Keresés a weboldalon

Para a digmaváltástól IV.

Egy icipici házikó

Para a digmaváltástól IV.

2014.02.25

A múzeumokkal kapcsolatban sokszor olvashatunk kijelentéseket, melyek szerint a múzeumoknak az utóbbi évtizedekben ritkán megfigyelhető konjunktúrája van. Értik ezt új intézmények nyitására, de új múzeumi elméletek, koncepciók születésére is. A magyar múzeumi rendszerben is változások indultak meg az elmúlt években.

Sokan ezt dicsérik, sokan pedig kárhoztatják azokat az új szempontokat, gondolatokat, melyek újabban meghatározzák a múzeum napi tevékenységét, kapcsolatrendszerét. Az egyik ilyen gondolkodásra és vitára lehetőséget adó téma a múzeumok tudományos tevékenysége. Természetesen nemcsak a vita lehetőségéről van szó, ugyanis a probléma felvetését egyrészt értékelhetjük a múzeum mint intézmény, másrészt a múzeumban tudományos munkát végző munkatárs szempontjából is.
Utóbbival kapcsolatban érdemes utalni egy nemrég lefolytatott kerekasztal beszélgetésre a megyeszékhelyen. Az itt elhangzottakról számolt be a megyei sajtó. A téma felvetője a tudomány és a közönség viszonyával kapcsolatban megjegyezte, hogy „egy helyi múzeum nem feltétlenül teremti meg a nagy tudományos karrier lehetőségét”. Vigasztalásul hozzátette „a kis tudomány kis eredményei – helyi felfedezések, helyi eredmények – nagy örömet adnak a helyi közösségnek, sok érdekességet tartogatnak a helyi élet számára”.

Őszinte kijelentések, melyek mégis egy kis karcot hagynak

Jómagam is hallgatója voltam a múzeumi beszélgetésnek, és azóta is foglalkoztat ez a néhány mondat. Nem egyszerű az értelmezés, hiszen első hallásra akár elkeseredésként is felfigyelhetünk a szavakra. Jól ismert a szépirodalomból a vidéki városi értelmiség gyötrődő alakja, aki úgy érzi többre hivatott, de mégsem éri el azokat a csúcsokat, melyekről sok-sok évvel ezelőtt álmodott és amiért – úgy érzi – mindent megtett. Okolja életének egy pontját, amikor talán rosszul döntött, de elsősorban okolja tágabb környezetét, a poros utcás várost. A várost, a helyi közösséget, melyet csak arra tart méltónak, hogy az érte rajongjon. A legrosszabb, amikor még nem is rajong. Ha nem is erre gondolt a nyilatkozó, mégis rendkívül bántó az egész megfogalmazás, mert számomra nem a múzeumról szól, nem arról a közösségről, mely lelkesen körbeöleli a végre ölébe hullott, egykoron is a városé volt intézményt, hanem teljesen másról.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Egy megosztással munkánkat is segíted. Köszönjük!

Takács Zoltán Bálint

múzeumigazgató, történész, turkológus
A múzeumot a tárgyak alkotják, de emberek hozzák létre.

takacs.zoltan@nadasdymuzeum.hu

Hírlevél

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 4407 embernek.
Ha érdekel a történelem, a Nádasdyak élete, a huszárok vagy csak bepillantanál egy múzeum mindennapi életébe, érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel most! »



Huszármúzeum

Mi vagyunk a huszárok!
Állandó kiállítás

Nádasdy-vár

Programok a várban

100 éve történt

Képeslapok az első világháborúból

Sárvár Anno

Sárvár története a képeinken

Huszárok a neten

A Nádasdy Ferenc Múzeum Huszárgyűjteménye

Kövessen minket!



A legfrissebb blogok

2020.07.09

Két és fél hét. És mi lesz tíz év múlva?

Újra nyitottunk, a valóság pedig ránk szakadt. És mi ezt nagyon szeretjük....

2020.05.22

Huszár volt az apukám! Lehetőségek a múzeumban

A 90-es években volt egy sorozat a tévében, ami igen erős hatással volt rá...

2020.05.08

Hegyekben áll. Feljegyzések szőnyegperspektívából

Számolós blog következik. Részben távmunkában, de remélve, hogy hamarosan...

2020.04.24

Ötödik, hatodik hete. Jegyzetek a fotelból

Már kívülről fújjuk az otthoni munka, a távmunka, a home office, előnyeit...

Szépkártya elfogadóhely

OTP, MKB, K&H