balogh Gyula – Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai (Reprint), Budapest, 1999. 120.
Katafai-Németh József: Vas megye kastélyi és kúriái I. Sárvár, 2006. 212.
